Szekeres Csaba, John Oates: „Mikulás, szeretünk, gyere vissza, bazmeg!”
Örvény - interjú a rendezővel
Szekeres Csaba, John Oates dokumentumfilmje a román-magyar határ innenső, magyar oldalán található, Told nevű település lakóinak életéről. Az alkotás rendezőit a 42. Magyar Filmszemle előtt e-mailben faggattuk.
filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Szekeres Csaba, John Oates: A film előzménye a Három gyermek, három sors. Ez a film három különböző szocializáltságú és életperspektívájú hétéves gyereket és a családját mutat be. Ám hiányt hagyott maga után. A valódi és mély problémák nem tudtak megjelenni. Ezeknek a mélyére kellett látni, meg kellett érteni jobban, mint amit egy rövid együttlét, egy mélyinterjúnyi együttgondolkodás jelent. Ezért kerestünk egy olyan faluközösséget, ahol ezek a mélységek megnyílnak előttünk, ahol befogadnak, ahol együtt élhetünk a szereplőkkel.
filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
Sz.Cs., J.O.: A stáb az állandó alkotótársakból állt. Annyi különbséggel, hogy minimalizálni kellett a jelenlétet, hogy minél inkább könnyebb legyen beilleszkedni. Ezért többnyire a hangmérnök jelenlétében forgott a kamera, amely mögött így én álltam. Rendezőtársam, John Oates pedig rendszeres időközönként érkezett Londonból, hogy társuljon a forgatáshoz.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
Sz.Cs., J.O.: Az MMKA támogatásával készült a film.
Szinopszis
Az „Örvény” című dokumentumfilm a román-magyar határ innenső, magyar oldalán található, Told nevű település lakóinak életét mutatja be. A több mint hat hónapon át zajló, a folyamatos jelenlétre épülő forgatás olyan emberek életét követte nyomon, akiknek a sorsát a munkanélküliség, az éhezés, az uzsora-kamat pecsételi meg. A dokumentumfilm amellett, hogy a szegénység problémáját sorsokon és történeteken keresztül ábrázolja, törekszik rá, hogy a személyes és emberközeli pillanatokat tudja hitelesen közvetíteni. Nem ítélkezik, nem keres felelősöket, egyszerűen csak jelen van.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
Sz.Cs., J.O.: A forgatásba beleestek az ünnepek, és mikor kiderült, hogy a gyerekek nem láttak még Mikulást és ajándékot sem kaptak soha, akkor jött az, hogy ez nem maradhat így. Próbáltam szervezkedni, de senki sem vállalta a Mikulás szerepét, így végül én öltöztem be. Nem akartam a jótevő szerepében tetszelegni, így éjféltájt indultam csak el, tudván, hogy már alszanak. Bekopogtam, leraktam a csomagokat és gyorsan továbbálltam. Ez működött is jópár háznál, mígnem az egyiknél váratlanul felkapcsolták a villanyt, kilépett az apa kezében egy baltával, és cifra kifejezések kíséretében kilátásba helyezte, hogy megnyuvaszt. Ennek egyszerűen az volt az oka, hogy gyakrabban látott tolvajt, mint Mikulást. Nekem több se kellett, futásnak eredtem. Majd jött a feleség, aki felbukott a menekülés közben otthagyott csomagokban, és odakiabált az engem üldöző férjének, hogy „Józsikám, ez a Mikulás”. Józsikám abban a pillanatban180 fokos lélektani fordulatot vett, és elkezdett ordítani felém, hogy „Mikulás, szeretünk, gyere vissza, bazmeg!”
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
Sz.Cs., J.O.: Amikor azt kellett átélnem, ebből a helyzetből nincs kiút. Amikor azt mondja a főhős, Lulu, számon kérve az anyját: „Minek szültél engem?”
A film előzetese
