Női kezekben

A címmel három magyar filmre is szeretném felhívni a figyelmet. A Duna Televízió nagysikerű sorozata, az "Így jöttünk" ezen a héten Xantus János bemutatkozásának felidézéséhez érkezett. Az 1983-as Eszkimó asszony fázik-ot láthatja a néző, előtte pedig az akkor nagyon fiatal rendező kisfilmjét: a Női kezekbent. Xantus János már főiskolás korában a legnagyobb ígéretnek számított. Olyan erejűnek, amilyen a közvetlenül előtte indult generációból Bódy Gábor. Xantusnak még a Női kezekben előtt volt egy különös, és szakmai berkekben hatalmas visszhangot kiváltó rövidfilmje, melynek csalóka címe arra késztette a nézőt, hogy merje átgondolni a furcsa játékot: Az ifjú Werther. Ezt az ifjú Werthert a nem kevésbé ifjú Szikora János színházrendező játszotta-rögtönözte egy leselkedő áldokumentarista kamera előtt. Szikora-Werther is női kezekbe kerül, csakhogy - ellentétben a későbbi Xantus-filmekkel, itt a nő afféle szánandó áldozat, aki azt sem tudja, hogy játszanak vele.
Aztán fordult a kocka. Az Eszkimó asszony fázik mindkét férfi alakja szánandó, vergődő figura, mindkettejükkel egy gondolkodni képtelennek látszó végzetes szőkeség játszadozik. Szándékosan használtam a giccses történeteket közhelyes módon érzékeltető kliséket a fenti mondatban: Xantus filmje ugyanis bravúrosan bánik a melodrámák, a végzetdrámák, a szerelmi giccs kliséivel, hogy mögötte valami szokatlant, mélyebb tartalmat láttasson meg. Így tehát az sem egészen igaz, hogy a filmbeli "eszkimó asszony" (az a bizonyos végzetes szőke, egy veszedelmesen hamvas kezdő énekesnő) nem tud gondolkodni, sőt az is lehet, csak olyan férfiak számára hoz veszélyt, akik végzetes kalandba akarnak zuhanni, s e zuhanás kedvéért férfilelküket "egy hölgyre feltevék".
Méhes Marietta új jelenség volt a magyar film palettáján, megbámulták és berzenkedve fogadták. Filmbeli élettársát, a siket állatkerti gondozót Lukáts Andor játszotta, e bizarr szerepet komor hitelességgel megtöltve. Mari szerelmét, a féltékenységbe csontig-hasaló zeneművészt Boguslaw Linda adja, a lengyel filmművészet (Kieszlowski, Wajda és mások) jelentékeny színésze, akit akkoriban több magyar filmben is megismerhettünk. őket is megbámulhattuk. Nemcsak a játékuk, valamiképp a jelenlétük is más hatást keltett, mint a többi magyar filmben látható szerepjátszóké. A nyolcvanas évek eleje-közepe ez: valaminek a belsejében (a "Népköztársaság útján sétáltam", csacsogja Mari önfeledt természetességgel), de valaminek a kezdetén. A magyar film azóta is a többszólamúság igényével küzd a "mást is!", "másképpen!" imperatívuszával.
Xantus azóta is tehetség.

Egy másik érdekes, méltatlanul elfeledett magyar film is megszólíthatja a nézőt, régebbről, a Kádár-rendszer izmos, viruló idejéből. A Makra Kertész Ákosnak talán máig a legjobb regénye, több kiadásban megjelent, és én nem bánnám, ha akár minden évben megjelenne: a mindennapok történelmét azon melegében érezzük belőle: ha a Rozsdatemetőnek mára inkább a napi-politikából fakadt, akkori merészsége és újdonsága hat, a Makra - bár szintén erősen kötődik keletkezése idejéhez - regénynek sem utolsó. Hitelességét az Aczél-féle kultúrpolitika szavatolja: ugyanis a hetvenes évek elejétől kiújuló film-betiltások, "dobozban tartások", "átdolgozások" egyik korai áldozata volt. Csak egy-két évvel késleltették a premierjét, csak átszabatták, kínozták az alkotókat, csak "együtt dolgoztak", államhatalom és művészek. Rényi Tamásnak nem ez volt az első Kertész Ákos-prózából készült filmje. A Mindennap élünk... még nem sikerült, csak arra emlékszik az ember, hogy Sándor Csikar játszotta benne a nem-futballista főszerepet. A Sikátor már erős visszhangot keltett, a kultúrpolitika, bizonyos iránymutató, de kedvező bírálatával: biztató mosollyal Rényi Tamást próbálták kijelölni a "munkástémák" általuk delegált (vagy legalább jóváhagyott) filmrendezőjének. Ez olyan keservesen nem sikerült nekik, mint Kertész Ákos esetében sem. A Makra naivságig becsületes és mindent csak komolyan venni tudó gyári munkás hőse öngyilkos lesz. "Munkás nem hal meg..." -szögezte le egy filmátvevő bizottsági tag. Ezért aztán, bár a film fotói és plakátja már több moziban megjelent, még hónapokig nem mutatták be, és ki tudja milyen átdolgozásokkal került végül a mozikba - A Makra mai szemmel is elgondolkodtató, tehetséges munka, a téma és a filmtípus viszont mára teljesen kihalt a magyar filmből.

Eszkimó asszony fázik (1983) - Rendezte és írta: Xantus János. Kép: Matkócsik András. Zene: Lukin Gábor, Víg Mihály, Másik János. Dalszöveg: Kozma György, Víg Mihály. Hang: Réti János. Vágó: Kabdebó Katalin. Jelmez: Koppány Gizella. Díszlet: Bachmann Gábor. Szereplők: Méhes Marietta (Mari), Boguslaw Linda (Laci), Lukáts Andor (János). Gyártó: Dialóg Stúdió. Bemutató: 1984. május 31.
Duna TV - november 7., kedd - 22.05.

Bikácsy Gergely

Makra (1972) - Rendezte: Rényi Tamás. Írta: Kertész Ákos kisregényéből Rényi Tamás. Kép: Zsombolyai János. Zene: Berki Géza. Hang: Arató János. Vágó: Boronkay Sándor. Jelmez: Kemenes Fanny. Díszlet: Romvári József. Szereplők: Juhász Jácint (Makra), Csomós Mari (Vali), Molnár Piroska (Magdus), Bánsági Ildikó (Sztanek), Koncz Gábor (Nagy Zsiga), Horváth Sándor (Salgó), Orosz Lujza (Makra anyja), Szabó Lajos (Magdus apja), Vadász Zoltán (Dénes Károly). Gyártó: Budapest Filmstúdió. Bemutató: 1974.november 14.
M2 - november 9., csütörtök - 21.35.