Romvári József 80 éves

Díszlet az egész világ

Még a tájékozott mozinézők sem ismerik pontosan, hogy milyen adottságokkal kell rendelkeznie a filmkészítő stáb fontos tagjának, a főcímeken általában kiemelt helyen feltüntetett díszlettervezőnek. A címszó-szerű felsorolás is hosszú. A követelmények (dióhéjban): vizuális fantázia; rajzkészség; technikai jártasság; a rendezői elképzeléshez való alkalmazkodás; a műfaj, a téma, a kor, a helyszínek ismerete; eligazodás a tárgyak világában; a politika, a történelem, az irodalom tanulmányozása a valósághűség megteremtése érdekében; alkotó kreativitás; művészi arányérzék (s még folytathatnánk a követelményeket).

A nyolcvanéves Romvári József pályafutása során maradéktalanul eleget tett valamennyi szakmai-emberi elvárásnak. Fiatalon még politikai funkciókat is vállalt, de idejében elhatározta: képességeit inkább választott munkaterületén fogja kamatoztatni. Bár tehetsége hamar kibontakozott, keményen megküzdött az érvényesülésért. A mostani évfordulón, a tiszteletadás és mérlegkészítés alkalmával elmondhatjuk, hogy az ünnepelt évtizedek óta a magyar filmművészeti élgárda megbecsült tagjának, elismert reprezentánsának tekinthető.

Neki köszönhetjük a Sodrásban kifejező szobabelsőit

Pécsett született szegény, sokgyermekes családban. Ferences papok nevelték. Magántanulmányait félbeszakította a második világháború, de szerencsére hamar hazajöhetett a hadifogságból. Gáz- és villanyóra leolvasónak állt, majd valóra vált az álma: elvégezte az Iparművészeti Főiskola esti rajztanfolyamát. Innen kezdve viszonylag sima volt az útja, elég gyorsan haladt előre. Filmgyári segédépítészből önálló feladatokat vállaló csapattaggá avanzsált. Varga Mátyás, a híres mester tanította és segítette. Érdekesség: a Budapesti tavasz díszletterveinek elkészítését bízták rá, ám tanára volt az igazi kivitelező. Így is dicséretben részesült elképzeléseiért. Filmográfiája a Bogáncs című művel kezdődik (Fejér Tamás jegyezte 1958-ban). Elképesztő leltárának gazdagsága. Közel másfél száz produktum hiteles atmoszférájának megteremtéséhez járult hozzá mintegy ötven rendező keze alatt. Közben, mintegy mellékesen, szcenikai részlegvezetőként tevékenykedett, tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, illetve a Képzőművészeti Egyetemen. Kitüntetései és elismerései benne vannak a lexikonokban (mellesleg a Kossuth-díjra is rászolgált volna), viszont arról az adattárak nem tudósítanak, hogy a szerény filmcsináló látványtervező mindig példás alázattal adta tovább tapasztalatait a következő nemzedékek képviselőinek. Meg arról sem: gyűjtő-szenvedélyének fantasztikus kollekció, vaskos katalógusokba mentett motívumrendszer köszönhető. Legendák szólnak arról, miképpen képes pillanatok alatt előteremteni a felvételek során szükséges, ám fellelhetetlennek hitt rekvizitumokat.

Az újkori hazai kinematográfia emlékezetes állomásait gazdagította invenciózus munkáival. Méghozzá „szólóhegedűsként”, ahogy egyik kritikusa jellemezte. Mások talán restelkedve emlegetnék, ő büszkén vallja: nincs, nem is volt soha önálló stílusa. Mindent, azaz bármit a vászonra varázsolt, amit csak kértek tőle. Szolgálatnak tekintette a megbízatásokat és meghúzódott a háttérben. Sosem válogatott. Széles skálán helyezkednek el a filmek, melyekben dolgozott. Van közöttük tragikus és vidám darab, történelmi tabló, szatíra, korrajz, epikus tabló, kamarajáték, ballada, sci-fi, zenés opus, avantgard kísérlet. Néhány kiragadott példa: neki is köszönhetjük az Édes Anna vibrálóan kosztolányis hangulatait, a Sodrásban kifejező szobabelsőit, a Tízezer nap néprajzi eredetiségét, a Húsz óra falusi utcáit és udvarait, a Szerelem megrendítő kontrasztjait, A Pál utcai fiúk-ban feltámadt édes grundot, a Régi idők focija üde gyepszőnyegét és rozzant lelátóját, A sípoló macskakő fiatalos viháncolását, a Macskajáték groteszk báját, a Veri az ördög a feleségét pazar lakomáját, a Mephisto súlyos kulisszáit, a Witman fiúk véres otthonát, a Jadviga párnája korfestő hitelességét, A miniszter félrelép luxusmiliőjét. S menyi mindent még, hiszen Romvári keze nyomát őrzi – még egy-két cím – a Légy jó mindhalálig, A Noszty fiú esete Tóth Marival, az Utazás a koponyám körül, a Falak, a Bizalom, a Redl ezredes, a Magyar rekviem, a Sztracsatella stb. stb. A róla szóló portréfilmet Hartai László forgatta. Egy házban laktak, lépéseit gyerekkorától kezdve figyelte, Romvári később tanára lett a felsőfokú intézményben.

A sípoló macskakő fiatalos viháncolása

Lehetetlen feladatokat is megoldott. Szász János vizsgafilmjében jégvirágokat kellett villamosablakra festenie. Tudta a receptet: keserűsót kevert össze állott sörrel s azzal ecsetelte az üveget. Tökéletes volt az illúzió. Szabó István kalapot emelt előtte, amikor például a Tűzoltó utca 25-ben fürdőszoba-párát kreált hozott anyagból. Ismeretes Donald Sutherland gratulációja. A sztárt, aki a díszletekkel általában elégedetlenkedni szokott, elképesztette Romvári építményeinek, bútorainak, tárgyainak minősége. Futó összefoglalásunkban is említést érdemel, hogy Romvárit külföldi vállalkozásokban is foglalkoztatták s televíziós játékokból sem hiányzott.

Igyekezett lépést tartani a rohanó idővel, de a modern komputer-technika már nem vonzza. Meggyőződése, hogy a gép alkotta tér hideg, elsikkad benne az emberi közelség. Márpedig neki mindig ez adott igazán erőt: a humánum szolgálata, az élő karaktereket szolgáló dolgok „lelkének” ábrázolása. Ezért tartozik klasszikusaink közé.