Ninja Terminator

A rossz zsenije

Kinek nem futotta Franco Nero-ra, őt szerződtette

A Ninja Terminator (1985) ékesen példázza, hogy a főcímmel és stáblistával kidekorált mozgókép önmagában még nem tekinthető filmnek: elképesztő „forgatókönyve”, dilettáns technikája, hihetetlenül ócska rendezése, illetve a főszereplők botrányosan siralmas játéka idézésre, archiválásra és rendezőtanoncok riogatására méltó mozivá teszi. Belevágva a közepébe, a script szerint három renegát ninja eltolvajol egy mágikus erővel bíró szobrot, amely nem csupán sérthetetlenné, de ördögien gonosszá is tette a klán mesterét. Természetes, hogy a vezér nem hagyja annyiban, és a démonikus műalkotás után küldi csatlósait, hogy sok-sok harcolás után végül maga is összecsapjon az árulókkal. Öveket kéretik bekapcsolni: a ninjamestert egy alacsony, kockafejű ázsiai, ki ritkás szakállához-bajuszához - hatalmas mutatvány!!! - szintetikus anyagból készült, aranyszőke női parókát hord, így dörgi a kemény szavú parancsokat, és így aprítja az ellent. A sokkszerű hatáshoz nemkülönben hozzájárul, hogy a ninják gazdag sminkkészletet birtokolnak, és mihelyst átváltoznak - fénysebességgel, persze -, jól megnyomják a fekete szemceruzát. A főszereplő (Richard Harrison; akkortájt, kinek nem futotta Franco Nero-ra, őt szerződtette) dús kivitelű, ősz bajuszához és tereptarka rucijához különösen illik a vastagon kihúzott szempár, méltó módon egészíti ki általános megjelenését, melyet leginkább a „kameraképtelen” kifejezéssel lehetne jellemezni. Az olasz származású -khm- színész, ki szakmai csúcsára érvén, 86-87 közt nem kevesebb, mint 16 ninjás videószemétben vállalt főszerepet, dermesztően tehetségtelen: mikor komolyságot, gyűlöletet vagy koncentrációt mímel, pont úgy néz bele a kamerába, miként egy munkanélküli segédvájár teszi azt a tükörrel egy különösen durva pálinkaivászat utáni reggelen.

A további szereplők érdemeinek felsorakoztatásához jóval több bátorság szükségeltetne, mint amennyivel a gyenge gyomrú recenzens rendelkezik (elég annyi, hogy a rendőrtiszt Jaguár Harcosként mutatkozik be a telefonba), érdemesebb kitérni a Ninja Terminator egyéb, nemkülönben megkapó részleteire. A vágástechnika hihetetlen; egy az egyben felidézi azokat a filmes gyakorlatokat, melyeket tízéves korunkban egy VHS kamerával és Lego-űrjárművekkel alkottunk (pár kocka rögzít, gyors „Pause”, figura megmozdít, jármű eltol, „Pause” ki, és így tovább), vagyis botrányosan szutyok.

Masszív füstkibocsátás mellett szakad zöldes cafatokra

A küzdelmek nemkülönben stabil nívót képviselnek, a szereplők jóval hamarabb elesnek, mintsem ütés-rúgás-vágás érné őket, esetenként ittas kéményseprőkhöz méltó módon támolyognak, a jobban sikerült mozdulatokat pedig két ízben is megcsodálhatjuk, mert a rendező úr ismétlések által kívánta hangsúlyozni a martial arts director nagyszerű szakértelmét. Természetesen bevetésre kerül az árnyharcosok teljes fegyverarzenálja, lánglövellő botra jeges permetet fújó kardhüvely ad méltó választ, megakasztott dobócsillagok pörögnek a tőrök kézvédőin, a vakító erősségű erős fény által végrehajtott ármányos támadást pedig hirtelen előkapott piperetükör segítségével veri vissza a főszereplő. A film zenéje és hangeffektjei egy ’83-as Casio lakodalmas-szintetizátor gyári demóiból lettek összeválogatva, érzékenyebb fülű egyének számára javallott a hangerő visszavétele, mert garantáltan megőrülnek az idióta kluttyogástól és bugyogástól. A finálé, a végső showdown pedig egyenesen fenomenális: a főgonosz, miután egy parázs, áldozatoktól sem mentes harcban végleg elveszti a szobrot, annyira dühös lesz, hogy ninja-varázslat segítségével felrobbantja magát, és heves villanással, masszív füstkibocsátás mellett szakad zöldes cafatokra. Egyetlen szóval: döbbenetes.

Miként azt a fentiek is bizonyítják, érdemes leborulni a rendező-író, Godfrey Ho anti-zsenialitása előtt. A nagyszerű iparos egykoron oly serényen termelte a Ninja Terminatorhoz hasonló műveket, hogy ember legyen a talpán, ki betéve ismeri az isteni katalógus tételeit; a Ninja Kill, a Zombie vs. Ninja, a Bionic Ninja, a Full Metal Ninja, a Ninja in Action, a Ninja Dragon, és a Robo-Kickboxer című darabok azonban minden bizonnyal kötelező alkotások lehetnek, elégséges okot szolgáltatnak egy vaskos rendelés feladásához. A teljes rendezői életmű közel száz filmimitációt számlál; Godfrey Ho karrierje csúcsán, a nyolcvanas évek közepén átlag másfél-kéthavonta gyártott le egy filmet - ám az idők, sajnos, megváltoztak, a mester munkái megritkultak, és immáron öt év is elpergett utolsó mozija (Manhattan Chase, az imdb olvasói szerint 3,8 csillag) óta.

A Ninja Terminator garantált sokkhatás, teljes dilettantizmussal elkövetett pusztító merénylet; más szóval élve, parádésan szar mozi. Az, ki rajong a filmművészetért, eme agyatlanság megtekintését kötelezőnek tekintheti – hívja össze barátait, és nagyokat kacagva idézzék fel a nyolcvanas évek közepén oly népszerű videósbulik hangulatát.

(Köszönet Dávidnak ezért a kiváló filmért.)