Pados Gyula, az operatőr

filmhu: Elérkezett az utolsó nap. Vártad már?

Pados Gyula: Nagyon jól sikerült a hét, csak az eleje kicsit nyögve-nyelősebb volt, főleg az első két nap, dehát mindig nehéz, amikor elindul egy film és általában újra is kell ezeket a jeleneteket forgatni. Reméljük, most itt erre nem lesz szükség, hiszen ez egy hihetetlen jó stáb, nagyrészt ugyanazok, akikkel a Kontrollban is forgattam - én mindig velük dolgozom: a reklámokban is, többségük a Sorstalanságba is eljön velem. Velük soha semmi gond nincsen.

filmhu: Más Magyarországon forgatni?

P.Gy.: Nem gondolom, hogy más lenne itthon forgatni. Annyiban jobb, hogy mindenkit ismersz, és a stáb gyakorlatilag olyan mint egy nagy család. Nagyon nehéz helyzet, amikor kimész Londonba és bekerülsz egy kétszázfős stábba. Egyetlen egy embert sem ismersz és bármennyire is megszeretnek egy idő után, attól még idegen vagy. Elmész nyolc hónapra, itthon hagyod kutyád-macskád, mindened, és nyolc hónapig laksz egy szállodaszobában. 

filmhu: Mennyire más a Kontroll szigorúan zárt tere után most ilyen csiribiri helyszíneken forgatni? 

P.Gy.: Minden film mást kíván. A Terézanyu egy Hamupipőke-történet, ahol a nyolcker és ez a nagyon gazdag milliő találkozik, ezért nagyon jelentősek ezek helyszínek. A Kontrollban meg az az izolált, természetellenes világ volt nagyon fontos.  Ez most egy romantikusabb vígjáték, ahol ezeknek a helyszíneknek jelentősége van.

filmhu:Melyik nagyobb kihívás?

P.Gy.: Nincs különbség. Mindegyik nagy kihívás, mindegyik történet mást kíván meg operatőrileg, más világot kell felépíteni. Az én szempontomból minden filmnek egyformán jónak kell lennie. Nem lehet közöttük választani. A Sorstalanságot sokáig azért nem tudtam elvállalni, mert csúszott a Terézanyu. Nem volt kérdés, hogy esetleg nem csinálom meg ezt a filmet, azért mert bejött egy nagyobb meló. Én csak olyan filmet vállalok el, amiben maximálisan hiszek. Nem rakhatom őket egymás mögé, nem lehet, hogy elvállalok egy filmet, és amikor bejön egy nagyobb munka, akkor lemondom. Ilyen nincs.

filmhu: Hirtelen nagyon felkapott operatőr lettél Magyarországon is. Mi ennek az oka?

P.Gy.: Nagyon egyszerű oka van. Én előtte is rengeteg felkérést kaptam itthonról is, de azért mentem külföldre forgatni, mert onnan kaptam először olyan forgatókönyvet, amire azt gondoltam, hogy érdemes megcsinálni. Én tényleg csak úgy tudok filmet csinálni, ha belerakom a lelkem. Ha már az elején tudom, hogy nem jó, az pokoljárás. Alapvetően itthon szeretek filmet csinálni, ez most csak véletlen, hogy így feltornyosultak a munkák.

filmhu: Gondolom az is véletlen, hogy Antal Nimród és Bergendy Péter is elsősorban reklámfilmesek.

P.Gy.: Picit reménykedem, hogy ezek a kivülről jövő emberek tudják majd felkavarni az állóvizet. Az utóbbi időben az lett az érzésem, hogy ha nem lesznek közönségfilmek, nem lesznek filmsztárok, akkor nagyon nagy baj lesz. Elmegy a magyar filmkészítésre rengeteg pénz és a nézettség meg pár ezer fő körül mozog. Kellenek a nagyon jó művészfilmek, de ez legyen mondjuk 30% és a többinek közönségfilmnek kell lennie. Péter és Nimród olyan szakmából jönnek, ahol rettentő fontos a visszajelzés: amit megcsinálnak, azzal mit lehet elérni. Lehet, hogy ez a másfajta hozzállás segít majd ahhoz, hogy az igazi közönségfilmet elindítsa, és lehet, hogy emiatt többen megnézik majd a Szép napokat is, mert a néző elkezd hinni abban, hogy érdemes magyar filmet nézni.