Szemlétől-szemléig: külföldi magyar intézetek

Szakdiplomaták, igazgatók

Tizenkilenc külföldi kulturális intézet igazgatója és számos oktatási és kulturális szakdiplomata vett részt a Szemlétől-szemléig elnevezésű filmszakmai beszélgetésen. A varsói, illetve a londoni Magyar Kulturális Intézetek igazgatóját kértük meg, meséljenek erről a találkozóról.

Filmhu: Miről esett ma délután szó?

Gordon István: Egy prezentációt mutattak be a külföldi magyar kulturális intézetek tavalyi filmbemutatóiból, hogy a filmeseményekkel hogyan foglalkoztak, és milyen terveink vannak erre az évre. Tizenkilenc magyar kulturális intézet működik a világban, illetve tíz szakdiplomata intézeti háttér nélkül képviselik a magyar kultúrát külföldön a magyar nagykövetségeken.


(Fotó: Valuska Gábor)


Filmhu:Ön miről tudott beszámolni?

G.I.: Én a Varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatója vagyok és mivel ez az egyik legidősebb intézet (75 éves), nagy hagyományokra tekinthetünk vissza, és tapasztalattal is rendelkezünk. Ezért is vállaltam, hogy én is hozzászóljak, hátha tudok a többieknek olyat mondani, ami csak a tapasztalat révén többet ad az átlagosnál.

Elmeséltem, mi a módja annak, hogy magyar filmeket minél nagyobb számban lássanak. Lengyelországban a hetvenes, nyolcvanas években a leglátogatottabb filmek, nyugodtan mondhatom, a magyar filmek voltak. Felvették a versenyt az amerikai, a nyugati filmekkel. A rendszerváltást követően, azonban, mint egy varázsütésre mindez megszűnt. Ezen a területen kellett valamit tennünk. Ma már alig van magyar film a lengyel mozikban  Lépéseket tettünk és elértük, hogy a tévében vetítsenek sok magyar filmet. Kijátszottuk a film disztribútorokat és a tévén keresztül érjük el, hogy magyar filmeket mutassanak. Egyéb apróságokat is csinálunk: megpróbálunk minél több fesztiválon részt venni, hiszen a meghívások száma óriási. Biztosítani kell azt a mennyiségű filmet, ráadásul lengyel nyelven. Ez nagyon drága, de azon a véleményen vagyunk, hogy anyanyelven a legjobb megközelíteni a nézőket.


(Fotó: Valuska Gábor)


Filmhu:Londonban milyen események voltak 2008-ban?

Dr. Takács Ildikó: 2008-ban megrendeztük az első magyar filmfesztivált Londonban Check the Gate elnevezéssel, amelyen kilenc rövidfilm és hét nagyjátékfilm vett részt. Ez egy négy napos fesztivál volt London szívében, a Curzon Mayfair moziban, ahová filmalkotókat is invitáltunk. Az eseménynek a fővédnöke Andrew és Kevin Macdonald rendező, illetve producer voltak, akik Emeric Pressburger híres Oscar-díjas magyar filmesnek az unokái. Nagyon nagy sikernek tartom, hogy őket sikerült megnyernünk erre a feladatra.

Két fontos esemény kísérte a fesztivált: a Baftán a filmplakát kiállítás, és egy szakmai fórum, ahol gyártók, producerek, és finanszírozási szakemberek vettek részt. Nagy segítséget nyújtott a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Nemzeti Filmiroda, Filmarchívum, az Earnst & Young, valamint fő támogatónk és partnerünk a Korda Stúdió, aki a filmfesztivál szakmai támogatásában is részt vett. Nemcsak az volt nagyon jó, hogy végre koncentráltan megjelent a magyar filmes újhullám, hanem, mind a köz, mind a privátszféra összefogásának volt ez a program az eredménye.