Sándor Pál aranykora
Sándor Pál rendezői aranykora az én szememmel két maradandó és eredeti alkotás, a Régi idő focija 1974-ből, és a Szabadíts meg a gonosztól néhány évvel később. Mindkettő Mándy Iván-alkotás motivumaiból készült, s mindkettő a rendezői szabadság, öntörvényűség szép példája: így is hűnek lehet maradni az író univerzumához. (Bevallom, nálam a Régi idő focija) bekerült a “Minden idők magyar tizenkettőjébe” – ha csak én szavaztam rá, annál jobb.) Nemcsak Mándy és Sándor Pál, hanem a jelentős színész Garas Dezső és a rendező művészi kapcsolatának, együttes munkájának örülni való és tanulmányozandó darabja ez a két film. “Csempe-Pempe” Mándy Iván képzeletének szülötte, Minarik Ede mosodás viszont a rendező (és állandó munkatársai, Bíró Zsuzsa, Tóth Zsuzsa) teremtménye. Mándy halk zsenialitása nélkül nem születik meg, de a filmgyári trió is kellett, hogy vászonra lépjen. Meg a Csabagyöngye FC kültelki pályájára. Aranykor – filmvászon és futballpálya… - hogy milyen izgalmas szavak vannak! Ízlelhetem őket, s kicsit megszomorodva: most már csak múlt időben léteznek.
Utolsó filmje a három rendező, Sándor Pál, Jancsó, Makk – közös mozijában, egy több éve lezajlott Filmszemle megnyitó előadásán szerepelt. Én örvendezve láttam viszont mozi-mániáimból valamit (talán az övé ebben, a régi mániák makacs megelevenítésében hasonlított a persze teljesen másmilyen Jancsó-filmre) – Makk, mintha örök sármosan ’utat keresett’ volna. A hármas filmnek semmiféle sikere nem volt. Jancsó aztán ugrott egy nagyot, Makk azóta sem ugrott nagyot, Sándor Pál pedig neki sem fut. Verseny-szavak, kényszerre utaló szavak. De hát miért kellene “ugrani”? Csak akkor érdemes, ha repülésbe robogunk át, mint Minarik Ede mosodás a Régi idők focijában, amikor rokonszenves dilettánsait és szörnyű adósságait otthagyja a Csabagyöngye döngölt talaján, és feketén lobogó télikabátban elrepül a futball (a Játék? A Mozi? Mennyországába).
Sándor Pál ma, ha jól tudom filmes vállalatot vezet, és nincsenek szörnyű adósságai – csak a le nem forgatott filmekkel adós. Most, hogy elkészült Bacsó Péter Karády-filmje, eszembe jut az ő, Sándor Pál izgatott terve. Még a 80-as évek elején született az izgatott terv, amikor kígyózó sorok álltak sorba Karády megint kiadott lemezeiért, lassan mozdult az állóvíz, csobbant valami, aztán megint megállt… Sándor Pali meglátogatta NY-ban az éltes és rég civillé vált dívát, s mikor visszatért, lelkendezett, ironizált rajta meg tán önmagán. Úgy szépítem most, hogy talán sírt volna is, mint az édes giccsek hallgatója háborús években.
Karády-film helyett később egy Nagymező utcai Moulin Rouge orfeum-filmet rendezett, Mastroiannival, Schygullával. Nem sikerült: “film a filmről” gondolat jegyében készített másik mozgóképet, de a Csak egy mozi is kudarc lett – miért? Ha jól emlékszem, Sándor Pál úgy magyarázza, nem volt benne (a rendezőben) kellő feszültség a forgatás alatt, mert nem ordítozhatott-veszekedhetett kölcsönösen persze, oda-vissza Mastroinannival és Schygullával, hiszen a kiváló sztárok mindenre rábólintottak (bosszantó, mert akkor nem egészen veszik komolyan). Így történhetett… De hogy az idegbetegségre és hisztériás rohamokra oly hajlamos egykori Truffaut-kamasz, Jean-Pierre Léaud is csak bólintgatott volna a Csak egy mozi forgatásakor, azt én nem hiszem: vele gyilkosan lehetett volna vérre menően ölre menni, ha ez az inspiráció hiányzott.
Aranykor? A most látható frissen feleselő Bohóc a falonnal még el sem kezdődött a Sándor Pál a 81-es Ripacsokkal meg mintha túl lett volna már rajta… (Mellesleg: a Garas-Kern duót azért színiiskolákban lehetne tanítani, amint a cirkuszi nadrágban masíroznak: “egyedül nem megy”.) Akárhogy is, azért a hetvenes évek második felében S.P. csinált két remekművet. “Sándor Pál ébresztése…” – írták volna patetikusan és meghatottságra készen régebbi korok poetikus publicistái. Én azonban nagyon jól tudom, nem kell “ébreszteni”, mert ébren van – az a gyanúm, a nézők alszanak.
Bohóc a falon (1967) - Rendezte: Sándor Pál. Írta: Sándor Pál, Tóth Zsuzsa. Kép: Zsombolyai János. Vágó: Kármentő Éva. Zene: Tamássy Zdenkó. Hang: Peller Károly. Díszlet: Duba László. Jelmez: Nádor Vera. Szereplők: Ferenczi Gábor (Kiki), Tardy Balázs (András), Szurdi Miklós (Péter), Venczel Vera (Andre), Szabó Ildikó ( Copfos). Gyártó: Mafilm 3. Játékfilmstúdió. 82 perc. Bemutató: 1968 április 25.
Filmmúzeum -- november 29. csütörtök 21.30-22.45 – Sándor Pál: Bohóc a falon
Ripacsok (1981) - Rendezte. Sándor Pál. Írta: Tóth Zsuzsa. Kép: Ragályi Elemér. Zene: Presser Gábor. Vágó: Kármentő Éva. Hang: Kovács György. Díszlet: Bachmann Gábor. Jelmez: Csengey Emőke.
Trükk: Tímár Péter. Szereplők: Kern András (Salamon András), Garas Dezső (Stock Ede), Udvaros Dorottya (Bogárka), Margitai Ági (Klári, Ede felesége), Bárdy György (Hegyi Géza), Major Tamás (elmeorvos), Temessy Hédi (Róza), Gőz László (Klári szeretője), Bujtor István (A tévérendező), Patkós Irma (Zsuzsa, az öltöztetőnő). Gyártó: Hunnia Stúdió. 94 perc. Bemutató: 1981. április 16.
Filmmúzeum -- november 30. péntek 18.00-19.30. Sándor Pál: Ripacsok
Szabadíts meg a gonosztól (1978) – Rendezte: Sándor Pál. Írta: Mándy Iván Mélyvíz című színművéből Tóth Zsuzsa. Dramaturg: Bíró Zsuzsa. Kép: Ragályi Elemér. Zene: Presser Gábor, LGT Hang: Peller Károly. Vágó: Kármentő Éva. Díszlet: Bachmann Gábor. Jelmez: Kemenes Fanni. Szereplők: Psota Irén (Adorjánné), Garas Dezső (Svéd Feri), Kútvölgyi Erzsébet (Zsuzsi), Kern András (András), Andorai Péter (Antal), Rátonyi Róbert (Végvári T. Dezső), Stettner Ottó (Mezőgyáni), Horváth Jenő (Szívem Pál), Margitai Ági (Fussbaum Aranka). Gyártó: Hunnia Stúdió. 96 perc. Bemutató: 1979. február 14.
