Szomjas György: Talpuk alatt fütyül a szél
A Talpuk alatt fütyül a szél, amellett, hogy ma is nézhető, szórakoztató film, műfajtörténeti jelentőségű alkotás (hogy tudományosan mondjam). Az egyik műsorújságban most “betyárfilmként” jelzik, de hát betyárfilm már készült előbb is. Szomjas filmje valamivel több: ez az első magyar western, vagy “eastern”, ahogy rögtön elnevezték (hogy mennyire tudományosan, arról fogalmam sincs). A western (vadnyugati film) az amerikai filmgyártás találmánya és örökös tulajdona. őse az “indiánfilm” volt, és mind az őstípusnak, mind a későbbi westernnek olyan pontos szabályai voltak, mint a haikunak vagy a népdalnak (a több száz kötetes szakirodalomból hadd említsem az egyetlen alapos magyar szakkönyvet, Berkes Ildikó munkáját). Ez a hagyományos western, melynek minden hagyományos szabályt be kellett tartania, az ötvenes évek végére elvesztette erejét, érdekességét és közönségét. Legnagyobb alakjai, Ford, Hathaway megöregedtek, meghaltak, a közönség beleunt a nagymúltú és becsben tartott hagyományba. Egy olasz-amerikai rendező kellett a megújulásához.
A hatvanas évek végén söpört végig a világon a Volt egyszer egy Vadnyugat. Szomjasra nem lebecsülendő hatást tett Leone törekvése. Irónia, a szabályoktól való eltérés joga, a szabályok ismerete és alkalmazása, de az eltéréshez való jog tudatában. Valami ironikus pillantás a történelemre, a pátosz, a történelmi és iskolai hamisságok elvetése, bizonyos könyörtelen, józan szemlélet, a legenda és valóság furcsa, az eddigieknél más arányú kikeverése jellemezte. S ha gyengébb, típus-termékeit “spagetti-westernnek” csúfolhatták, Leone eredeti opuszai alapfilmek voltak, és azok is maradtak. Szomjas vállalkozása nálunk szokatlanságával okozott meglepetést, holott a csehek már régebben készítettek sikerült és szellemes paródiát (Limonádé Joe) de a románok is épp ekkoriban próbálkoztak már ilyesmivel (ebben a filmben a fénykorában levő és még Erdélyben élő Bács Ferenc keveredett western-környezetbe.)
Amikor, 1975-ben a Talpuk alatt készült, sokan meglepődtek: Szomjasnak a mai magyar valóság legmaibb vonásait kutató filmes múltja, a füredi Anna-bál, a digózó lányok, meg egy álságosan tündérszép lány rövidfilmje – mindez mást ígért. Holott egyáltalán nem volt olyan szakadék a Balázs Bélás múlt és a western-jelen között. Szomjas jól észlelte, hogy kimerülőben van a jelképiség, a parabola, ezekben az években még Jancsó sem találta addigi filmstílusát. Az akkori Balázs Béla Stúdióban dolgozó, a stúdióból épp kilépő alkotók közül nagyon sokan keresték a magyar film új útjait -- legtöbben majd a hetvenes évek végén megszülető “dokumentum-játékfilm” terén, hogy csak Dárday István és Vitézy László nevét említsem...
Szomjas mást akart, mint ők: a magyar filmben eddig ismeretlent, de széles közönségréteget is moziba vonzó nyersebb filmfajtát. Nem törődni az iskolai történelem-oktatással, de tiszteletben tartani a történelmi igazságot. Személyes emlékem, hogy a második magyar eastern, a Dunántúlon játszódó Rosszemberekhez a Kaposvári Levéltárban kutattunk, és a levéltár tudós igazgatójának előadását jegyzeteltük. (Nem akarom túlértékelni, de nehéz lenne durva tévedésen kapni a történelmi hitelesség ügyében.) Ennél is fontosabb, hogy a magyar filmnek e téren nem volt hagyománya: a forgatókönyv-írónak, a színészeknek, lovas kaszkadőröknek minta nélkül kellett mozogniuk - az elbeszélést meg a kaszkadőröket is irányító rendezőnek meg különösképpen: a filmi elbeszéléstől a ritmusig minden új és nem-próbált dolgot itt kellett megteremteni.A Rosszemberek sikere után aztán Szomjas úgy érezte, hogy elérte, ami szándéka volt, és visszakanyarodott Balázs Bélás múltjához, az ironikus mai Pesthez, Kőbányához, a Kopaszkutyához, igen, le kellett menni kutyába, innen visszamenőleg is ironikusan értelmezhető volt a mondás: “le kell menni westernbe”. Lemenni? Inkább a horizont emelkedését, kitágítását jelezte a szokatlan betyármozi. Fel kellett menni westernbe, hogy jobban látszódjon a magyar táj, meg az új magyar mozi bozótos, nem kitaposott ösvényei. Innen már jobban hallatszott az ország mindenféle kőbánya-blues zenéje, jobban kivehető volt minden kivert kopaszkutya.
Filmmúzeum, augusztus 29. szerda, 21.30
