Találkozás a végtelennel - Bolyai János
Pataki Éva
Döbbenetes tény, hogy Bolyai Jánosról nem maradt fent arckép, ő maga pusztította el portréját. A film megpróbálja életre kelteni homályba vesző arcát, és arra is kísérletet tesz, hogy valamit megértessen Bolyai zseniális fölfedezéséből.
- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
- A bátyám matematikus, tőle évtizedek óta sok érdekes sztorit hallok a matematikusokról és magáról a matematikáról. A matematikusok fantasztikus emberek, okosak, szórakoztatóak és ami meglepő, közérthetők. A lelkesedésem odáig fokozódott, hogy készítettem egy portrésorozatot ma élő világszinvonalú magyar matematikusokról: T. Sós Veráról, Lovász Lászlóról, Bollobás Béláról és Frankl Péterről. A sorozat készítése alatt egyre jobban belesodródtam a matematikatörténetbe, és a közelgő évforduló miatt mindenki Bolyairól beszélt, aki a magyar tudománytörténet egyik legtitokzatosabb és legvonzóbb alakja. Először csak a sorsa ragadott meg, de azután egyre jobban felpiszkált a matematikai tartalom: megpróbáltam valamit megérteni a Bolyai-féle geometriából, és megtalálni ehhez a filmes formát, hogy a nézőkkel is megéreztessünk valamit Bolyai zseniális felfedezéseiből.
- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
- Pályáztunk és nyertünk az MMKA tudományos ismeretterjesztő zsűrijénél, majd amikor a pénz elfogyott, de mindenképpen szerettem volna computer-animációt, az Oktatási Minisztérium segített. A stáb: Pap Ferenc operatőr, Juhász Kata vágó, Sipos István hangmérnök - évek óta a munkatársaim és barátaim.
- Mi tette emlékezetessé a forgatást?
- Az erdélyi matematikusok és tudománytörténészek önzetlen segítsége, tárgyszeretete, lelkesedése, amely annyira átragadt a stábra, hogy esténként, sörözés közben is a három (vagy több) dimenziót és a görbülő tér problémáit vitattuk.
