Nézzenek minket! Minket nézzenek!

Nézzenek minket!

Magyar változat 1.: nézném én kánikulában az időjárásjelentést, hogy ígér-e Bóna Márta kevéske enyhületet, közszolgálatilag hitelesebb záport, zivatart, mire közbe tolakszik „előzetesével” a verejtékező Juszt László, akinek telejós ügyintézése fölöttébb irritál pártállami felhangjai miatt. Nekem a televízió ne intézzen, inkább tanúskodjon, rejtett kamerákkal dokumentáljon!

Magyar változat 2.: leszorított basszbariton szinkronhangon másfeles sebességgel süvöltik, hogy „formulhárom...szerdán csak itt...sátánvér májkl basszethunddal és rozetta kunigundával csak itt NÁLUNK"...egész héten, késő esténként ezotéria! a mi külön hitelesített vészbanyáinkkal! - küldjön sms-t három boszorkány-trikóért!

Magyar változat 3.: lengyelre szinkronizált képes beszámoló a „Puff csótányirtó félelmetes hatékonyságáról” - lásd a National Geographic műsorán - nálunk ez a szer nem kapható.

Magyar + nemzetközi változat: az egymással versengő televíziós csatornák napról-napra, másodpercről másodpercre azzal kérkednek, hogy ők a választék teljességével állnak fogyasztóik szolgálatában, s ezért szabdalhatják fel sűrítve úgymond saját termékeiket, nem is csinálhatnák másként, amikor ez a trendi. (Maga az elv az ókori Babyloniából származik, „horror vacui”-nak hívjuk). Persze, voltak és vannak kivételek, amolyan exkluzív helyzetek, amikor ideig-óráig a folytonosságnak muszáj engedni. Mondjuk, az iraki háború kitörésekor. Mondjuk, kormányváltáskor. Az ilyesmi nem tarthat örökké s viszonylag gyorsan, tüntetőleg térítendő vissza medrébe az önelvű műsorrend. Lásd: az iraki háború, mint médiaesemény több héten át tartó elhúzódását, amely belerondított a „nagy testvéri ház” életébe, de nem sokáig.

Vannak-e, nekünk nézőknek, védőeszközeink? Vannak: a távkapcsoló és a vécészünet. Gyakorlott ember az „előzetes blokk” láttán azonnal szörfözik, elnémít vagy pisilni megy és utána a hűsítőitalával piszmog. Magam részéről az iszogatást meg a pisilést javaslom, mint civil foglalatosságot (pótcselekvést), mert a távkapcsoló óvatlan nyomkodásával kizárólag újabb és újabb, nemkívánatos előzetesekbe, reklámokba botlunk: virtuális képvalóság zagyva kaleidoszkópjába. Miért lenne jó émelyegnünk, érzékszerveinket elcsigáznunk?
Utóirat: a hazai médiavilágban üdítő kivétel a Budapest TV műsorrendje: kaotikus, szertelen, következetlen. „Anettka segédek” keverednek benne, bal- és jobboldali igehirdetőkkel, Gubcsi Lajos versezeteit hallhatjuk tőzsdei információkkal keretezve, Kiszel Tünde bugyogó-gyűjteményét kínálgatják, magyarnótáznak, mágusok távgyógyítanak, orvosi csodaszereket kínálgatnak, régen lejátszott színházi előadások zanzáit ismételgetik - őrület és nincs benne rendszer. Nem is törik magukat „előzetesekkel”. Szinte csábítják interaktív nézőiket: mér' ne bérelnénk má' itt műsoridőcskét magunk is?