Tükörország - interjú Barcza Gergellyel, a Besho Drom szaxofonosával
- Tavaly nyáron alakult, az első koncertet a Diákszigeten adtuk - illetve az már a második koncert volt, előtte tartottunk egy próbabulit, de a tavalyi Diákszigeten játszottunk először. Petrik Ádámmal - aki a sógorom – régóta ismerjük egymást, már 10-15 éve is sokat játszottunk együtt.
- Akkoriban milyen zenét csináltatok?
- Az a Tükörország nevű zenekar volt, rövid ideig létezett, mindenfélét próbálgattunk. Pár éve kezdtünk el balkáni zenét játszani, bár már néhány éve, egymástól függetlenül rá voltunk kattanva erre a műfajra.
- És mást, például a magyar népzenét is játszotok?
- Igen, moldvai magyar népzenét, egy vagy két ilyen számunk van, egyébként pedig mindenfélét játszunk a Balkánról, tehát görög, román, török, moldvai, makedón zenéket.
- Hivatásos zenészek vagytok, ebből éltek?
- Nem mondanám, hogy ebből élünk, de ebből próbálunk megélni. Gyakorlatilag senkinek nincsen mellette valódi foglalkozása. Egyelőre persze nem úgy néz ki, hogy nagyon fényesen megélnénk, de reméljük, hogy előbb-utóbb meghozza a hasznát, annál is inkább, mert mindenki arra tette fel az életét, az elkövetkező éveket, hogy ezzel a zenével foglalkozzunk. Kénytelenek vagyunk ebből élni, máshogy nem is lehet komolyan csinálni.
- A balkáni stílust fogjátok továbbvinni?
- Meglátjuk. Szeretnénk erőteljesebben alakítani a zenét, mint eddig - habár most sem utolsó, amit feldolgozás révén csinál a zenekar. Rátaláltunk a nagyzenekari hangzásra, cimbalommal, harmonikával, hegedűvel, fúvósokkal, két dobbal, basszusgitárral-gitárral… Ez azt hiszem elég ritka, sőt, én nem is tudok zenekarról, aki ebben a felállásban csinálna hasonló zenét. Persze szeretnénk a repertoárt bővíteni, folyamatosan dolgozunk rajta. Mostanában épp a magyar és a román zene felé nyitottunk. Eddig a volt Jugoszlávia macedón népzenéje volt az, amire ráfeküdtünk.
- Mennyire sikeres a zenekar, például a koncertek tekintetében?
- Nézd, ha ezt koncerteken vagy a koncertek számában le lehet mérni, akkor nagyon sikeres a zenekar. Az elmúlt egy év és három hónap alatt körülbelül százötven koncertünk volt, ami elég durva. Voltunk közben Torinóban, Párizsban, Londonban kétszer, a Glastenbury fesztiválon, de Hollandiában, Ljubljanában is szerepeltünk, elég húzós nyarunk volt. Most a vidéki városokban játszunk minden héten.
- Milyen a külföldi fogadtatásotok?
- Külföldön óriási, óriási sikerünk van, annyira, hogy ahol eddig felléptünk, oda jövőre is megyünk - ezen felül egy francia turné van kilátásban, jövő júniusban. Budapesten a szokásos módon működik a dolog – eleinte, tavaly nyáron a Ráckertben játszottunk, minden héten, télen pedig a Tütü Tangóban, mialatt a Ráckert zárva volt. A megnyitásától fogva megint játszunk ott is. Jelenleg nem tudjuk, lesz-e fix helyünk, mindenesetre folyamatosan szoktunk szerepelni.
- Ti is utánajártok a fellépési lehetőségeknek vagy akinek tetszik, az megkeres titeket?
- Természetesen az elején utána kellett menni, de inkább Petrik Ádám nagyon erőteljes menedzsment munkája segített, itt belföldön. Úgy néz ki, ahol egyszer játszunk, oda elhívnak másodszor is, rengeteg helyre, szerte-szanaszét.
- Más zenekarokkal szoktatok együtt játszani?
- Ritkán. Egy kivétel volt eddig, a Quimby, akikkel viszonylag sokszor összefutottunk, nem is egészen véletlenül. ők olyanok, akikkel keverhető, amit mi csinálunk, Velük jól megtaláltuk egymást.
- Az új Jancsó-filmbe hogyan kerültetek bele?
- Az Országház előtt játszottunk egy tüntetésen, a Roma Polgári Alapítvány rendezvényén, és ott hallottak minket. Talán máshonnan is hallhattak rólunk, de akkor kértek fel bennünket. Nagy élmény volt együtt dolgozni Jancsóval, bár rövid ideig tartott.
- Szerepeltek is a filmben?
- Persze, forgatáson voltunk, ráadásul élőben játszottunk. Akkor még nem volt playbackelhető zenei anyagunk, meg amúgy sem szívesen playbackelünk, csak ha nagyon-nagyon muszáj. Ez pont egy olyan alkalom volt, mikor lehetett volna élni vele, talán még bele is mentünk volna, de végül élőben játszottunk, a Dunán, egy stégen.
- Hogy tetszett az utolsó két Jancsó film?
- Az utolsó kettőt pont nem láttam. Külföldön éltem hosszabb ideig, úgyhogy teljesen lemaradtam a magyar filmekről, de most rájuk fogok mozdulni. Különösen azért, mert a Kispál mind a kettőben játszik. Egyébként az új filmben több olyan zenekar is hallható, akiket nagyon szeretek - megtiszteltetés velük együtt egy filmen szerepelni… de az igazi nagy megtiszteltetés Miki bácsi részéről érkezett, hogy az ő filmjében játszhatunk.
