Nekrológ a fantomképekhez

A valóságnak vége

Eredetileg nagy dramaturgiai dolgozatban támadt volna kedvem elemezni a zárt tér burkolta balhékat, konfliktusokat, magatartás-viszonylatokat, különös tekintettel a lázadókra, azokra a deviáns figurákra (Majka, Pongó, Renátó, Péter, Kismocsok, Oki, Györgyi stb…), akik nehezen viselték a média túlhatalmát, akik nyelvet öltöttek, hőzöngtek, áthágták a szerződésekben kikötött szabályokat. Külön fejezetet szenteltem volna a hazulról hozott szokások, rítusok, fétisek megrögzöttségeinek, s a szűkös tér kiváltotta próbatételeknek. Dühített, hogy egy olyan brachista, mint Verebes István (alkalmi bennlakó) szállt szembe az általános értelmiségi fanyalgással. Zavart, hogy egy másik brachista, Sebeök János metafizikai dimenziókat vélt felfedezni a kukkolás műfajában.

Terjedelmes írásomból nem lett semmi. Egyre jobban idegesített, hogy a külső apparátus be-beavatkozva, zabával, piával, kosztümös dáridókkal, kretén feladatokkal és érzelgős reklámfogásokkal a maga „értékrendjén” kívül semmit nem akart tűrni, a spontaneitást eltiporta, titkolta (kivágta), illetve médiacikké csomagolta. A párbajok fantomképeit bámulva és a számadatokat lesve önkéntelenül is a gyanakvók táborába sorolódtam (mint Sziszi országos szurkolói) : „csak nincs itt az eredmény is levajazva?” Jó mondat egy közjegyzőtől: „az előttem látható mozgás folytonosságában törést nem tapasztaltam.”

Tény, hogy vérbeli deviáns nem győzhetett. Szabolcs, ez a jóképű, halvérű, fantáziátlan fickó (élő fantomkép) nemcsak hogy lebírta Majkát, jelenleg az RTL klub filléres barkácsműsorában „segédkezik”. Zsanettet, szegénykét elhasználták. Renátót, a hőzöngő gitárost, egy fordulóra még korrumpálták. A szerény Évike a millióival talán megússza. Kisebb népszerűségű exversenyzők a DVD-iparba tartanak, modellként próbálnak boldogulni vagy a médiaipar szegélyvizein evickélni. Célképzetként szőnyegen van: a rep, a vendéglátás, a tetoválóműhely, utazás, jótékonykodás, miegymás. 
Magamra kellene haragudnom. Egy percig sem gondolhattam komolyan, hogy történjen bármi, szex, szerelem, valami lappangó képesség megmutatkozása, alkalmi káosz, ellentettje: merő unalom, hogy mindebből ne a szórakoztató médium  -- hatalmát fitogtatva -- kerüljön ki győztesen. Ha a magyar nagy testvér kicsit befuccsol, a bukaresti (csácsumicsá!) kisegíti. Közben, Hraballal szólva, ha keletkeznek is foltok, amelyeket az anyag károsodása nélkül nem lehet eltávolítani, azt írjuk korunk és tömegszórakoztatása számlájára.