Spurlock a végére járt
Nagy zabálás a Mekiben
A kísérlet végére komoly gyomor-, szív- és érrendszeri panaszoktól bántva fejezte be a film forgatását – a kulináris kaland során ugyanis végig jelen volt egy kamera. A nagy zabálás dokumentációja a Super Size Me – McDagadsz című dokumentumfilm, amely július 29-től a magyar mozikban is látható lesz.
A rendező Morgan Spurlock, aki egyben filmjének szenvedő alanya is, idén januárban a Sundance fesztiválon dokumentum kategóriában a legjobb rendező díját vihette haza. A film azóta nagyon felkapott lett: az amerikai nézettségi lista elitjéből csak a Shrek 2 tudta kiszorítani, miközben a McDonald’s és egyéb más szervezetek nyilatkozatok formájában igyekeznek cáfolni a filmben elhangzottakat. A támadások és üdvrivalgások közepette Mr. Spurlock Amerika, Ausztrália városai után Európában promótálja filmjét (amiről részletes beszámolót ad a blogján), a filmhu egy londoni szállodaszobában kapta telefonvégre az alkotót.
filmhu: Nem gondolod, hogy mazochista tempó halálra zabálni magadat egy film kedvéért?
Morgan Spurlock: Végülis az. Ugyanakkor a film szerintem nagyon jól illusztrálja, hogy az étrend és életmód mit képes tenni a testeddel. És mindez csak idő kérdése. A Super Size Me csak egy pillanatkép az életből: mi történhet veled húsz-harminc-negyven éven belül, hogyha nem állsz le a gyorskajáról és a mozgásszegény életmódról. Mert ugyanaz fog történni veled, ami velem: magas vérnyomás, magas koleszterinszint, szív és máj problémák, cukorbetegség. Ezek a problémák fogják kitölteni az életedet - hacsak nem térsz le erről az útról. Nekem három orvos mondta, hogy hagyjak fel ezzel az életmóddal, mert beláthatatlan következményekkel járhat. Tizennégy hónapomba került, hogy rendbe rakjam a szervezetemet.
filmhu: Az emberi tűrőképesség határainak feszegetésén túl volt más célod is, nem?
M.S.: Azt szerettem volna, hogy az emberek végre kezdjenek el azon gondolkozni, hogyan is élnek és miket is esznek. Úgy érzem, megtettem, ami tőlem tellett, most már az embereken van a sor, hogy ők maguk cselekedjenek. A McDonald’s vállalt is némi felelősséget, amikor felszámolta a SuperSize menüket, vagy amikor Go Active menüket vezetett be, bár az összefüggést a film és az intézkedések között nem ismerték el. Egyelőre a változások legelején állunk. Ez az egész olyan mint egy járvány – lassan és nehezen lehet ellene küzdeni.
filmhu: A McDonald’s és más szervezetek is cáfolták a film étrend és szervi károsodások közötti összefüggéseit: az alapötleten kezdve, miszerint senki sem eszik ennyit egy McDonald’s-ban sem. 
M.S.: Ennek ellenére én ismerek embereket New Yorkban, akik reggel felkelnek, bekapnak egy-két falatot a McDonald'sban, aztán a Taco Bellben ebédelnek, majd vacsorázni egy harmadik gyorsétterembe mennek. Sőt, ismerek olyan tanárt, aki a gyerekeit a McDonald’sban kénytelen etetni – naponta háromszor, mert csak ez az étterem található a munkahelyének a közelében. A McDonald’s szeretné lehetetlenségnek beállítani a filmben látottakat, de ez akkor is kőkemény valóság: Amerikában rengetegen élnek így.
filmhu: A kérdés akkor is jogos, miért pont a McDonald’s, amikor az előbb te is említettél más gyorséttermeket.
M.S.: Persze, rengeteg más gyorsétterem van Amerikában is. De véleményem szerint a gyorsétterem fogalmának egyfajta ikonja a McDonald's, a junkfood-témának a legmarkánsabbb megjelenése. Az amerikai életformának az étkezésben és életmódban egyaránt nagy szerepet játszó tényezője. Arról nem is beszélve, hogy franchise rendszerén keresztül az egész világon képes ugyanazt a terméket nyújtani. A McDonald’s ennek az iparágnak a vezetője - ha ők változtatnak, akkor talán a többi mogul cég is követni fogja őket. De ez majd elválik.
filmhu: Megérte legalább?
M.S.: A kaja szörnyű volt, főleg a vége felé. De mindezektől eltekintve ezen az áron sikerült létrehoztunk egy olyan filmet, amelynek tényleg van hatása az emberekre, és talán változásokat fog hozni. Ez a fontos most, és ez volt a lényeg a készítés közben is.
filmhu: Beszélhetünk a film anyagi oldaláról?
M.S.: 788 dollárt költöttem el a gyorsétteremben, ha erre vonatkozott a kérdés. Komolyra fordítva a szót, a film néhány ezer dollárból készült és az első hétvégén másfél millió dollárt hozott Amerikában – most olyan tíz millió körül járunk.
filmhu: Ehhez jön még az európai forgalmazás?
M.S.: A hétvégén volt a bemutató Franciaországban valamint Svájcban, és nagyon jól kezdtünk. De nemsokára megyünk Angliába, Spanyolországba és természetesen Magyarországra is. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogják fogadni a filmet ezekben az országokban.
filmhu: A Supers Size Me amerikai bemutatója után rögtön Michael Moore utódjaként emlegetnek.
M.S.: Szeretem Michael Moore stílusát, úgyhogy ez nem probléma számomra.
filmhu: Tehát egyetértesz, hogy ugyanazt a hagyományt követitek a dokumentumfilmezésben.
M.S.: A stílusunk különböző, de gondolom azért hasonlítanak össze minket folyton-folyvást, mert a filmjeinkben a témákat fogyasztható formában tálaljuk, hogy érthetőek és átélhetőek legyenek a közönség számára. Ebben végülis hasonlítunk. De valójában tettestársak vagyunk: két olyan csávó, akik jönnek és a dolgok végére járnak. Egyszerűen csak azt csináljunk, amit nagyon sok amerikainak meg kellene tenni: megkérdőjelezni a társadalomban jelenlévő problémákat. Az is tök jó, hogy két olyan doksi is elkészült, és megy a mozikban, ami a dolgok mélyére néz és bemutatja, hogy mi is folyik valójában. (Az amerikai mozikban egyszerre megy a Fahrenheit 9/11 és a Super Size Me)
filmhu: A továbbiakban is filmezni szeretnél?
M.S.: Szeretnék egy dokumentumfilmet készíteni jövő tavasszal, de ez még annyira távolinak tűnik, mert egyelőre nagyon kötve vagyok a Super Size Me-hez. A következő kilenc hónapban, azaz egészen jövő márciusig a filmet fogom promótálni világszerte: a mozikban és a majdani DVD-n egyaránt. Úgyhogy hosszú út van még a következő filmig.
