Nyugalmat sugárzunk
PAX televízió
Nyugalmat sugárzunk. Könnyű kitalálni: ez a PAX televízió fő-szlogenje, műfaji jelmondata. S valóban, az őrjítő afrikai kánikula közepette, no meg a hazai politikai rágalomkampány forrongásakor, ha paxékra kattintunk, néhány celziusz fokkal enyhültebbnek érezhetjük magunkat. Megértőek, higgadtak, ökumenikusak. Még a bálványimádó törzsek fura szokásai iránt is toleránsak. Szaknyelven: "multikulturálisak". Nem mondom, némelyik hitéleti giga-koncertjük enyhén szólva unalmas a túláradó szeretettől, a mértéktelen jóságtól, de hát ez a műsorfolyam elsősorban istenfélő embereknek készül.
Kevéssé meglepő, hogy ami békétlenség a műsor folyamába "beszüremlik", azt a korszerű tudományoknak, módszertani kételyeiknek s perlekedéseiknek köszönhetjük. A tudósok nem férnek a bőrükbe. Egyik paleontológus kiássa Afrikában "Lucy"-t, egymillió éves ősnőnket, akitől - végre! - eredeztethetnők magunkat, homo sapienseket, már ásnak a többi konkurensek is, újabb leletek kerülnek elő (immár 2 millió évesek), s emberszerűbbeknek bizonyulnak, így az egész fejlődéstörténetet (kanyarjaival, elágazásaival, megtorpanásaival) újra és újra át kell írni. Ama polémiáról nem is szólva, hogy az előd vegetáriánus volt-e, vagy galád hús-zabáló?! Hol ilyen, hol olyan?! Mikortól rajzolt sziklára öröklétű állat-fétiseket?
A régészek a szentföldet se hagyják nyugton. Lapátolnak, fúrnak, kutakodnak. Ha Jerikó nyolc-tízezer éves, bronzkorba vesző település volt egymásra rétegeződő kultúrákkal (ezt bizonyítottként elfogadják), miért ne lehetne felülbírálni az Ószövetség eddigi "közmegyezéses" kronológiáját? Sőt! Korrigálni a mózesi exodus hagyományos térbeli leírását? A PAX kameramanjai engedelmesen szegődnek egy angolszász illetőségű archeológus nyomába, akinek sasszeme előtt semmi se szent: keresztbe metszi a Negev- sivatagot, ősi bálványokkal, bronzkori településekkel "szembesíti" a vándorló zsidók vezérét, Mózest (akár több Mózest is tételezve). Szináj hegylábánál állva ugyan, mint fix pontnál, ámde mégis ezer évvel visszadatálva rekonstruálja a kőtáblák népének keveredését más, itteni népek törzseivel, Józsué harci sikereinek szimbolikus magyarázatával, cáfolatával. Ekként a Biblia-beli negyven év vélt vagy valós időtávlatai - történetileg szemlélve - vészesen megnövekednek. A tej és méz Kánaánja ugyancsak messzebb tolódik.
Hittudósok számára az effajta terepmunka (a probléma felvetése, földhöz ragadt diskurzusa, a maradványok "látható" tartalommal való telítődése) szentségtörésnek, de minimum: illetéktelen beavatkozásnak tűnhet. Rendszerint annak is tűnik. Mert papíron vagy gondolatban végbe vitt kommentárjainkon Isten jóváhagyó pecsétjét áhíthatjuk, remélhetjük, s ihlet kérdése, hogy kicövekeljük az illendő határokat. A terep azonban a maga tárgyi, topográfiai adottságaival, méreteivel (például, hogy milyen út vezet/?/ az ígéret földje felé?), bűnösen világi valami. Ezért elemzése nem ajánlott.
Magasan díjazom, hogy a PAX a maga választotta "nyugalom" műsor-választékában helyet talált egy ilyen (a maga nemében) nyugtalanító, vitatható dokufilmnek is.
