Sós Ágnes: Őrült szerelem ez

Katolikus kálvária

Nagyot téved, aki azt hiszi, egy katolikus pap élete csupán az ima, gyóntatás, és prédikálás körül forog. A pap néha bőrkabátot hord, megszállottan edz és fogyókúrázik – felekezeti hovatartozástól függetlenül. Miközben azonban egy görög katolikus pap a menyasszonyának vesz gyűrűt és esküvői ruhát, vagy a feleségének segít és a gyerekével játszik, addig a római katolikus pap cölibátusban él. Őrült szerelem-e a katolikus papi hivatás? Sós Ágnes dokumentumfilmje erre keresi a választ.

Filmhu:  Nagyon szerteágazó, szinte kimeríthetetlen téma az egyház világa. Hogyan jutott el a fiatal papok magánéletének, és annak kríziseinek bemutatásához?

Sós Ágnes:  Sokat töprengtem, hogy miről szóljon a film. Sokáig csupán az őszinte kíváncsiság vezérelt, tudni szerettem volna, milyen személyiséggel, hivatástudattal, spiritualitással rendelkeznek azok a fiatalok, akik manapság a papi hivatást választják. Rá kellett azonban jönnöm, hogy ez az érdeklődés túl tág teret hagy a filmnek: mindegyikük különböző személyiség, akik más és más indíttatásból választották az egyházi szolgálatot, ezért lehetetlen vállalkozás egységes képet alkotni róluk. Amikor pedig egyre inkább azt láttam, hogy ők is csak emberek, végképp elvesztem a témában, hiszen arról mégsem szólhat egy film, hogy a papok is csak emberek.

Rengeteget vívódtam a film készítése közben is, mert azt láttam, hogy egyesek számára ez is csak egy szakma, és a hivatástudat nem mindenkinél egyforma mértékben jelentkezik; kisebb falvakban például a papi pálya egy kitörési lehetőség, és nem több. Beszélgettem szimpatikus, és kevésbé megnyerő, régimódi és nagyon modern – copfos, bőrkabátot hordó – papokkal is. Bár az eredeti elképzelésemet nem tudtam megvalósítani, az érdeklődés még akkor is vitt tovább, amikor tulajdonképpen fogalmam sem volt, hogy miről fog szólni a film.

"Ez a mai napig érintetlenül hagyott történelmi hagyomány életeket tesz tönkre"

Filmhu:  Mi volt az eredeti elképzelése?

S.Á.:  Az eredeti tervem az volt, hogy egy olyan római katolikus papról szóljon a film, aki éppen azzal a dilemmával néz szembe, hogy feladja-e a papságot a szerelemért. Ezt a vívódást szerettem volna nyomon követni, hogy vajon hogyan, mi alapján választ hivatás és család között. Az ötletet végül azon egyszerű oknál fogva vetettem el, hogy nem találtam meg a megfelelő szereplőt.
Hosszú töprengés után végül úgy határoztam, hogy a házasság és cölibátus szempontjából állítom szembe a római és görög katolikus papságot. Miután meg mertem hozni a döntést, és elindultam ezen a sokáig túl egyszerűnek és szenzációhajhásznak tartott irányvonalon, érdekes módon lépten-nyomon a szerelem, a vonzalom témájába ütköztem, és rá kellett jönnöm, hogy minden pap életében, gondolataiban ott lebeg a nő, a család hiánya akár tagadják, akár nem. A cölibátust fogadott papok számára a nőtlenség egy olyan állandó problémaként jelentkezik, melyet mindenki másképpen old meg, vagy próbál megoldani. Lehet persze magyarázkodni, miszerint a nőtlenségi fogadalom célja, hogy a család ne vonhassa el a figyelmet a hivatástól, de az igazság az, hogy ez a mai napig érintetlenül hagyott történelmi hagyomány életeket tesz tönkre, ahogy ezt a filmbeli történetek is bizonyítják.

Filmhu:  Mennyire volt nehéz felszínre hozni ezt a – főleg a római katolikusoknál jelentkező – feszültséget?

S.Á.:  A szereplők sosem panaszkodtak, ám a beszélgetések során világossá vált, hogy nem feltétlenül a papi hivatás körül forog az életük. Amit a film megmutat, csak a jéghegy csúcsa: nagyon erős önkontrollt kellett gyakorolnom, hogy ne éljek vissza az őszinteségükkel.

Nagy dilemmám volt, hogy elmondhatom-e nekik a véleményemet, figyelmeztethetem-e őket az esetleges ellentmondásokra. A szereplők egészen másképp ítélik meg a saját helyzetüket, és másképp látják magát a filmet is, mint én és a nézők.

"Rengeteget vívódtam a film készítése közben"

Filmhu:  Ez a dokumentumfilmezés egyik alapvető kérdése is egyben, nem?

S.Á.:  Igen, és az egyház ebből a szempontból különösen kényes téma. A film azonban nem a papságról szól, hanem hat fiatalember történetét meséli el – akik mellesleg papok. Állandó dilemmát okozott, hogy meddig mehetek el, mert nem az egyház tekintélyének aláaknázását tűztem ki célul, hanem sorsokat, emberi drámákat szerettem volna bemutatni úgy, hogy egy pillanatig se éljek vissza a szereplők bizalmával.

Filmhu:  Ezek a dilemmák, kételyek a film befejezése után is megmaradtak?

S.Á.:  Még mindig nyugtalan vagyok, hiszen nemrég készültünk el a vágással, és még várom a visszajelzéseket. Ha sikerült a nézőket elgondolkodtatni, ha hozzájárultam ahhoz, hogy az élet egy újabb szeletét ismerhessék meg, ha élvezték a filmet, elértem a célomat.