Sport, sport, sport

Vitray utódai

Hol van itt a hazafiság, hol a honszeretet, hol az országos lokálpatriotizmus? Rohadt demagógiának tartják mindazon összehasonlító, komparatív érvelést, miszerint inkább Ronaldóékat, inkább van Nistelroy góljait akarják látni a nézők, az pedig, hogy a szurkoló, aki jobban hevül a csontrepesztő kanadai bodicsekekért, mint az itthoni tömegverekedésekért, az aljas kozmopolita - nem is lehet kétséges.

Valamiképpen, nem kifejezetten vizuális élmény az sem, hogy sportvezetők, sportminiszterek, kivénhedt kapitányok, hajdani és leendő edzők, sportból élők ujjal mutogatnak egymásra, politizálnak, és antipolitizálnak, hivatkoznak! - mondjuk az ördögien jószívű, alattomosan epés Gyárfás Tamás asszisztenciájával. Inkább lovasversenyt nézek s feljajdulok a harmadik verőhiba láttán. „Szegény kanca!”

Mármost, némi naivitásból föllelkesültem, amikor híre jött, hogy Vitray Tomi bácsi, a sport doyenje nekilát fölfrissíteni, színvonalasítani a magyar közszolgálati testedzés tolmácsolását. Bíztam benne, hogy az ő jelöltjei nem fognak agyontömni fölösleges adatokkal, nem győzködnek elfogultságukkal, helyesen ejtik a neveket, értékükön mérik az egyes teljesítményeket. Azután persze bekattant, hogy úgy negyedszázada egy lepkesúlyú olimpiai boksz-döntőn Vitray is (saját testére gondolva) azt kiabálta: „nem bemenni, nem bemenni, nem verekedni!” Akkor hetekig röhögtünk ezen a tolmácsoláson, mert vajon mi egyebet kellett volna annak az ösztövér ökölvívónak csinálnia?

Ma Vitray ifjoncai kibírhatatlanok. Nyeglék. Fölényesek. Mondok rá egy példát. Az MTV nagy pénzért közvetítette a BL elődöntő Milan-Inter első összecsapását. Az ifjonti szpíker föl sem fogta, hogy a meddőnek tűnő mérkőzés, gólok helyett, miféle intenzitású harcban telt, dőlt el. Hogy a digó foci mitől olyan életveszélyes? Hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy a játékosok ütve-rúgva egymásnak essenek? Hogy mi a vérbeli presztízs-csata? Ez az ifjonc unalmában sztorizgatott, blőd poénokat eregetett, a végeidőt leste. Százezer milánói néző üvöltése közepette tán úgy vélte, nagybeteg dédnagynénjét kell langymelegen terápiáznia.  
       
Sajna, a világ múló dicsőségében Vitrayé is múlékony. Hitvány utódokat nemz. Pássz.