Nagypál Orsi: Személyes időutazás ez a film

Hidegzuhany - interjú a rendezővel

filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?

Nagypál Orsi: A film alapötlete egy igaz történetből indul ki, aminek én magam voltam szemtanúja annak idején egy színjátszótáborban, még a győri gimiben. 2008 nyarán fel is kerestem a régi színjátszósokat, résztvettem az az évi táborban, megfigyelőként, és találkoztam azzal a roma sráccal, akivel a dolog történt akkor, abban a koleszszobában. Ő tizenhárom éve nem beszélt erről az egészről senkinek. Öt órát dumáltunk, nagyon fontos beszélgetés volt ez mindkettőnknek. Onnantól volt számomra 100%, hogy ezt a filmet meg fogom csinálni, akárhogy is. Neki ajánlom a filmet. Az, hogy közben itthon ennyire kiéleződött a társadalmi feszültség romák és nem-romák közt, csupán véletlen és rendkívül sajnálatos egybeesés.

filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?

N.O.: A PAKTUM után a popfilm felajánlotta, hogy dolgoznának velem. Pályáztunk az MMK-nál Fehér Karcsival és nyertünk. Eddigre a script már nyert a Győri Filmalap pályázatán is és Durst Gyuri is benne volt a projektben. Így álltunk neki. Azt találtam ki, hogy ennek a filmnek legyen tök új a stábja, hogy minél több olyan filmest ismerhessek meg, akikkel még nem dolgoztam. Így új operatőrt, vágót, díszlettervezőt, zeneszerzőt kerestem. Konkrétan vakrandiztam operatőrökkel! Herbai Mátét választottam végül, tetszett, amit korábban csinált és nagyon ráérzett a storyra. Szesztay Dávidot azért kértem fel, mert nagyon tetszett tavaly az „1” zenéje. Hát így. Szerintem nagyon jó stábunk volt.

 

filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?

N.O.: Részben az áprilisi MMKA-pályázatból. És produkciós partnerként beszállt a Duna Műhely és a SPARKS is. A filmet a popfilm gyártotta, ők is beszálltak. A végén még az én cégemet, a Gabriel Filmet is be kellett vonni. De ezekről a producer többet tud mondani.

filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?

N.O.: Nekem nagy élmény volt visszamenni Győrbe és a színjátszósokkal dolgozni. A színpadi jelenetet és a koleszszobát ráádásul az eredeti helyszínen vettük fel, Csornán, az ottani művházban és a kollégiumban. Az egész olyan volt nekem, mint egy nagy időutazás.

filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?

N.O.: Mindent éjszaka forgattunk, elég nehezen álltam át erre a ritmusra. Talán az volt a legnehezebb, amikor a strandjelenetet forgattuk, az volt a leghosszabb éjszakánk, ráadásul nehéz jelenetek színészileg és technikailag is: vízbeesés, dulakodás, kerítésmászás. Egyfolytában ment a para, hogy fel fog jönni a nap és nem leszünk készen. Ráadásul nem messze a helyszínünktől egy klub épp nyitóestet tartott, hajnal 4-ig, azaz majdnem a teljes forgatási idő alatt bömbölt a karaoke party, négyszáz ember üvöltötte részegen, hogy „Szóljon hangosan az ének”... De a fiúk nagyon jól viselték az egészet, komolyan dolgoztak, mindennek dacára, pedig néha már mi is kínunkban énekeltük az ezeréves dalokat, meg a boldogszülinapotot. Az, hogy ebből most alig hallatszik valami a filmben, Major Csabinak, a hangmérnökünknek köszönhető - varázsolt.

filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?

N.O.: Minden érdekel. Természetesen az összes kisfilm. Játékfilmek közül mindegyik, amit még nem láttam, de főleg Hajdu Szabolcs új filmje.

 

filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?

N.O.: Annak is nagyon örülök, hogy mindkét kisfilmem bejutott.

filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?

N.O.: Ilyen most egy se jut eszembe. Az mondjuk vicces volt, amikor forgatás után a stáb visszament a mi koleszunkba, ahol laktunk, és reggel 7-kor dögfáradtan kint söröztünk az épület előtt – elég bizarr látvány lehetett ez a munkába siető győrieknek.

filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?

N.O.: Talán a nagy futás-jelenet. Technikailag baromi nehéz volt megoldani, hogy minden stimmeljen: a tempó, a kameramozgás, a fények, az élesség. A fiúk legalább 20-szor lefutották a távot.