sex hikaye

Romantika, vígjáték, Békásmegyer

dyga zsombor: tesó

2002. november 20. - Kun Simon Kristóf
Szexmániás bátyus, zeneőrült öcskös, egy panellakás és a Nő - az Akna Film új produkciójának főhősei. Most nyáron forgott a Tesó, Dyga Zsombor első 35 mm-es nagyjátékfilmje. Az önéletrajzi alapokon nyugvó film közönségbarát romantikus vígjáték, békásmegyeri miliővel körítve - professzionális forgatókönyvírói metódussal a háttérben. A filmhu az utóforgatáson érte utol a stábot. Beszélgetések a rendezővel és a főszereplőkkel.
Dyga Zsombor 35 mm-en
filmhu:
A Tesó forgatása gyakorlatilag befejeződött. Hogy sikerültek a felvételek?

Dyga Zsombor: Jól. Persze az mindig egy dolog, amikor én azt érzem, hogy jól, vagy rosszul sikerült valami, de úgy láttam, hogy a stábnak is tetszett, amit csináltunk.

filmhu: Mi a történet?

D. Zs.: A történet nagyon egyszerű. Ez egy romantikus vígjáték, egy lakótelepi testvérpárról szól, egy nőfaló, pornóíró bátyról és egy zenedíler öccsről, akik összetűznek azon, hogy ki költözzön át a kilencven négyzetméteres nagylakásból a szomszéd nénitől örökölt harminc négyzetméteresbe. Ki szabja át az addig megszokott életét egy vadonatúj élettérre? Ez az alap. Persze az idősebb akar maradni, a fiatalabbat pedig kényszeríti arra, hogy átköltözzön, a fiatal azonban ragaszkodik a bátyjához, ragaszkodik az eddigi életviteléhez - ebből születik a konfliktus.

Az öccs eztán megismerkedik egy lánnyal, szerelmes lesz belé. Csak egy a bökkenő: a lány korábban a báty nője volt. A shakespeare-i alapfelállás és a a Nagy Szerelem végül rávezetik a fiút, hogy nem is olyan rossz dolog, ha az embernek lehet saját önálló élettere – igaz, hogy tele van döccenőkkel, de előbb-utóbb felnőtté kell válnunk. Ilyen egyszerű fejlődéstörténet ez a mozi. Szándékosan próbáltunk nagyon egyszerű vázra fölhúzni egy olyan sztorit, ami a belepumpált apróságoktól meg a fordulatoktól tud valami egyedi és több lenni.

filmhu: Ez az első romantikus vígjáték, amit rendezel. Az új műfaj jelentett-e számodra új kihívást?

D. Zs.: Teljesen új feladat volt, mert egy ilyen játék sokkal kevésbé filmszerű. Sokkal inkább színészközpontú, a színészek adják el a történetet, jól, vagy rosszul; ilyen szempontból volt kihívás. Ez most nem arról szólt, hogy nekem milyen a technikai érzékem, vagy a vágótechnikám; hanem arról, hogy két színész egy képben hogy tudja a poént, a fordulatot előadni úgy, hogy az működjön.

filmhu:
Milyen szempontok alapján válogattad ki a színészeket?

D. Zs.: Ezek fix karakterek voltak. Ehhez tudni kell, hogy a történet kb. kilencvenöt százalékban valós. Az én életemről szól, az én életemben ezek a dolgok megtörténtek, ill. ismertem a karaktereket, akik ezeket a sztorikat átélték, és azoktól nem nagyon akartam eltérni. Tehát, ha X személy olyan az életben, akkor ahhoz hasonlót próbáltam találni, mert ez egy nagyon nyers, dokumentarista film akar lenni.

filmhu: Ebben az önéletrajzi alapokon nyugvó filmben melyik szereplővel lehet téged azonosítani?

D. Zs.: A két fiú főszereplővel.

filmhu: Egyszerre a kettővel?

D. Zs.: Igen. Én kettévágtam magam, az egyik fiú a lelkem, a másik meg az ösztönöm. Ebből a kettőből állok én, és ebből a kettőből állt össze ez a két srác.

filmhu: Az Akna Film célja igényes közönségfilmek készítése. Ezúttal egy vígjátékot forgattatok, amely egyben önéletrajzi ihletésű film is. Hogyan lehet egyszerre megfelelni ennek a kettős elvárásnak?

