Sorsfordulatok

Titanic-távirat 10.13.

Francois Ozon, francia rendező legutóbbi filmje, a Forró vízcseppek a kövön után egy szokványosabb történetet vitt színre, kevésbé meghökkentő filmes megoldásokkal. A Homok alatt egy francia nő tragédiájáról szól. A nő férje egy tengerparti fürdőzés alkalmával nyomtalanul eltűnik - hogy megfulladt-e, vagy valami más történt, a rendező egészen a film utolsó perceiig nem árulja el, így hosszasan követheti Drillonné lépéseit. A házaséletbe belefáradt asszony férje ”távollétében”, kíváncsiságának eleget téve kisebb kapcsolatba kezd egy férfivel, próbálja mindennapi életét folytatni, azonban a növekvő bizonyosság, hogy férje valóban a tengerbe veszett, idegeit felőrli – a képzeletében talál egy időre menedéket, míg végül kénytelen szembesülni a szomorú valósággal. A filmben nem a történeten van a hangsúly, minthogy apró, súlytalan történésekről van szó pusztán – a rendező a főszereplőnő alakjára fókuszál, minden egyes rezdülésére élénken figyel és egyszerű eszközökkel ábrázolja a lelkében lezajló drámát.

A Titanic fesztivál programjának különleges színfoltjai az amerikai dokumentumfilmek. Arról az országról, amelyet mindenki úgy ismer, mint a tenyerét, valódi, hús-vér képeket mutatnak be, olyan mikrokozmoszokat tárnak a néző elé, amelyekről a Coca-Colára és a McDonaldsra gondolva hajlamos megfeledkezni. Izgalmas betekinteni, mi zajlik egy felhőkarcoló ötvenhatodik emeleti irodájában, vagy egy vidéki településen élő filmes fejében – szóval működés közben látni a dolgozó és pénzkereső ember eszményére épülő Egyesült Államokat… Már csak azért is, hogy biztosítékot kapjunk, tényleg pont olyan, mint a tenyerünk. A tavalyi Titanic-on vetített Amerikai Film mindenre elszánt, horribilis energiával bíró horrorfilm-rendezőjének és a lemezkiadó társasághoz elszegődő Nirvana-rajongó srácnak a története után idén egy valódi sikerstory-t láthatnak a fesztivál nézői. Chris Hegedus, a magyar származású dokumentumfilmes a 90-es évek végének internetes forradalmáról, az ún. dotcom revolution-ről készített filmet. Kaleil Isaza Tuzman és Tom Hermann vállalkozásának a történetét kíséri végig a mindig éber kamera – a kezdetektől a hatalmas, több millió dolláros üzleti vállalkozás csődjéig. A film a vállalkozás növekedése mellett elsősorban a két barát kapcsolatának a történetét mutatja be, ami néhány szóban a következő: Kaleil, a buisness-duó rámenősebb tagja az idő haladtával és a munkatársak számának növekedésével arányosan veszti el az emberi kapcsolatok iránti érzékét, és alapítótársát is eltávolítja a cégtől, miközben a láthatatlan Konkurrencia őt magát is csődbe juttatja. A történet szokványosnak nevezhető, ráadásul elég unalmasan hangzik. A Startup.Com azonban rendkívül jó dokumentumfilm. A kamera, mint egy mindenhol jelenlevő, kíváncsiskodó ember, követi benne a két főszereplőt, és figyeli minden gesztusukat. Ez a mindenre kiterjedő figyelem néhol unalmas tud lenni, azonban a filmet inkább sodró lendület jellemzi, és a bemutatott szereplőkről adott kép teljessége. Ezen kívül a film egész tárházát kínálja azok a tipikus amerikai jelenségeknek, amiket másképp csak a játékfilmek szűrőjén keresztül láthattunk, például a vállalati megbeszélések testületi ”energiafelszabadító” őrjöngései, az irodai munkatársak szülinapi meglepi-bulijai, vagy ahogy a modoros amerikai akcentussal beszélő irodai alkalmazottak minden erejüket igénybe veszik, hogy cool-nak mutassák magukat - nagyon érdekes mindezeket a maguk valóságában látni.

A kanadai Twin Peaksnek nevezett Gyanús folyó melankolikus utazás egy észak-amerikai országúti motel környékén, ahol a természet, a végtelen fenyveserdő legyűrhetetlenül uralkodik a tájon és az emberek lelkén. A környezet nem kínál sok lehetőséget, a legközelebbi város is elérhetetlen távolban fekszik, valahol a folyó mentén. Leila, a kis motel vitaminhiányos recepciósa a maga módján próbál izgalmat vinni unalomban nem szűkölködő mindennapjaiba és házaséletébe: kisebb szexuális kalandokat vállal 60-100 dollárért a szállóba betérő vendégekkel. Egy alkalommal azonban különös kapcsolat szövődik közte és egy szállóvendég között. Érzelmekről láthatólag nincsen szó, azonban Leila mégis úgy érzi, valami történik vele. A történet hosszasan mutatja be az egyre gyakoribb autós kirándulások során szövődő ”szerelmi” kapcsolat alakulását. Amint a természet ösztönei tarthatatlanná teszik a recepciós lány helyzetét férje és családja előtt, a szerelmespár elszökik a motelből. Nem messzire, egy közeli házba, ahol kiderül a szörnyű igazság – a férfi mindössze barátai számára hozott új ”húst” az elveszett pótlására. Leila, mielőtt a megvadult férfiak hidegre tennék, elszökik a házból, hogy a folyón átgázolva visszatérjen régi életéhez. A filmben Leila története mellett, ahhoz néhány ponton kapcsolódva fut egy másik szál, a motelben megszálló család véres tragédiája, amelynek egyetlen igazi áldozata az árván maradt kislány. A film azok közé az északi, balladisztikus hangvételű filmek közé tartozik, amelyekben a hosszú, feszült és üres csendet néhány szűkreszabott emberi mondat és a tompa ütések hangja szakítja csak meg.