Nincs mellébeszéd

Értékeltek a dokusok is

A Vekerdy Tamás elnökből valamint Nadasy László és Vészi János filmrendezőkből álló zsűri az értékelés első felében a teljes mezőnyt, azaz a mintegy nyolcvan beküldött filmet méltatták, általános tendenciaként leszűrve azt, hogy a tizenöt-húsz évvel ezelőtti gyakorlathoz képest ma már könnyű kamerához jutni, és bárki lehet dokumentumfilmes – ebből adódnak dramaturgiai hiányosságok, amelyek egyenes következményei az esetenként nézhetetlen filmek.

A zsűri mindhárom tagja örvendetesnek találta azt a kezdeményezést, miszerint a nevezés idén már kategóriánként történt, és bár ez a díjazásra nem vonatkozott, azért választották mégis ezt a megoldást, mert így elkerülhetőek az egyes kategóriák összehasonlíthatatlanságából adódó problémák - a differenciálatlan mezőnyben esetlegesen elsikkadtak volna művek, amelyek ilyen módon viszont díjazásra kerülhettek.

A filmszociográfia kategóriába nevezett alkotások között Kóthy Judit Zárt karokkal című, több évig forgatott, kétrészes filmjét emelték ki. Hosszúsága ellenére új és fontos szemszögből közelítette meg a roma-problematikát, ellentétben Varga Ágota Akác utca című, hasonló témájú filmjével, amely következetesen antipatikus szereplőkkel dolgozott. Németh Gábor Péter filmjéban, az Elszakítvában egy látszólag perifériális téma (értelmi fogyatékos emberek gyerekvállalása) alapvető társadalmi problémává tágul. A Birodalom iskolájáról egyöntetűen nagyon elismerően nyilatkozott mindhárom tag, Felvidéki Judit filmjét Vekerdy külön méltatta alapossága miatt. A tanárnő és a biznisz kapcsán merültek fel a fentebb emlegetett technikai problémák, amikor egy jó témaválasztást az esetlen filmes eszköztár agyon tud csapni, és Papp Bojána filmjéből is hiányolták a főszereplő részletesebb kidolgozását, a hiánypótló témaválasztás ellenére (kereskedelmi televíziózás által teremtett szubkultúra) kicsit a kereskedelmi televíziós dokuk jegyeit viselte magán. Az Aranykalyibát némi képzavarral élve letehetetlennek tartotta Vekerdy, a Valahol otthon lenniről pedig Vészi csak annyit mondott, hogy van Almásinak ennél jobb filmje is.

A kísérleti dokumentumfilmekben az operatőri munkát értékelték – a Guberát különleges zenei aláfestése miatt kiemelkedőnek találták, a Brassói pályaudvarban az újszerű folklór felfogást és a fényképezést méltatták.

A portré kategóriában fogják kiosztani a legkevesebb díjat, holott voltak figyelemre méltó alkotások. Vekerdy kiemelte Sopsits Árpád Haraszty portréját, Surányi András Két hét pihenőjét. Kisfaludy András történelmi portréjáról megoszlottak vélemények – a környezetrajz kidolgozottságát dicsérték, és értékelték a poszthumusz portré kezdeményezést, de Vészi problémásnak minősítette a filmben felépülő fikciós vonalat. A remete remeke kavart még nagy port a zsűri köreiben, Vészinek egyenesen gyanús is, hogy esetleg ál-dokumentum film lenne. A Muhi-portrékat televíziós jellegűnek érezték, és nem érezték kidolgozottnak a Koltai-jelenség folyamatában való ábrázolását – előzmények és kitekintés nélkül.

Az ismeretterjesztő filmek közül Vészi Lugossy Tükörképeit szerette a legjobban, és a benne felfedezhető elhivatottságot, Sós Mária filmjét pedig azért értékelték, mert szó szerinti ismeretterjesztést nyújtott a zsűritagok számára is.

Az utolsóként felszólaló Nádasdy új szempontot vezetett be az értékmentő film fogalmának bevezetésével – és kiemelte az Ág, lomb, gyökér nélkül kiáltok című portrét, Sós Mária sielős ismeretterjesztését, és A Birodalom iskoláját, amelyek a valódi rácsodálkozás élményét nyújthatták a nézőik számára.