Temesvári Balázs (Porzómusic): "A zeneszerzés alázatos szolgálat"
- Hova nyúlnak vissza a Porzómusic gyökerei?
- Kortárs modern táncdarabokhoz készítek zenéket, illetve színházi produkciókban, és filmekben működöm közre, tehát eleve másmilyen zenei környezetből jövök, mint általában egy klasszikus értelemben vett rockzenekar alapító. Ellenben mindig is szerettem volna csinálni egy jó kis, húzós, romantikus biopunk zenekart. A Porzómusic két éve létezik, de annyira belém égett, hogy a színházakban, határidőkre, projektszerűen készülnek el a produkciók, hogy kezdetben a Porzó is így működött. Ezek után pedig gyakorlatilag megszűnt. Ezért nem lehetett tudni róla eddig semmit. Viszont a zenei szituációk sokoldalúságától, korlátlanná vált, bármire képes, kifejlődött. Sokan kérték, hogy tegyem végre állandóvá, tegyem folyamatosabbá, hogy ne mindig más és más legyen a program, hanem valami egyirányú dolog. És most készen áll.
- Ezért volt az, hogy mindig más felállásban dolgoztatok?
- A feladatnak megfelelő embereket gyűjtöttem magam köré. Két év kellett ahhoz, hogy a mai, végleges fölállás egymásra találjon.
- Akkor a Porzómusic tulajdonképpen te vagy egyedül?
- Részint én vagyok, igen. De mostanára ez annyira kinőtte magát, hogy erősebb lett nálam a zenekar és demokratikusabb.
- Említetted, hogy romantikus biopunkot játszik a Porzómusic. Tudnál mesélni ennek a lényegéről?
- Ezt úgy fogalmaztam meg, hogy pont a fordítottja a punknak, vagyis befelé irányul. Ami a punknál mindig nagyon agresszíven kifele is hat, tehát ténylegesen a közönséget célozza (a koncertekről beszélek), az nálam befelé történik. Egy belső munka, ahol elsődlegesen nem a közönség van a szem előtt. Egy nagyon erős, nagyon aktív, nagyon elementáris önégetés. De kellőképpen HIDEG és objektív állapot, helyzetjelentés.
- Mit jelent, hogy kísérleti gitáros vagy?
- Ez azt jelenti, hogy nem konvencionális úton nyúlok egy hangszerhez. Nem úgy használom, ahogy egy bizonyos zenei rendszerhez képest elfogadott. Más az, ami érdekel belőle. Normálisan is tudok gitározni, de nagyon sokat kísérletezem rajta. Különböző hangolási technikákkal például, vagy mondjuk fűzöm a gitárokat különböző tárgyakkal, ütöm, vágom, nem úgy mikrofonozom fel, esetleg túleffektezek egy akusztikus gitárt. Megpróbálom annak a testnek, vagy tárgynak a legszélsőségesebb hangi valóját felfedezni.
- Akik körülötted vannak a Porzómusicban, szintén kísérleteznek, vagy csak kísérnek téged?
- Mindenkinek megvan a saját felfedezőútja. Nyilvánvalóan én is nagyban inspirálom őket. Például van egy zongoristalány, a Tomka Emese, aki velem dolgozik. ő klasszikus műveltségű zenész. Nagyon komoly szakember. Ez például a zenénken belül tök érdekes kontraszt. Én egy noise, recsegő, atonális hangokon működő harmóniatipró zenész vagyok, ő pedig pont az ellenkezője. Nem kívánom tőle, hogy úgy dolgozzon, vagy úgy közelítse meg a zongorát, hogy ez az ellentét elmosódjon. Én hozok egy rendszert, egy bizonyos folyamatot, és ő ahhoz hozzászól. Nincs egyszerű dolga, mert nem könnyű beleidomulni azokba a dolgokba, amiket én játszom. Az egész ettől izgalmas. Közösen fejlődünk. Ugyanez vonatkozik Tezára, aki a dobosunk. És velünk játszik Balahoczky Pilu (ColorStar), a basszusgitáros, aki egy hihetetlenül érzékeny, és rendkívül sokoldalú munkatárs.
- Akkor ez most már végleges felállásnak mondható?
- Ez most a tuti.
- Mi következik ezután? Koncertek? Turnék?
- Én felépítettem egy rendszert, hogy mi szerint működjön a zenekar. Nyilvánvalóan lesznek koncertek, például november 9-én, a La Venturában megtörténik egy első "próba". Nem lemez-, hanem zenekar-bemutató koncert.
- Amikor a Moszkva tér készült, akkor Török Feri teljesen szabad kezet adott neked a zenével kapcsolatban, vagy voltak speciális elképzelései?
- Mindannyian szabadok voltunk. Az, hogy egy korosztályból jövünk, és ezek a dolgok velünk voltaképpen ugyanúgy megtörténtek, ahogy a filmben is, nagyon jó aurát teremtett. Számított, hogy teljesen egyívásúak vagyunk. Mindenki tudta, hogy miről van szó. Nem voltak viták. Tehát a zene szempontjából is jó volt a témaválasztás. Egy speciális környezetet építettem fel a felvételekhez, mert ez számomra nagyon fontos, és kiindulópont.
