Tarantino a kamera mögött - Pekingben
A rendező a kamera mögül nézte a sztárját, Uma Thurmant, és szinte erotikus vágyódással meredt a színésznő kezében tartott kardra. – Érezned kell a benne rejtőző sárkányt – suttogta a rendező. Thurman szeme villant egyet, a pillantásában düh és tisztelet keveredett. – Ennyi! – kiáltotta a rendező. – Nagyszerű volt.
Yohei Taneda, az ázsiai jelenetek látványtervezője így vélekedik a filmről és a Tarantinóval való munkáról:
– A Kill Billben ott rejtőzik a realitás – de nem a való világé. Ez Quentin világának valósága, és ez egy egészen más hely. Akár Tokióban, akár Okinawán, akár egy kínai templomban vagyunk, igazából Tarantino világában létezünk.
– A film lassan a globalizáció Petri-csészéjévé vált – vallja be a producer. – Minden simán ment, bár az első hetek nem voltak problémamentesek. A stábban voltak angolul beszélők, de akadtak olyanok is, akikkel csak kínaiul vagy japánul lehetett szót érteni. A különböző felszereléseket más és más néven említették, így gyakran nem tudtuk, melyikről van szó. De lassan a helyére kerültek a dolgok, megtanultuk a szerkentyű angol és kínai nevét is, és kidolgoztunk egy jelnyelvet.
A verekedési jeleneteteket Yuen Wo-ping koordinálta, aki a Mátrixban és a Tigris és sárkányban is dolgozott. Yuen Wo-ping hosszasan megtárgyalta a jeleneteket Tarantinóval, de gyakran csak gesztusokkal, és egy szót sem ejtettek ki közben.
A produkció csúcspontja a forgatás negyedik napján következett be, amikor Steadicammal – kézikamerával – dolgoztak a nightclubban játszódó jelenetben. A kamera követte a menyasszonyt a vendégekkel teli klubban, fel a csigalépcsőn, majd felemelkedett a fal fölé, hogy fentről mutassa a fürdőszobát, aztán lesüllyedt, egy színpadon keresztül, amelyen zenekar játszott, megint felemelkedett a táncparkett fölé, majd felfelé haladt a terem másik oldalán lévő lépcsőn.
– Amikor részletezték a feladatot – emlékszik vissza nevetve a veterán Steadicam-operatőr, Larry McConkey -, csak azt kérdeztem: hogy kell felmásznom a falon?