Térrel és fényekkel

Aranyszem díjkiosztó

Az est fényűző volt, a körítés pazar, ám néhány porszem mégiscsak a gépezetbe szorult

Egy év telt el a tavalyi rendezvény óta, melyet a MAFILM III.-IV.-es műtermében tartottak. Ismét összegyűlt a szakma, és ezt Koltai Lajos örömmel üdvözölte. „Újra és most más másodszor együtt vagyunk, nézhetjük egymás munkáit, találkozhatunk, beszélgethetünk egymással. Erre szolgál ez az est, és ezért dolgoztunk egész életünkben, hogy legyen egy példamutató, összetartó közösség. A Magyar Operatőrök Társasága pedig mindig példát tudott mutatni, mikor össze kellett tartani. Ezt az estét is csak az összetartás tudta összehozni.”

A rendezvény nyitóbeszédét Koltai Lajos tartotta, majd sor került a díjak átadására. A Bakos Ildikó által készített szobrot három blokkban, ötösével adták át a különböző kategóriák győzteseinek. Elsőként Kende János hirdetett eredményt. Hírmagazin kategóriában Szobrász András, Közművelődés kategóriában Nemescsói Tamás, Szórakoztató magazin kategóriában László Zsolt, Tv Film kategóriában Szatmári Péter és Természetfilm kategóriában Mosoni Szabolcs részesült elismerésben.

Az est során átadták  a főattrakciónak számító Legenda díjakat, melyben Illés György, Tóth János, Zsigmond Vilmos és Kovács László részesült. A díj egy darabka világosítóhídból áll, célja pedig, hogy maradandó legyen. „Több, mint ötven évig ugyanabban a Maki nevű műteremben töltöttük éveinket, és próbáltunk megküzdeni a térrel és fényekkel – mondta el Koltai Lajos. Ez volt az a hely, ahol dédelgettük terveinket, ahol először született meg egy-egy filmkocka. Emlékszem az ottani illatokra, ahogy a labor semmihez sem hasonlítható illatára is, amit soha nem felejt el az, aki valaha is dolgozott filmre. Minden onnan indult, a Makitól, abból a kis műteremből, ahol sok-sok álom született meg. Ötven év után azonban meg kellett válnunk ettől a mindannyiunk számára kedves tértől - a Makarenkó műteremtől - újra templom lesz belőle. Ebből a gondolatból született meg a díj ötlete, mert a bontás közben rábukkantak egy világosító hídra, amin mindenki lógott már, amin mindenki küszködött és próbált megfelelni egy-egy feladatnak. A Legenda díjazottak ebből a világosítóhídból kaptak egy-egy darabkát, ami ez által valahogy továbbra is híd marad. Ez marad a mi hidunk, ezek a kis darabkák állnak össze majd az emlékezetünkben.”

A Legenda díjakkal váltva adták át a kategória díjakat, melynek második blokkjában Ragályi Elemér hirdetett eredményt. Zenés Klip kategóriában Garas Dániel, Zenés film kategóriában Nemes Tibor, Reklámfilm kategóriában Tóth Zsolt, Kísérleti Film kategóriában Kardos Sándor és Kisjátékfilm kategóriában Keményffy Tamás bizonyult a legjobbnak.

Az est során adták át a főattrakciónak számító Legenda díjakat, melyben Illés György, Tóth János, Zsigmond Vilmos és Kovács László részesült

Az utolsó blokkban Szabó Gábor adta át Dokumentumfilm kategóriában Gózon Francisconak, Dramatizált Dokumentumfilm kategóriában Várkonyi Sándornak, Játékfilm kategóriában Nagy Andrásnak és Kooprodukciós, vagy Nemzetközi Játékfilm kategóriában Pados Gyulának a díjakat.

Az év operatőre díjat Pohárnok Gergő vehette át.

A Panavision különdíját Mászáros Katalin kapta Egyetemi filmek kategóriában. A díjhoz a Panavision cég egy magyar pénzből készülő magyar játékfilmhez hatvanezer dolláros kamera csomagot mellékelt. Terveik szerint ezzel a díjjal a magyar filmszakmát szeretnék támogatni. Az ifjú tehetség osztályfőnökének, Kende Jánosnak köszönte meg a díjat.

Az est bebizonyította, a tőke végre-valahára kezd beáramolni a magyar filméletbe. Mindenki tele várakozással, ugyanakkor feszengve indult neki az estének, és valahogy a nagy remények elmaradtak. Hiányoztak az alkotótársak, a rendezők és némiképp a fiatalabb generáció is, aki bár jelen voltak a díjátadón, inkább az aulában múlatták az időt. Igaz ott sokkal otthonosabb és barátságosabb volt a légkör, ami a tavalyi díjátadóra emlékeztetett. Megjelent a pénz, és vele együtt a pompa, ami kijár a filmes szakmának, hogy végre megadhassuk a módját, méltón ünnepelhesse magát. Immár csak az a kérdés, vajon tud-e majd ezzel kellőképp élni a filmszakma. És vajon a lehetőségből jut-e majd mindenkinek?