Rózsa és szőlőlevél - Egy utazás Boszniába - Weichinger Andrea rendező mesél
1996 decemberében kezdtünk együtt Boszniába járni. A háborúnak éppen egy éve lett vége, de mindkettőnket megdöbbentett, hogy Bosznia továbbra is fenyegetettségben él. Azok, akik a háborúban próbálták az országot eltüntetni a föld színéről, ugyanúgy a békében is megtettek ezért mindent. A Rózsa és szőlőlevél megpróbálja megérteni, hogyan lehetséges, hogy Bosznia még mindig létezik mindennek ellenére, és miért fontos, hogy a jövőben is
megmaradjon.
- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?:
Gózon Francisconak rögtön tetszett a film ötlete. Az NKA-tól kaptunk a film előkészítésére pénzt. Két év alatt négy forgatási utat tettünk. Az utolsón Szaladják István volt az operatőrünk. Laczkovich Péter hangmérnökkel már többször dolgoztunk. Iványi Marcell volt a vágó.
A két zenésszel, Benkő Róberttel és Szokolay Balázzsal, és a hangszereikkel egy délutánt töltöttünk a hangstúdióban, ami fölért egy koncerttel. A stábunkhoz tartozott még egy-egy, a gyerekvigyázó szerepét betöltő barát, aki a néhány hónapos fiúnkat kisérte el velünk.
- Mi tette emlékezetessé a forgatást?:
Egy ösvényen mentünk hazafelé forgatásról valahol Közép-Boszniában a hegyek közt. Velünk volt, Hussein Sikiric, az egyik szereplő. Szemből egy lovasszekér jött, a szekéren négy férfival. Kitérni készültünk, hogy utat engedjünk, de Hussein odaszólt, hogy menjünk, majd ők félreállnak. Továbbindultunk, Hussein ott ült, egyenesen előre nézett, ügyet sem vetve rájuk. Miután elhagytuk őket, megszólalt. Ezek a férfiak öt embert öltek meg a családomból.
