Titanic - Beszállókártya; Michael Winterbottom: Csodaország
Michael Winterbottom: Csodaország
Mivel is indulhatna stílszerűbben a Titanic Fesztivál, mint egy elsüllyedt birodalom túlélőinek történetével? Mielőtt feszengeni kezdenénk, hogy nincs rajtunk szmoking, s a nyakkendőnk félrecsúszott, nézzünk a térképre, Anglia ásványkincsekben szegény szigetország Ózd és Miskolc között. Ötszáz év a világ tetején annyira nem látszik rajtuk, hogy az már kínos, csórók, kopottak, gizdák; így hódítson az ember. Igen, így. Voltak fenn, s most itt vannak lent, mindent tudnak, többet, mint aki csak szegény volt vagy a gazdag. Például azt, hogy a "csodaország" minden csak nem csodás, lyukas, ereszt, süllyed, és még az eső is ömlik rá. Gyengébbik énünk ilyenkor boldog, kapott a pofájára a látszat. Brit filmben rögtön kettőt, a fal adja a másikat, aminek tövében megálltunk, gondolván, itt véget is ér a világ. Winterbottom, meg a mesterei - Ken Loach, Mike Leigh, meg a filmes sorsszőttest feltaláló amerikai Robert Altman - ugyanis kétségbesetten boldog filmeket csinálnak. Vagyis még azt is tudják, hogy a csodaország végül is tényleg kész csoda. Csoda, hogy élünk.
"Félek. - mondja magában a hídkorlátnak dőlve egy szomorú férfiember, felesége várandós, ettől roggyan meg az önbizalma, - Félek olyan munkát végezni, amit nem szeretek, mert mi van, ha nyelek, nyelek, és egyszer majd bekattanok, előkapok egy töltött pisztolyt, és rád fogom, meg a gyerekemre, a rendőrség pedig körülveszi a házat..."
De mégsem fél annyira, mert olyat tesz, amit nem szokás, otthagyja azt a rohadt állást. Lepattan a mókuskerékről. Közülünk ki mer ilyesmit?
Egy mega-produkció, sem tud ennyi szuperment és csodaasszonyt tud felvonultatni, mint ez a boldog szomorú szegénymozi. Amennyit Nadia, Molly, Debbie kap, abba egy terminátor negyedóra alatt belepusztul. Ez a három nővér azonban nem vágyakozik el sehová, állja a londoni prolisorsot. Bandázs, golyóálló mellény, halhatatlanság nélkül végigcsinálni idelent ötven-hatvan évet, ebbe a kunsztba már a siralomtudatlan olimposzi istenek is irigyen belejajdultak: hogy a bánatba csinálják?
Nincs az a Titanic-utas, aki másfél hét utazás után ne tudná.
