Szimler Bálint: Sokkal sztoricentrikusabb filmtervben gondolkoztam
Itt vagyok - interjú a rendezővel
Szimler Bálint a Színház-és Filmművészeti Egyetem rendező szakos hallgatója. A rendezőt Itt vagyok című filmjéről e-mailben kérdeztük, a 41. Magyar Filmszemle apropóján.
Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Szimler Bálint: Viktorral, a főszereplővel hat éve találkoztam először a Szódaudvarban. Csak pár szót váltottunk, viszont utána rendszeresen láttam a Moszkva tér környékén és mindig nagyon izgalmasnak találtam a figuráját; mindig is szerettem volna vele kezdeni valamit filmen. Tavalyelőtt nyáron mutattak be minket egymásnak, s akkor sikerült is elhívnom az Egyetemre Pálfi György improvizációs workshopjára, ahol szerencsére beigazolódott róla, hogy remekül megállja a helyét a kamera előtt, és hogy emögött a figura mögött egy nagyon izgalmas személyiség rejlik. Először még egy más jellegű, sokkal sztoricentrikusabb filmtervben gondolkoztam, viszont később jobban megismertem Viktort, és ennek hatására lényegében újra ki kellett találnom, hogy miről is akarok filmet csinálni.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
Sz.B.: Fontos volt, hogy a stáb értse a filmet illetve a módszert, amivel készül. Úgy dolgozzanak profi módon, hogy közben a szükséges szabadság is meglegyen, így az amatőr szereplők is biztonságban érezzék magukat a forgatáson. Nagy szerencsém volt, mert tanáraink a főiskolán ennél a vizsgafilmnél kiosztották a rendező-operatőr párokat, és én Rév Marcival kerültem össze, akivel szeretek és jól is tudok együtt dolgozni. Hamar csatlakozott hozzánk Osváth Gábor gyártásvezető szakos hallgató, aki elkezdte előkészíteni a filmet, majd amikor megcsúsztunk és neki el kellett mennie egy Sas Tamás-filmbe dolgozni, összehozott Muhi András Piresszel és Benedek B. Ágotával, akik óriási szerepet vállaltak a film elkészülésében. A hangmérnök Bükki Bence már állandó munkatársam, sokat dolgozunk együtt. Egyedül az asszisztensi szerepkörre volt nehéz embert találni, ám Gyovai Zoli, annak ellenére, hogy milyen későn szállt be a filmbe, nagyon jó munkát végzett. Mindenkitől rengeteg segítséget kaptunk, mindenekelőtt technikai részről a VisionTeamtől, akik nélkül nem jöhetett volna létre a film és Hajdu Miki bácsi fővilágosítótól. Továbbá rengetegen jöttek el ingyen statisztálni, ismerősök és vadidegenek, akiket Forgács Nóri talált és szervezett nagyszerűen.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
Sz.B.: Az osztállyal nyertünk pénzt az MMK-tól, de ez hamar kiderült, hogy kevés lesz egy hétnapos forgatáshoz. A hiányzó összeget végül Osváth Gabi teremtette elő, akinek ez az első produceri munkája.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
Sz.B.: Izgalmas volt a 8. kerületben illetve Kőbányán forgatni. Kellemes családos volt, hogy a Práter utcában úgy kaptunk meg két lakást is helyszínnek, hogy bekopogtattunk vadidegenekhez, hogy helló, a főiskoláról jöttünk. Nagyon jó volt ilyen jóindulatú emberekkel találkozni… Vicces epizód talán még az volt, ahogyan a film elején látható szelektív hulladékgyűjtő kukákat egy közeli boltból kölcsönkért kis kerekeskocsin cipelte át a fél stáb közös erővel a jelenet erejéig. Ez a spontán problémamegoldás és csapatszellem jellemezte az egész közös munkát.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
Sz.B.: Egyszer elkéstem. De nem vertek meg.
Filmhu: Mit vársz az idei Szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
Sz.B.: Sok osztálytársam filmje került be idén a Szemlére, köztük egy olyan is, amiben dolgoztam. Azokat láttam, a többit szeretném megnézni.
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
Sz.B.: Ilyen szempontból ez egy érzékeny film. Sokat merít a valóságból, ami miatt a személyes szimpátia is döntő lehet. Nincs szigorú történetvezetése és ezt sokan nem kedvelik - van akit bevisz, van akit nem.
Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
Sz.B.: Mivel improvizációról volt szó, ezért egyik jelenetet sem volt érdemes felvenni túl sokszor, ugyanakkor a legtöbbet hagytuk hosszan forogni. Egy jelenet van, amit jónéhányszor megcsináltunk, amikor a főszereplő felmegy egy fiatal házaspárhoz. Az eredeti jelenet sokkal hosszabb volt, mint ami végül bekerült a filmbe.
Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
Sz.B.: A kisjátékfilmeknek nagyon kevés lehetőségük van megmutatni magukat, nyílván minél többen látják a Szemlén, annál jobb. Ugyan a film kisfilmként véglegesnek tekinthető, jelenleg sok lehetőséget látok még a témában, így az is felmerült, hogy jó lenne folytatni, akár nagyjátékfilmmé kiegészíteni. Ez azonban még sok minden függvénye…
Filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a Magyar Filmszemlével kapcsolatban?
Sz.B.: Tavaly egy adminisztrációs hiba folytán nem jutott el az előzsűrihez a filmem, így már az is nagy öröm, hogy idén egy kicsivel tovább jutottam.