Hát Jack Black vagyok én?
Nem. Elek Ferenc (Sziszi)
D. Zs.:
Reményeim szerint ennek úgy lehet megfelelni, hogy a forgatókönyv szerkezete, a történet gerince egy sémára épül, egy olyan sémára, ami több mint ötven éve működik a filmben. A Tesó az amerikai speculative script módszere szerint lett megírva. Ez egy adott szerkezet, amely működőképes bármely zsánerben – így a klasszikus romantikus vígjátékban is. Erre a vázra töltöttem rá azokat a saját élményeimet, meg az önálló történeteimet, amiktől több lesz, mint egy szimpla, működőképes vígjáték.

De ez szerintem minden filmnél így van, az eredetiséget a töltelék adja. Meg azok az apróságok, azok az ötletek, amik az alkotóból jönnek. Nem lehet ma már új alapöteleteket kitalálni – már mindent megírtak, mindent megcsináltak. Az egyéni hangot és eredetiséget azok az apró fineszes megoldások adják, amelyekkel felöltöztejük az adott sablonokból összeálló vázat. Tehát a hogyan a lényeg, és nem a mit. A Tesó esetében próbáltuk nagyon precízen betartani ezeket a szabályokat, hogy tudjon működni a film. Hogy az akkor, abban a pillanatban hasson, ríkasson, nevettessen, amikor kell.

filmhu: Ez az első 35 mm-es nagyjátékfilmed. Várható-e moziforgalmazás?

D. Zs.: Nagyon remélem.

Kézikamera
Horváth Árpád operatőr
filmhu:
Mennyi az esélye?

D. Zs.: Nézd, erre most azt tudom mondani, hogy nagyon kevés olyan magyar film van, ami 35 mm-en elkészül, aztán nem forgalmazzák moziban. Elméletileg ezt a könyvet – hangsúlyozom a könyvet – jó nyolcvan ember elolvasta, és ők azt mondták, hogy, ha azt meg tudjuk csinálni, ami a könyvben van, akkor ez egy kurva jó film tud lenni. Én azt gondolom, hogy, ha nem is száz százalékosan, de nagy százalékban tejesíteni tudtuk azt, ami a könyvben van. Én most ehhez a filmhez nem úgy állok hozzá, hogy most csináltam egy filmet, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz - én azt gondolom, hogy ez egy kurva jó film. Ami a legfontosabb, ez egy közönségfilm, amiben jó karakterek, jó történetek, jó poénok vannak. Tele van jó dolgokkal, amikről nagyon remélem, hogy a vágás után kiderül, hogy működik. És, hogyha ez működik, akkor ez nem csak egy film, ami most elkészült, mert minden évben készül harminc film. Hanem ez reményeim szerint sokkal több. De hát ezek a reményeim, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből.

filmhu: Milyen lesz a következő film?

D. Zs.: Az még ettől a filmtől függ. Elkészül, meglátjuk, hogy milyen, és akkor kiderül. Vagy ilyet csinálunk, vagy nem. Ilyen egyszerű. De valószínűleg másmilyen lesz, valószínűleg megint tök mást fogunk csinálni, mint az előző filmünk. Ez egy játék, próbálkozunk, csinálgatjuk a dolgainkat, aztán lesz, amilyen lesz. De miután még csak próbálgatjuk a szárnyunkat, nem árt, ha mindig mást próbálunk ki.


Olvasd el a színészekkel készült interjúkat is!

Welker Gábor (Artin)
"Amikor megkaptam a forgatókönyvet Zsombortól, annyira beleéltem magam, hogy szabályosan folytak a könnyeim. Simán fölismertem magamat, illetve egy pár évvel ezelőtti időszakomat. Nagyon elevenembe vágott a dolog..." folytatás





Schmied Zoltán (Nate)
"Bennem is van egyfajta cinizmus, ugyanakkor talán bennem több jó dolog van, remélem legalábbis. Külsőleg teljesen passzol hozzám, és belsőleg is van belőle bennem, főleg a nőkkel való kapcsolata. Nem azt mondom, hogy én olyan vagyok, csak magával a nőkkel való kapcsolat hasonló..." folytatás






Bognár Anna (Anna)
"Nem érzem magamban azt a tudást, hogy valamire nemet mondjak, persze, ha olyan munkáról van szó, amit nem szívesen csinál az ember, akkor arra nemet mondok, de hát mindkettő egy fiatal filmes csapat, és együtt tanulunk, meg együtt gyakorlunk, nagyon szívesen mondunk erre igent..." folytatás

Címkék

interjú , werk



nka emblema 2012