Pizzás - Amerikából jöttünk... - beszélgetés az alkotókkal

Három jó kedélyű, kalandvágyó férfiú Los Angelesben csellengve kereste a szerencséjét, külön-külön utakon járva. Mégis megtalálták egymást. Meglehetősen rendhagyó módon a barátság még létezik, sőt, annyira erős, hogy egy közös film készítésébe fogtak. Balogh György a rendezője, Forgács Gábor az operatőr-producere és Kovács-K. András a művészeti vezetője, főszereplője - ha úgy tetszik - önéletrajzi ihletésű munkájuknak (pizzahordás, szörfözés, hasdeszkázás, Hawaii, klasszikus autók), amely Pizzás címen fut majd a mozikban.

- Bemutatkozó anyagotokban azt írtátok a Pizzásról, hogy "a filmtörténet új fejezetét nyitja meg Magyarországon"...
- Balogh György: De jó! Ez hangzatos, elismerem. Akkor most magyarázkodnom kell?
- Nem ártana.
- Körbejártam a világot, ezt a tapasztalatot próbáltuk belegyömöszölni az első filmünkbe. A legfontosabb ezek közül az volt, hogy a rendezői debütáláshoz elegendő egy jó, érthető százhúsz oldalas forgatókönyv. .
- Ez esetedben meddig készült?
- '99. április elsején felkeltem reggel kilenckor, aznap volt a fiatal filmesek pályázatának leadási határideje a NKÖM-nél. Délre megvolt a kétoldalas szinopszis. Júliusban, az utolsó utáni pillanatban, három hét alatt megírtam a sztorit.
- Kovács-K. András: Vagyis elkészült a film képregény változata is. A legjobb az ellenőr és a szomorú kiskutya.
- Írás közben kerested, találtad meg a szereplőidet, vagy előtte?
- B.Gy.: Mindkettő. Amikor Pontos urat írtam, senki mást nem tudtam elképzelni, csak a Szacsvayt. Ugyanez volt a helyzet Haumann Péterrel.
- Miért kóboroltál a világban?
- B.Gy.: Itthon megkíséreltem beférni az intézményesített oktatásba, többször is próbáltam, de nem vettek fel. Angolszász vidékre vágytam, és ha már érdekelt a filmezés, megnéztem, mi van Los Angelesben. Nem ismertem senkit, felültem a repülőgépre, aztán ciao! 1995 decemberében elindult a Los Angeles-i turném.
- Hogyan jutottál filmközelbe?
- Női vonalon. Csak rajtam múlt, ott leszek-e a Mátrix forgatásán Sydneyben. Elmentem az operatőr családjával fél évre. Hú, az nagyon jó volt! A rendezés tizenkét szabálya helyett csak meresztettem a szememet. Egyszer kiszámoltam, óránként három millió forintot forgattak el. Ott ültem négy órát, és tizenkét millió forint elrepült a fejem fölött. Tanulságos volt. Aztán hazajöttem. És abból, amit láttam, összeállt a mese.
- András, te hogyan vetődtél Amerikába?
- Három hétre mentem ki ’95-ben, és ebből lett három és fél év. New Yorkból átmentünk Los Angelesbe, megláttam az óceánt, belebuggyantam a vízbe, és...
- ... de miből éltél?
- Először hentes voltam Manhattanben, utána kutyaidomár, majd Los Angelesben parkolófiú, fotós, limuzinsofőr, statiszta. New Jerseyben házvezetőként is dolgoztam egy kastélyban, ahonnan elmenekültem, mert egy idő után "kuntakintés" életérzés vett rajtam erőt. Akkor volt ott a legkeményebb tél, és nekem kellett lapátolni a havat.
- De nem az egész városban!
- Egy olyan ház körül, amiről nem lehetett belátni, mekkora. Így átmentünk Los Angelesbe. Lekerült a nagykabát a reptéren.
- És ott találkoztál Gyurival?
- Igen, a reptéren. Gyorsan kiderült, egyikünk sem normális. Gyurinak olyan elképzelései voltak a filmezésről, amelyek tökéletesen metszették a világról alkotott látásmódomat. És akkor elmentünk közösen pizzát hordani Malibura. Ott él a legtöbb színész, rendező, producer, zenész. Gyuri erőlködött, telefonáljak. Felvettek minket, és hónapok alatt kiderült, mi vagyunk a legjobb pizzafutárok. Pedig nem pedáloztunk, csak a magyar munkaütemet vittük át Amerikába. Ez nem volt számunkra megerőltető, de ott bejött, mert az amerikaiak trehány népség.
