Posztkatonák - Buvári és Muhi Velencében
Buvári Tamás Posztkatonája a Nouvi Territori szekcióban kapott helyet, a vetítés után a rendezővel és Muhi András producerrel beszélgettünk a filmről, a fesztiválról, az Inforgról, a magyar filmek színvonaláról és külföldi esélyeiről meg sok minden másról.
- Mindket vetítésen ott voltatok?
- Buvári Tamás: Nem. Csak az elsőn, igazából a közönség reakciójára voltam kíváncsi. A Sala Perla teremben volt a vetítés, elég szép nagy terem és úgy félház volt.
- Milyen volt a visszhang?
- B.T.: Nem volt rossz, szépen megtapsolták a filmet, de úgy éreztem, nem nagyon bírták befogadni. Ez egy többszöri megnézést igénylő film, a könnyebben követhető filmek nagyobb közönségsikert arattak. Másodszor már nem ültem be, inkább más filmeket néztem.
- Miket láttatok? Volt egy előzetes terv, hogy miket akartok nézni, vagy csak úgy beestetek filmekre?
- B.T.: Nem volt egyáltalán terv, szeretek spontán nézni filmeket. Főleg a saját szekciómból néztem meg más blokkokat. Láttam ötletes dolgokat, de alapvetően azt éreztem, hogy egészen véletlenszerű, hogy mik kerültek be és mik nem. Szerintem sok magyar film beférne ide, csak jobban kéne nyomni őket. És néhány nagyon jó rendező is szerepel a programban, például Wong Kar-Wai néhány reklámfilmmel és egy rövidfimmel, meg a Quay fivérek animácios filmekkel.
- Muhi András: Én a teljes kisjátékfilmes programot megnéztem és a Nuovi Territoriból még 12 filmet. Ez 21 film, amiből 3 filmet fogadnék el inforgos produkciónak. Egészen meg vagyok lepve, hogy milyen alacsony a színvonal. Probálom megérteni, hogy mi kell a világnak. Kellene, hogy érzékeljem, milyen áramlatok vannak jelen, merrefelé mozog a mozgókép. Például bejött az animáció, ez talán azért van, mert nem születnek elég komoly rövidfilmek. És nem lehet nem észrevenni a filmpolitikai jelenlétet: egy országból 2-3 filmnél több nincs jelen. Talán hazafelé kicsit engedekényebbek az olaszok. Úgy tűnik, a kisjátékfilmekkel szemben nincs akkora elvárás, ehhez képest Magyarország teljes fegyverzetben van jelen, ami túl sok ide. Nem értem, hogy az itt szereplő kisfilmek készítői, hogy csinálnak majd nagyjátékfilmet.
- B.T.: A Posztkatona tulajdonképpen olyan, mint egy nagyjátékfilm 13 percben. Az alkotói hozzáállás, az előkeszíteés minden. Ebből kéne 100 peret csinálnunk és egy működő filmet kapnánk. Mivel odahaza ritkán lehet filmhez jutni, sokan kénytelenek rövidfilmbe sűríteni nagyjátékfilmnyi mondanivalójukat. Ehhez képest Nyugat-Európában a kisjátékfilm egy elfogadott műfaj, ami külön életet él.
- M.A.: Sajnos nem tudjuk, hogy máshol mik a valós pénzhez jutási esélyek. Magyarországon ha valaki rövidfilmet készít, akarva-akaratlanul is elér egy helyet egy ki nem mondott hierarchiában. Nagyon komoly tétje van minden egyes megnyilvánulásnak. Lehet, hogy máshol ez nem így van. De közben mégis itt vannak, ami bizonyára fontos nekik. Talán, most ilyen fajsúlytalanabb filmek kellenek és nem szerzői filmek. De a műfaji filmek nem brillíroznak, ezeknél már láttam jobbat 20 éve is. A Dursték nem győzelmi reményekkel mentek ki Cannes-ba, aztán a programot végignézve komolyan reménykedni kezdtek, és olyan nagyon nem is érte őket meglepetésként a díj.
- Durst szerint a Mediawave mezőnye sokkal erősebb.
- M.A.: Marosvásárhelyen is jobb a mezőny, a Magyar Filmszemléről most nehéz nyilatkozni, mert az legutolsó előzsűri iszonyatos rombolást végzett.
- És hogy tetszik maga fesztivál? Mennyire érzitek nagy lehetőségnek, hogy kijutott a Posztkatona?
- B.T.: Ez is egy furcsa dolog. Lehet, hogy a hazai istállórendszer, a független stúdiókkal egy egészen egyedulálló dolog. Beszélegettem egy francia és egy venezuelai fiatal rendezővel, és úgy tűnt, hogy ők teljesen magányosan küzdenek. Én személy szerint azt vá rtam, hogy jobban meg lesz szervezve a közösségi élet. Érdekeltek volna más országok hozzám hasonló helyzetben lévő rendezői, esetleg kapcsolat producerekkel.
- M.A.: Szívesen vettem volna, ha vannak fórumok, beszélgetések szakmabeliekkel.
- B.T.: De csak lógunk a levegőbe. Egyáltalán nem törődnek azzal, hogy összetartsák az alkotókat. Nem azt vártam, hogy majd a tenyerükon hozdoznak, de talán szervezhettek volna egy bulit nekünk vagy valami. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy itt lehetek, 3 napra szólt a meghívás, mi viszont maradunk végig, csak átköltözünk a kempingbe a Lido másik végén. Még el szeretném mondani, hogy nagyon örültem, hogy Szőts István filmjét, az Emberek a havasont is vetítik idén, hiszen az is Erdélyben játszódik, ahogy az én filmem is. Érdekes összehasonlítania két film alapján, hogy mi volt akkoriban Erdélyben és mi van most.
