Tóth János csendjei

Néhány címet sorolok: Elégia, Capriccio, vagy: Szerelem, Macskajáték. Huszárik Zoltán és Makk Károly művészete alig érthető Tóth János operatőri teljesítménye nélkül. Az Elégia után Huszárik a Szindbádot is Tóth Jánossal együtt tervezte. Az operatőr még évekkel később is felfoghatatlan és fájdalmas emléknek érzi, hogy megfosztották e lehetőségtől, mely több volt akkorra már, mint lehetőség: saját munkájának és víziójának tekintette. "Kizártak a magam tervezte-álmodta univerzumból. (...) Nélkülem Szindbád-film nincs. Kolumbusz nélkül nincs Amerika."
Tóth János foglalkozása operatőr, de hivatása talán több: mindenki, aki látta filmjeit, vagy írt róluk, kevésnek érzi ezt a szót. Tóth Jánost évtizedek óta a kép és a filmszalag legmagányosabb, legfanatikusabb kutatójának tartja a magyar filmszakma, s bár tehetségével, tevékenységével kapcsolatban minden kifejezés pontatlan és valahogy nem elégséges - a fenti minősítés talán hangzatossága ellenére is igaz.
Ezen a héten a Duna Televízió szentel egy estét Tóth János művészetének. Örök mozi címen 1982 végén mutatta be először - ha jól emlékszem - egyetlen mozi ezt a programot, mely az alkotó néhány rövid- és kísérleti filmjét fogja össze. Most sem olyan egyszerű elmondani, mi is ez a film. Még adatszerűen sem. Először is, az Örök mozi első két darabját Novák Márk rendezte. A többinek Tóth János az írója, rendezője, operatőrje. Akarom mondani, mégsem, mert a végső fejezet (Ragyogás - Shine) a film feltalálásának első éveiben készült eredeti dokumentumok, és a korai némafilmeket idéző, de fiktív "rekonstrukciók" képi ötvözete. Tóth János már a Balázs Béla Stúdió égisze alatt készített Study 1 és Study 2 címmel hasonló stílusú, a filmnyelvvel, a film poétikájával kísérletező filmeket, ezeknek a továbbgondolása, folytatása a Ragyogás. Mondanom sem kell, hogy a "kísérleti film" kifejezéssel is bajban vagyunk. "Kísérleti filmnek tartja az Örök mozi darabjait?" - tette fel a kérdést a premierkor Csala Károly a Filmvilágban (1983. január 15.) "Nem - feleli Tóth János - Ez nem experimentalizmus. Nincs is ezekben - technikailag -semmi új, a világ már rég túl van mindezen. Szellemileg, természetesen, kísérlet az Örök mozi, mert az anyag olyan képlékenységének kikísérletézésére irányul, amiben példaképe lehet a filmnek a zene: képi, dramaturgiai és zenei sémák nélkül próbál építkezni, közelíteni igyekszik egymáshoz a művészeteket. De ’zongoradarabokból’ áll az egész kompozíció, olyan etűdökből, amelyek azt célozzák, hogy az itt megszerzett tapasztalatot a továbbiakban vissza tudjuk kapcsolni a játékfilmhez, hogy többszólamú komplexitással lehessen játékfilmeket forgatni."
A Ragyogást a még 1969-es datálású Aréna előzi meg, Tóth legvitatottabb munkája. Annakidején több díjat is nyert nagyszabású gondolati és képi konstrukció, mely az Idő és a Tér lényegét igyekszik páratlan igényességgel és aprómunkával megragadni. "Aréna", vagyis egy nagy futballstadion a maga percenkét változó gyors és múlékony eseményeivel. A százezres nézőtér, hangya-futású tömegével, és a tömeg egy-egy alakjával. Nappal változik estével, éjszaka az arénát körülvevő nagyvárost (fényét és kontúrjait) látjuk, vagyis egy másik "arénát". Mindezt a hatalmas pályaudvari (stadioni) óra időmérése keretezi. Idő uralja az aréna eseményeit. Meg uralják és keretezik egészen apró és időben kimerevített tárgyak: régi fotók, a sportújságok szöveg- és képtöredékei, a jelen és a múlt rekvizitumai, mind fényképeken. Tóth János hallatlanul, legendásan és önkínzóan alapos, minuciózus, gyakran lassú, mert makacs alkotó: (ez a film is évekig készült, rengeteg akadályt leküzdve, zökkenő leállásokkal) -- az Aréna képsorai mégis (vagy épp az akadályozások miatt) -- olyan hatást keltenek, hogy az erős tudatosság és a véletlen esetlegesség ütközetének nagyszerű, de nem mindig győztes művészi dokumentumát látjuk.
"Mindvégig hiányzott hozzá a szükséges distancia" - jellemezte e roppant kísérlet tanulságait a rendező.
"Lassan készült a Shine is, megengedhetetlenül lassan!" - fakad ki az Örök mozi mesterdarabjáról szólva. Ez a munka azonban maradandó értéke (az ismeretlen) magyar filmnek. Van benne valami Mándy Ivános hódolat a film feltalálása és hőskora iránt, de hangulatában mégsem csupán a nosztalgikus Mándy: következetesebb, csendesebb is, keményebb is. Mindenesetre semmi köze a tömegfogyasztásra alkalmas langyromlott mozgóképhez. "Egy másik, újfajta kifejezési mód is létezik, nagyobb csendekkel, nagyobb feszültségekkel, gazdagabb, érzékenyebb átmenetekkel, integráltabb formai és tartalmi építkezéssel. Mondjuk: a sejtés és a konkrétum határán van mindez" - jellemzi maga az alkotó.

Nem mai film az Örök mozi, és örüljünk neki. Olyan, mint maga Tóth János: kicsit lekéste a korát, talán a némafilm legszebb időszakában, a húszas években kellett volna élnie és alkotnia, -- amikor még nem a reklámklipek ritmusára dobbant a nézők és a rendezők szíve. Nem mai film az Örök mozi, de megkésetten is a jövő filmje lehet, ha marad még majd olyan néző, aki fogékony az egyes darabokat összefűző "keretjáték" gyertya-világította Lao-ce (Weöres Sándor) verseire, és a gyertyalobogás világára.
Elfelejtettem, most mondom hát: Tóth János hetvenedik születésnapját üdvözöljük a Duna Televízió-vetítette filmmel. Aki tud látni, sokat lát ezen az estén.

Bikácsy Gergely

Örök mozi (1962-82)
Csendélet - Rendezte: Novák Márk. Kép: Tóth János.
Poézis // Aréna // Ragyogás - Rendező-operatőr: Tóth János.