- Így el lehetett tengődni?
- Méghozzá jól! Sok mindent megengedhettünk magunknak: utazgattunk, autót vettünk...
- Meddig hordtatok pizzát?
- Nyolc hónapig.
- B.Gy.: Fél évig
- Ezek szerint nem tanultad a filmezést.
- B. Gy.: Papírjaim nincsenek. Az életem a legjobb papírom.
- Gábor, hol végeztél?
- Forgács Gábor: Az AFI-n (American Film Institute - a szerk.). Egy tévés produkció miatt mentem ki Los Angelesbe. Több iskolát kinéztem magamnak, New Yorkban, Los Angelesben és Sydneyben. Az utóbbi kettőbe fel is vettek.
- Teszteket kellett kitöltögetni, mint nálunk?
- Sokkal egyszerűbb volt!
- K-K.A: Több kenőpénz kellett. Forinttal akarta őket megvesztegetni.
- F.G.: Demót és tézist küldtem. Négyszázan jelentkeztek, ebből százan nyertek felvételt. Ez egyébként az egyik legjobb iskola Amerikában, speciálisan csak operatőrséget tanítanak, míg a többi iskolában négyéves képzés van, és első két évben mindent oktatnak, így filmgyártást is. Itt azt már tudni kellett.
- K-K.A.: Az iskola Nicholas Cage házára nézett.
- B.Gy.: És milyen volt, amikor bevonult a nagyterembe Charlston Heston?
- F.G.: Voltak ott sztárok bőven. Bejöttek a nagy operatőrök is, így Vittorio Storaro is. Alain Devier volt az osztályfőnökünk, aki Spielberggel dolgozott együtt. Peter Greenaway is tartott előadást. Első évben, amikor mi kezdtünk, kötelező jelleggel az operatőröknek is el kellett sajátítaniuk a digitális trükköket. Addig erre külön osztály volt...
- K-K.A: ...akik ott ültek a robotok, transzformátorok között.
- Miért jöttél vissza?
- F.G.: Nagyon egyszerű: elvégezhetsz ott bármilyen iskolát, nem jelenti azt, hogy munkát is kapsz.
- De te dolgoztál kint.
- Második évben már igen. Nagyon sokat köszönhetek Zsigmond Vilmosnak. Összehaverkodtunk, reklámokat is csináltunk együtt, és volt egy közös nagyjátékfilmünk, a Playing by heart. Amerikában nagyon kemények a feltételek: ha operatőrként játékfilmet akarsz forgatni, le kell tenni egy játékfilmet az asztalra. Eleve operatőr-ügynökségek hozzák a munkákat. Bejöttek a főiskolára, engem is kiválasztottak, de ez még nem jelent semmit.
- Ott hever náluk a portfóliód.
- Így van! És azt mondták, adjak nekik folyamatosan anyagot, aztán csak történik valami. Tavaly decemberben érkezett először egy biztató levél, hogy nagyon tetszik az anyagom, küldjek még valamit... Decemberben azt mondták, lehet, hogy tudnak munkát is adni. Ha most ezt a játékfilmet befejezem, talán a reklámok után már játékfilmbe is elhívnak.
- Vagyis a Pizzást kvázi referencia anyagnak is szánod?
- Mindenképpen!
- Hogy állsz a producerséggel?
- K-K.A, B.Gy.: Hú, barátom!
- F.G.: Hát ez nem az én stílusom! Hármunk közül mindenki felvállalt valamit, de a producerséget valahogyan senki sem akarta.
- K-K.A: Először ő akart lenni a főszereplő. Mondtam, akkor leszek én a producer.
- F.G.: És én akartam lenni a főszereplő, az operatőr...
- K-K.A: ... meg is írta a forgatókönyvet, próbálkozott a rendezéssel is. Akkor kimentünk a forgatásra, és Gyuri azt mondta, ezt inkább újraírná. Én meg eljátszom.
- Úgy tűnik, meglehetősen könnyen veszitek a dolgokat. Ez egyrészt szokatlan, másrészt nagyon rokonszenves.
