Sushi és csevap - a második nap.

Kora reggeli ébredés után elfogyasztottuk kiadós, ámde nem bőséges reggelinket szokásos napi cselekedeteinkbe kezdtünk. Ezek után sokkal feldobottabb hangulatban érkeztem meg tudósítani a filmhu olvasóit. Rövid mérlegelés után kiválasztottam azt a számítógépet a sajtóközpontban, amelyiknek sem internetcsatlakozása, sem kislemez meghajtója nem volt. Így eltántorítva a munka szentélyéből a Rómer-ház hűvösében kerestem enyhet. Itt rövidebb idő leforgása alatt elfogyasztottam aznapi első alkoholtartalmú stimulánsomat, illetve vérig sértettem az ott próbáló zenekar frontemberét. Az alapvető probléma a választott nyelv korlátozott megértése volt, de barátaim segítségével viszonylag hamar bebizonyítottam, érte haragszom, nem ellene.

Ilyen kalandok után jutottam el az idei Mediawaven először a Lloyd Moziba, ott is az animációs blokk utolsó két filmjére. Húzós bevezetése egy nem mindennapi kalandnak, és ekkor még csak nem is sejtettem, hogy a városban párhuzamosan rendőr-konferencia is zajlik. Az első általam látott darab a Filemon és Moritz címet viselő finn gyurmaanimáció a macskák heroinfogyasztásának veszélyeire hívta fel a figyelmet. Ha jó barátságba kerülsz a macskáddal, ne adj neki heroint - vonhatnánk le a következtetést, ha már következtetéseket kéne levonnunk. De a filmből nem maradhat el a hepiend: macska és gazdája angyalként ücsörögnek a tetőn a záró képsorban. Én azért óvakodnék a macskámtól, ha a ceruzarajzokat adna nekem, kezdtem bele egy újabb gondolatmenet kifejtésébe, de indult is a következő animáció. Japán gyorsétkezde, körbeforgó választék. A gonosz pincér, miután kiszúrja a választott ételt, felgyorsítja a kerék fogásását. A helyzet megoldása kizárólag az anime keretei között lehetséges...
Nem sokkal ezután kezdődnek a kisjátékfilmek. Kettőt emelnék ki közülük: A K. úr és a bürokrácia című film a németségteljesítmény csúcsa. Minden képkocka a helyén, már-már kubricki rendben. Lenyűgöz és elborzaszt. Jos Stelling Benzinkútja kedves, bugyuta, és nagyon erotikus. Nem hiába ajánlotta nekünk Durst György.

Az esti filmtermésből Tom Tykwer Harcos és hercegnő című filmjét választottam. És mennyire szeretném azt mondani, hogy jó a film. A Lolát nagyon szerettem. De ez a film rossz. Tykwer képei nagyon erősek, vágása óramű-pontosságú, érzékenyen választja ki a kísérőzenét. És nem tud mit kezdeni a tökéletessel, folyamatosan újabb, gyengébb képekben akarja megmagyarázni azt, amit már elmondott. Nem tudom kinek szánta ezt a filmet, de így rossz. Sajnos.

Ezek után a zsinagógában folytatódott az este. Jazz-jazz-balkán, azaz Dresch quartett, David Murray és a Savale Fanfare. Drescht ismerjük, megbízhatóan hozta, amit vártunk. David Murray koncertjét nagy várakozás előzte meg, és ezt a koncert igazolta! Zokogott, kacagott, csicsergett és énekelt a szaxofon, fantasztikus koncertélménnyel gyarapodtunk mindannyian. "...az úgy volt, hogy David úgy fújta a magasakat, mint amikor a delfin nyüsszög, a basszusai meg mint a bálnák éneke. Én a basszust játszom úgy, mint a delfinek nyüsszögését." - ez a műhelytitok a koncert után hangzott el Murray szájából a színpad mögött, ahol nem tudom mit kerestem.
A Savale Fanfare látványos bevonulással kezdett, aminek örömére az összes jeggyel nem rendelkező bejutott a koncertjükre. Az elején még úgy nézett ki, hogy ugyanolyan blöffzenekar, mint a Boban Markoviæ Orkestar, de belemelegedtek, és fantasztikus bulihangulatot teremtettek ebben a mór stílusú zsinagógában - kultúrák lenyűgöző kavarodása!

Kint a koncertek alatt Zerkula és Regina néni zenéltek. Ez már magában is nagy élmény, hátha az ember még azt is megtudja, hogy '85-ben Palotai Zsoltot kiutasították Romániából, amikor éppen Zerkulánál gyűjtött népdalt. Ilyenek ezek a sztár dj-k.

fotó - Gőzsy Kati