- Mi volt a munka menete? Kaptál képeket, és arra gondolkodtál, vagy írtál valamit a téma alapján, és az került a film alá?
- A magyar filmeknél többnyire a képi anyag készül el előbb. Kevés az ellenpélda. Ebben az esetben nekem az utolsó pillanatban szóltak. Addigra elég pontosan meg volt már vágva a film. Voltak benne máshonnan hozott dalok, például a bulijeleneteknél. Azokhoz képest is kellett gondolkodni.
- Más munkát igényelt ez, mint a táncszínházi produkciókhoz komponált zene?
- Más műfaj, hiszen a kortárs táncnál gyakorlatilag a próbafolyamatokba már beilleszkedik a zene. Ott pontosan az van, hogy a legelején csoporttaggá válik a zeneszerző, és folyamatos kísérletezés útján születik meg az a mű. Itt pedig már volt egy kész anyag, és ahhoz kellett dolgozni. Bizonyos szempontból egyszerűbb így, mert van egy elég erős kép, amihez hozzá kell szólni, illeszkedni. De ezzel szegényebb is, hiszen már nem befolyásolhatsz, nem hathatsz, és nem tudsz egészében beleolvadni az anyagba. Szóval nem az van, hogy a történetet már legelejétől végig tudod kísérni, és itt nem csak a gyakorlati zenekészítés folyamatáról van szó.
- Szerinted fontos, hogy egy fiatalokról szóló filmhez fiatalos zene társuljon?
- Itt jön képbe az, hogy miről szól a film. Nekem az volt a legfontosabb, hogy teljesen szolgálja a zene a képet, a karaktereket. Ha arról van szó, hogy fiatalos legyen, akkor olyan zene kell. De amikor például van egy szerelmi szál, akkor oda melankolikusabb hangulat kell. Nem azt mondom, hogy öregebb, de egy másféle típusú folyamat indul be zenében. A közös gondolkodás nagyon fontos két különböző ember, vagy máter között. Tehát van egy központi szál, amibe kapaszkodni lehet.
- Előfordulhat, hogy a zene szándékoltan más hangulattal ellenpontozza a képet?
- Mondjuk egy történelmi filmnél, vagy egy politikai ihletettségű filmnél a zeneszerzőnek is utána kell kutakodnia a témának. Különböző módokon informálódnia kell az adott korról, az adott helyzetről. Hogyha ezt megtette, teljesen felfogta, és azután azt gondolja, hogy egy ellentétes dologgal erősíti meg, például a barokkhoz hipp-hoppot illeszt, és ezzel magasabb szintre emeli a végeredményt, akkor teljesen aláírom és elfogadom. De nagyon vigyázni kell ezekkel az anyagokkal, mert nagyon rossz dolgok tudnak belőle kisülni. Lehet, hogy aki kitalálja, nem tudja kontrollálni, hogy mit okoz ezzel. Egy zeneszerzőnek talán az a legnehezebb, hogy nagyon objektíven kell gondolkodnia, amikor zenét készít. Szeretheti önmagát, meg azt, amit ő csinál, de nagyon alázatosan kell szolgálnia, azt, amire felkérték.
- Te magad milyen zenét hallgatsz szívesen?
- Nem hallgatok zenét. Megvannak nekem a saját kísérteteim. Ha mégis, akkor teljesen elcsodálkozom, és teljesen rászívódom, és akkor oda be vagyok ragadva, de háttérzenének nem bírom elviselni. Kedvelem a Radioheadet, a Doorst, bizonyos progresszív rockzenéket. A magyarok közül Dresch Mihályt, akit nagyon sokra tartok. Vagy például Bartók Bélát. A fiatal magyar zenekarok közül senkit. CD-t ritkán hallgatok, a koncertek meg nem elég izgalmasak, szóval nincsenek akciók, nincs történés, nincsenek olyan jelenlétek. Nem elég koncepcionálisak. Nem arra gondolok, hogy tépjék szét a húrokat, hanem egyszerűen kell benne legyen valami töltés, ami után nem úgy fekszik le az ember, mint egyébként.
- Inkább a saját belső zenédre figyelsz?
- A zene szerintem nem ott kezdődik, hogy valaki zenét hallgat, és nem is ott, hogy zenével foglalkozik. Annyi gyönyörű hang van körülöttünk. Ez épp elég. Kitölti az idődet. Nem kell feltétlenül zenei rendszereket figyelned, hogy jól tudjál szórakozni. Én így működöm, szépen elvagyok ezzel, és nekem ez így nagyon jó. Aztán amikor van egy speciális feladat - engem általában mindig akkor szednek elő -, akkor az ember azzal dolgozik, amit hoz magával.
- Visszakanyarodva a Porzómusichoz: hogy fér össze ez a gondolkodás a turnék nyüzsgésével?
- A Porzómusic más történet, nem hangi lenyomata az előbb említetteknek. Az egy érzelmi indíttatásból születő forma, egyszerű, érthető és fölöttébb harmonikus. Ezáltal potenciális melegágya egy bizonyos őrületnek, az enyémnek. Az egész egy önmagába fluxáló ellenpont. A koncertezés, vagyis a munka része ezt egyáltalán nem befolyásolja. Minden meg tud történni bárhol, vagy éppenséggel nem.