- K-K.A.: Igen, főleg ahhoz képest, hogy milyen szarul állunk.
- F.G.: ők nagyon könnyedén veszik, mivel az én cégemen fekszik az egész teher.
- K-K.A.: Két éve nincs egy fillérünk se.
- Hogyan áll a film?
- B.Gy.: Összevágtuk. Két dolog hiányzik: a hang és a digitális munka, amivel újat akarunk hozni. Nem fogunk űrhajókat lövöldözni, de van a filmben 3D animáció. Mivel két városban forgattunk - itthon harminc napot, Amerikában négy-öt napot -, a tizenötezer kilométert térben össze akartuk mosni.
- F.G.: Rengeteg utómunkánk van még. És ez nehézkesen halad. A magyar filmek úgy készülnek, hogy elindul a munka, leraknak x forintot vágásra, és ez a pénz mindig elfogy valahogyan, mielőtt a vágást elkezdenék. És akkor mindenből húznak egy kicsit. Na, ezért néznek így ki a magyar filmek. Mi pedig olyasmit csináltunk, ami még nem nagyon volt Magyarországon, de máshol sem. A 35 mm-es filmet felnagyítottuk széles vásznúra. Vagyis az egész film úgy, ahogy van, bekerül egy kompjúterbe, és onnan írjuk vissza filmre. Ez igen tetemes költség, még akkor is, ha a Focus Foxtól ötven százalékos kedvezményt kaptunk. Ennek ellenére bizonyos effekteket ki kellett vennünk a filmből. A szponzorok pénze pedig még nem érkezett meg.
- A NKÖM-től 30, a Magyar Mozgókép Közalapítványtól 20 millió forintot kaptatok. Mennyi a film költségvetése?
- F.G.: Százhetven millió forint. Ebből nagyjából húszmillió forint hiányzik. De ha a Focus Foxnak nem érkezik be egy kanyi sem, akkor leállítják az utómunkákat.
- Mit kell tudnunk a Pizzás zenéjéről?
- B.Gy.: A film tizenkettedik, azaz utolsó jelenetében belebotlunk a Nemzeti Undor Ground nevű társaságba - tagjai többek között: Lovasi András, a Tankcsapdás Lukács Laci, ketten a Quimby-ből, Czutor Zoli a Nyersből -, amint a Szólólemezt Mannácskának című dalt improvizálják. Hallható-látható lesz még a Neo, a Publo Hunny, és a a Nyers frontembere, Czutor Zoli írja a film zenéjét. Két professzionális klip készült a filmhez, 35-ösre: az egyik Dopemané, aki a legutóbbi albumán nagyot fakított az öccsével, ezt kint forgattuk Los Angelesben, a másik pedig a Nyers Pizzás című száma, amely lényegében a film promóciós videóklipje.
- Nálunk rengeteg kört kell lefutni, amíg bele lehet vágni egy filmbe, és ez nem jelenti azt, hogy az a munka el is készül. Ez nem riasztott el titeket?
- F.G: Nem véletlen, hogy itthon és Európában filmművészetnek hívják a filmgyártást. És ez azért van így, mert mindenki művész, aki ebben részt vesz. Ugyanis ma Magyarországon valóban művészet összehozni egy filmet. Míg Amerikában gazdasági alapokra helyezett gyártás folyik. Producer van, befektető partnerekkel. Magyarországon nincsen producer. Itt csak lobbiznak.
- Hány nézőre számítotok?
- A.K.: Anyám biztos eljön...
- B.Gy.: Anyád többször eljön...
- K-K.A: Meg a sleppem is ott lesz.
- Jó, tudom, hogy hatszázezerre, de ez teljesen irreális. A miniszter félrelépet663 ezren látták, de elképesztő reklámhadjárat állt mögötte. A Honfoglalást ugyan egy millióan nézték meg, de gondolom, ti nem szerveztek iskolabuszokat a mozik elé...
- K-K.A.: Nagyon jó lesz a kampány: óriás plakátok, citylight...
- B.Gy.: Lesz website, meg pr-cucc. Úgy, hogy egy fillért nem nyúlok le magamnak.
- F.G.: Kelet-Európában nem tudják, hányan mennek be a moziba. Nem lehet ezt ellenőrizni. De valóban hatszázezerre számítok. Plusz az anyák.