Próféta voltál, szívem - Zolnay Pál
A Hogy szaladnak a fák (1966) egy fiatal értelmiségi találkozását mondja el tíz éve nem látott falusi nevelőanyjával. Nagyon friss mozi volt ez annak idején. Az idős, halálához közeledő parasztasszonyt játszó Kiss Manyi egyik legnagyobb alakításaként emlékszünk a lélektani elemzést dokumentarizmussal ötvöző alkotásra.
A néhány évvel későbbi Arc feszült kamara-dráma 1944-ből: egy börtönből szabadult politikai fogoly, akit háborús magyar társadalom végleg kivetett magából, a rendőrök és nyomozók lassan szoruló hálója elől menekülne: talán halál várja. A film igazi, mélyebb tanulságú története azonban az, hogy a fiú – mert nyomában a rendőrség – terhessé, sőt gyanússá válik kommunista társai előtt is, ezért magára hagyják, sőt ellenségnek tekintik. A hetvenes évek páratlan tehetségű fiatal színészének, Zala Márknak első főszerepe: arcának premier plánjai az illúziótlan történelmi, lélektani és emberi igazság közelképei.
Zolnay tehetsége dokumentáris töltésű. A puha diktatúra a puha, langy hazugságok periódusa is volt. Zolnay a televízió számára több igaz dokumentumot rendezett, ezért is kaphattak fikciós munkái dokumentáris töltetet. (A mai rendezők közül Grunwalsky Ferenc is sokat köszönhet látásmódjának.)
Zolnay talán legmaradandóbb alkotása a Fotográfia (munkacíme Retusőr) volt. A filmet 1973-ban hosszú huzavona után, többszöri pótforgatás és kényszerű „alakítgatások” után alig fogadták, el, de aztán (a diktatúrák puha abszurdja) váratlanul díjat kapott a moszkvai fesztiválon. A később híressé vált „budapesti iskolának” nem első, hanem iskolát megelőző darabja lett: a szigorúan hiteles dokumentum, az ellesett pillanatok, a fotó-igazság és a nagyobb távlatú fikció páratlanul érdekes ötvözete. Egy országot járó vándorfotós és társa, a retusőr nemcsak Magyarország elmaradott vidékeinek igazságát fedezi fel, hanem azzal is szembesül, hogy mindenki, talán maga a társadalom is szépített, hamisra retusált fotót szeretne önmagáról, hogy a valósággal alig merünk szembenézni. A film utolsó harmada: egy valaha kisgyermekeit meggyilkoló, s ezért évtizedekig börtönbe zárt asszony élethazugsága, „élet-titka” néhány megtalált régi fényképpel szembesítve – az egyetemes filmművészet ritka és társtalan remeklése, a filmportré műfajának csúcsa.
A Duna Televízióban e héten műsorra tűzött Zolnay-film, a Próféta voltál, szívem átmeneti állomás a rendező pályáján. Egy a maga idején népszerű és igényes író, Somogyi Tóth Sándor regényének adaptációja: a fiatal hitek megfakulása, megroppanása a regény és a film tárgya, az 1945 utáni néhány év lobogásában hívő emberek, (a „fényes szelek nemzedéke”) erkölcsi válságának tükre. Darvas Iván, a hitét és életkedvét vesztett egykori „próféta” és filmbeli feleségét játszó Berek Kati szerencsére feledteti, hogy a film – akár a regény – kissé didaktikus, hogy tolakodó „mondanivalója” van. Zolnaynak rokonszenvesebb filmjei készültek előtte, és imént említett legnagyobb opuszai, az Arc, a Fotográfia pedig később következtek.
Nem szabadna, hogy Zolnay Pál életműve köré csend telepedjen.
Próféta voltál, szívem (1968) – Rendezte: Zolnay Pál. Írta: Somogyi Tóth Sándor regényéből Zolnay Pál, Somogyi Tóth Sándor és Szécsényi Ferenc. Kép: Szécsényi Ferenc. Zene: Durkó Zsolt. Hang: Arató János. Vágó: Szécsényi Ferencné. Díszlet: Vayer Tamás. Jelmez: Nagyiván Klára. Szereplők: Darvas Iván (Szabados Gábor újságíró), Berek Kati (Szabadosné), ifj. Korga György (Gabika), Tordai Teri (Lívia), Drahota Andrea (Dusa), Szabó Tünde (Jutka), Keres Emil (Kenderessy), Mensáros László (Farkas Gedeon), Horváth Sándor (Kúnszabó), Almási Éva (Szidi), Iglódi István (Balázs), Koltai János (Máté Albert), Szirtes Ádám (Diósy), Bánhidi Lászó (Sörös), Parragi Mária (Szőke nő), Dallos Szilvia (Ápolónő). Gyártó: MAFILM 2. Játékfilmstúdió. 87 perc. Bemutató 1968. október 17.
Duna Televízió, március 2. péntek, 19.15.
