sex hikaye

Szoft-terror és féltolerancia

Valóságshow a Szigeten

2003. augusztus 1. - lb
Mi vezérelte a reality show-kat a melegek beválogatásában? Milyen következményekkel járt, hogy a másság a mindennapi közbeszéd része lett? Van-e küldetéstudatuk a sztárrá avanzsáló melegeknek a kérdésben láthatóan megosztott társadalomban? Erről beszélgetett csütörtök délután a csurig telt Magic Mirror sátorban Albert Györgyi a Való Világ leszbikus párjával, Kismocsokkal és Ritával valamint a Big Brothert vezető Till Attilával.
Az ülőhelyek számát jócskán felülmúló embertucatokkal, izzasztó trópusmeleggel és negyedórás késéssel indult az Albert Györgyi moderálta, menetrend szerint ötórai beszélgetés a Magic Mirror sátorban. A megnövekedett nézőszám bizonnyal nem a 2003-as Sziget záportendenciáinak folytatódásával volt okolható, melynek nyomán a fesztivál valóságos sártengerré lett, száz négyzetméternyi pocsolyatavakban pancsoló szigetlakókkal. A mágnesnek az elmúlt televíziós tanév legifjabb honi nebulói, a reality show-k, s azok meleg sztárjai bizonyultak, akik közül a nézők legnagyobb (s az érintett legkisebb) sajnálatára Zsolti nem volt jelen, hisz épp most látta jónak letölteni való világos turistapenzumát Ibizán.

Szélsőséges szándékok

Így hát Zsoci nélkül kellett belevágni a nyilvánvaló választ sejtető indítókérdésbe, vajon volt-e hátsó szándék a Való Világ válogatóiban, hogy egy leszbikus nőt és egy meleg férfit is bevontak a játékba? Varga Andrea („polgáribb” nevén Kismocsok) szerint természetesen volt előzetes koncepió a kiválasztás során: mindkét nem más beállítottságú tagjaiból a legszélsőségesebb típusokat emelték ki – jómagát, a valódi ladybika Kismocskot és a szelíd, lányos Zsoltikát. Ezzel a metszettel ellentétben azonban a melegek közt is a legkülönbözőbb attitűdökkel rendelkező emberek helyezkednek el a két pólus közt, legyenek férfiak vagy nők. Mocsok, aki kezdetben bátran felvállalta másságát, és a valóságshow-n keresztül tenni is akart a melegek elfogadtatásáért, bevallotta: megijedt utólag a következményektől, ugyanis meglehetős intoleranciát tapasztalt az emberek körében.

A Big Brothert moderáló Till Attila legfeljebb néhány „lebuzizás” alkalmával kerülhetett Kismocsokék helyzetébe, így a BB-arc inkább „a kommunikáció elméletének és gyakorlatának avatottjaként” (copyright by Albert Györgyi) mondta el: a televíziók mindig a biztonságos középutat követik, ám a BB improvizatívitásával, a permanens hidegzuhanyt szolgáltató telefonbetyárok élőadásokba engedésével veszélyes terepre tévedtek, bár ez Tillát a legcsekélyebb mértékben sem izgatta – lévén ő végtelenül toleráns.

Ha már buzizásnál tartunk, vajon miért számít sértésnek a mai világban buzi-cigány-zsidó szitokháromság? Tilla úgy látja, hogy ezek az előítéletek a domináns fehér faj agresszivitásából erednek. Ezzel szemben be kell látni: egy reality show sikere hosszút távon nem a benne szereplő melegeken múlik, hanem a játékosok színes egyéniségén, legyen akármilyen is a nemi beállítottságuk. Más részről azonban egy valóságshow-ban ugyanúgy megjelennek vállaltan romák, mint pl. Öcsi a BB-ben, ugyanakkor vállaltan zsidókkal nem találkozunk. Úgy látszik ebben az irányban működik az öncenzúra a médiában.

