Szőke András és akiknek nem kell

Szőke Andrást feltűnése óta szinte csak elismerés övezte, minden unalmat és ósdiságot utáló mozinéző szerette, a hasonló látású kritikusok is. Az ismeretlen amatőr, tehetséges marginális mára a magyar filmvígjáték meghatározó egyénisége. Két utóbbi munkáját két egymást követő filmszemlén azonban már nemcsak lelkes röhej és támogató taps fogadta, sőt a cigányrománcos-álfoklóros-repülő masinás legutóbbi, melyet a showman Fábry Sándor is megtámogatott képi jelenlétével – barátait, igényes kritikusait csalódott hümmögésre késztette. Egy ideig a hagyományos, “jól megcsinált”, “professzionális” filmeket igénylő nézőknek és szakmabelieknek nem kellett, amit ő tud – most meg hirtelen híveinek sem kell már?

Tizenegy éve mutatták be Szőke első játékfilmjét, a Vattatyúkot, mely gyorsan el is nyerte (91 elején) a legjobb elsőfilm kritikusi díját. Szőkére tehát valóban találó az unalmas klisévé koptatott szó, hogy “berobbant” a magyar filmbe. Második nagy sikere, az Európa kemping után szerencsés ötlettel felnagyított, némileg javított változatban közönség elé került egy régebbi (1987-es) amatőrfilmje, a Citromdisznó is. Úgy látszott, bármihez nyúl, bármit forgat, az sikerül, sőt még jobban, mint várni lehet. Filmjeinek egyébként mindenese volt: ötlet, forgatókönyv, rendezés, jelmez-díszlet, még operatőri munkával is jeleskedik a Közgáz Vizuális Brigád (Pálos-Czabán-Szőke) kollektív opuszában (C’est la vie – Ilyen az élet).

Szőke, a színész. Szinte bármit eljátszott: az eredetiség varázsával, a tehetség pecsétjével volt hitelesítve. Clown – a szó régi, legnemesebb mozi-értelmében. Blődli csak zseniális clown-szereplővel ér valamit (mint Jancsó bizonyítja utóbbi trilógiájával: Kapa és Pepe!) Szőke leginkább a magánszám-betéteket szereti, ami nem azt jelenti, hogy ne volna kitűnő csapatjátékos is: Szomjas György (egykori mestere) Roncsfilmjében – akad, aki nem várta volna – félsötét, igazi tragikus színeket varázsolt elő tragikomikus szerepéből, s ez nem magánszám volt, hanem páros-jelenet. “Józsefváros, Szigony-street” – mintha egy rögtönzött Szőke-poént idéznék, holott ez csak egy tudós filmkönyv angol fordítása, hogy megéreztessék a Roncsfilm pesti hangulatát. Kár, hogy ezt csak maga a film, benne Szőkével tudja megéreztetni.

Szőke egyik legjobb (talán az egyik nélkül is az) filmje a Kiss Vakond, melyben Herskó János játssza a nagy női szerepet. Szőke versenyre kél Herskó mesterrel, és három szerepben domborít: ő a Vakond, a Vakond apja, és Béla. “Béla” – ez a név valahogy a Szőke-játszotta szerepekre illik igazán, talán már a Roncsfilmben is Bélának kellett volna hívni. Kisss Vakond, három S-sel, mint Esterházy nem kevésbé bolond címe: Termelési regény (Kisssregény). Susogó betűk, susogó hangok – egy azonban biztos: a Szőke filmjei és szerepei nem susognak, hanem parodisztikusan, ál-komolyan és ördögi komolytalansággal kiabálnak inkább (bár színészi eszközeire inkább a lamentálás, sértődött kérdőhangsúlyok, ravaszkodó mellék-értelmezések a jellemzőek).

Szőke nélkül humortalanabb és nyársat nyelt volna az új magyar film. Felrakott a régi palettára néhány új színt. Most mintha meg kellene állnia, mert túlkavarta a színeket, pancsol a színekkel, csapkodva kapkod az ötleteivel. A Honfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele számomra elfogadható volt széthulló szerkezete ellenére, önismétlései ellenére is: üdítően hatott az állami ünnepségek patetikusan honfoglaló otrombaságainak hátterével. Bevallom, az ál-folklóros, hamiskodó cigányhistóriát magam is a “nagyon rossz” kategóriába szégyenkedtem bele. Buta melléfogás, és ez majd minden tehetséges emberrel megesik egyszer (vagy kétszer).

Most pedig itt van Szőke híveinek és csalódottjainak karácsony-táji mulatságul egy régebbi BBS-film, a talányos című 69. Hegyezzük izgalmunkat: csak nem a “franciás szeretkezés” grafikusan kifejező számmisztikája? Vetítési ideje hét perccel kevesebb. Játszik benne Badár, minden filmjének fő alkomédiása, és játszik Ács Miklós, aki Szőkével egyszerre tört be a magyar filmbe, erőszakosan, keményen, véres és viszolyogtató nem-komédiás fekete remekekkel. Talán nemsokára Ácsról is írhatok, most azonban éljen Szőke régi BBS filmje!


69 – Rendezte: Szőke András. Szereplők: Szőke András, Ács Miklós, Altner Pál, Badár Sándor, Balázsi Attila, Dobos Mari, Epres Attila, Gazdag Tibor, Jantyik Csaba, Marinka Csaba, Ozsda Erika, Pápai Ildi, Téringer Csaba, Ternyák Zoltán.

M2 - december 20. csütörtök 22.05-23.10.