Egy kapcsolat szakítószilárdsága a média-nagyító alatt

Kobza Rita igaz, hogy csak a show folyamán lett szerelmes egy nőbe, de valójában ő is egy szerepskatulyaként került be a kiválasztottak közé. Ő volt a csini, hetero pincérnőcske. Ám a sablonmesének tanulság lett a vége - mert Rita nyíltan hirdeti azóta a közhely-szerű igazat: nem a nemi szerep számít, hanem az ember maga. A show alatt kinyíló bieszexuálisként fura helyzetbe került: míg hagyományosan egy másságára rádöbbenő hosszas megfontolás után, a családi ház zárt falai között állhat elő valódi identitásával, addig nála ez a folyamat egy egész ország szeme előtt zajlott. Így a családja már konkrét helyzet előtt állt, mikor kijött a Villából. Fura mód az elfogadás olyan könnyen ment, hogy Rita apja már két hét után fölajánlotta a tegeződést Mocsi számára. Tette ezt az a férfi, aki eddig soha egyetlen hímet nem fogadott el lánya udvarlói közül.

Nem volt sokkal könnyebb helyzetben Mocsok sem, hisz ő hosszú évek tépelődése után, 35 nappal a Villába való beköltözése előtt vágott bele élete első leszbikus kapcsolatába. A média torzítóhatása laborpélda-szerűen érvényesült ebben az esetben: drámává fújták Kismocs és az „első nő”, Orsi szakítását, noha Mocsok elmondása szerint túl fiatal volt még a kapcsolatuk bármiféle elkötelezéshez, így a Ritához hasonló affér esetére előre megbeszélt módon váltak el. (A dolog pikantériája, hogy Orsit az RTL Klub szeptembertől induló Survivorjában közelebbről is megismerhetjük.)

A média-nagyító csiszolatlansága torzította el a reality leszbikusok és a gyereknevelés kérdését is, mesélte Rita. Egy leszbikus pár csak mesterséges megtermékenyítés útján juthat saját gyerekhez, ezt azonban a mai magyar törvények tiltják. Ennek felülvizsgálatáért írt Kismocsok levelet Medgyessy Péter miniszterelnöknek, a sajtó persze ezt az ügyet is teljesen kiforgatta. Megjelentek a szokásos előítéletes hangok: a melegek csak azért nevelnének gyereket, hogy újratermeljék önmagukat – noha nyilvánvaló: egy mások közt fölnőtt gyerek nem feltétlen fog maga is a saját neméhez vonzódni. De Rita még sommásabb véleménye az egészről ennyi: „Ettől berágok, ne döntsenek helyettem.”

Misszió egy féltoleráns társadalomban

Ugyanakkor a médianyilvánosság nemcsak csupa negatívumot hordozhat magában. Tilla szerint a valóságshow-k befolyásolták a közvéleményt, elhallgatott tabutémák – mint a másság – lettek közbeszéddé, s ez a teljeskörű nyíltszíni véleménycsere igenis hasznos.

A BB műsorvezetője taxikban ülve tapasztalta: ez az ország két félre szakadt tolerancia szempontjából. Az igazi benyomásokat azonban saját bőrén is érzékelhette, mikor a Vörösmarty téren zajló fű-tüntetésen az ellentábor megdobálta. Tipikus példája volt ez annak, hogyan ereszti ki a csőcselék a fáradtgőzt. Igazi kis „antfasiszták a fasiszták ellen” típusú rítust élt meg akkor Tilla afféle vasárnapi szoft-háború formájában – ám ez volt az események azon mozzanata, amit aztán a sajtó elfelejtett közölni. Tilla szerint következik ez abból, hogy a bulvárnak is vannak határai, nagyon szívesen ír mindenről és gerjeszti a botrányokat, ám ha egy témával mélyebb vizekre eveznek, egyszerre elhallgat, ugyanis „a bulvár szeret beszélni, de komolyan beszélni már nem tud.”

Egy jól működő társadalom alapfeltétele a heves közbeszéd, s hogy a politikusok is résztvegyenek a diksurzusban. Ma ez Magyarországon hiányzik és ami még nagyobb baj, hogy a társadalom ezt nem is várja el. „Van, akinek változik a véleménye, van, akinek nem”, mondja Rita, a maga részéről már azt a napot várja, amikor már többé nem írnak kettejükről. Rita és Kismocsok szerepválallásukat a médiában nem tekintik missziónak. Nem akarnak küldetéstudatos sztár-szerepben tetszelegni, saját kis kálváriájukkal csak segítséget szeretnének nyújtani a hasonló helyzetűeknek.

Persze el is kél ez egy olyan társadalomban, ahol Tilla jellemzése szerint, „az emberek középre vannak fazonírozva”, s ahol a tévé-rádió-újságok egyfajta szoft-terrorban tartják a masszát, ahová tartozni kell.

Címkék

beszámoló , fieszta



nka emblema 2012