Új Dogma kiáltvány
Koppenhágából jelentkezünk
Az idén első alkalommal megrendezésre került, egyelőre nem túl jelentős Koppenhágai Nemzetközi Film Fesztivál keretein belül, kevés érdeklődő jelenlétében hirdették ki a Dogumentaries névre keresztelt manifesztumot. Ez, a 95-ös fikciós Dogma mozgalom után a dokumentumfilmes műfajt hivatott megreformálni. Az új kiáltvány atyja és védjegye ismét Lars von Trier.
A dánul szövegezett kiáltvány a következő:
DOGUMENTAR
"Mi valami olyasmit keresünk, ami nem fikció és nem is puszta tény… a fikciót a fantáziánk korlátozza, a tényeket pedig az, hogy nem latjuk át őket kellőképpen. A világ, amit mi keresünk, nem fér bele egy történetbe és nem belátható csupán egy 'nézőpontból".
Az anyag, amit mi keresünk megtalálható a valóságban; a fikció alkotói innen merítik az inspirációjukat; ez az a valóság, amiről az újságírók azt hiszik, hogy írnak. De ők képtelenek rátalálni erre a különleges anyagra, mert a technikájuk elvakítja őket, és már nem is akarnak rátalálni, mert technikájuk önmagában lett a céljuk.”
Lars von Trier dokumentum manifesztum 2000. március.
"A dogumentar feléleszti a tisztát, az objektívet és a hitelest. Visszavezet minket az alapokhoz, vissza a tojáshoz. Azt a dokumentumfilmet és tv-s valóságot, amely a kameramanok, vágók és rendezők által egyre növekvő mértékben manipulálva és szűrve jelenik meg, el kell temetni.
Ez a tartalom alábbi garanciája által történik:
A célt és a tartalmat minden dogma dokumentum projektnél írásban kell támogatni és legalább 7 személynek, cégnek vagy szervezetnek kell ajánlania. Ez az ajánlás létfontosságú és szükséges. A dogumentumban a tartalom és a kontextus ez által mindig az elsődleges szempont. A forma és a kifejezésmód csak másodlagos.
A dogumentum visszaállítja a nézők bizalmát. Smink nélkül mutatja meg a világot, ráfókuszálva és eltávolodva tőle.
A dogumentum egy választás. Megválaszthatod azt, hogy abban hiszel, amit manapság a filmekben és a tv-ben látsz, vagy a dogumentumban."
Zentropa Real 2001
És a legfrissebb:
A dogumentum törvénykönyve kilenc pontból áll, amelyet a rendezők kötelesek betartani. A pontok a következők:
1. A film összes helyszínét ismertetni kell (Ezt a képre helyezett szöveges inzertekkel kell megtenni. Ezeket az 5-os szabálynak megfelelően kell megalkotni. Az összes szövegnek olvashatónak kell lennie.)
2. A film elején fel kell vázolni a rendező céljait és gondolatait. (ezt meg kell mutatni a film ”szereplőinek” és a technikusoknak mielőtt a filmezés elkezdődik.)
3. A film végén két percben a film ”áldozatának” kell beszélnie. Az ”áldozatnak” javaslatokkal kéne élnie a film tartalmára vonatkozóan és jóvá kéne hagynia az elkészített film e részét. Ha egyik közreműködő részéről sincs ellenkezés, akkor a filmnek nincs ”áldozata” vagy ”áldozatai”. Ez utóbbi magyarázataként egy szöveges inzertnek kell lennie a film végén.
4. Minden vágást jelölni kell 6-12 fekete képkockával (hacsak a vágás nem valós idejű, vagyis direkt vágás egy több kamerás filmezési helyzetben).
5. A hangot és/vagy képet manipulálni tilos. A szűrők, a kreatív világítás és/vagy az optikai effektek használata szigorúan tilos.
6. A hanganyag utólagos manipulálása tilos, csak az eredeti hang használható.
7. A koncepció megváltoztatása és a színészek rendezése nem fogadható el.
8. Semmilyen rejtett kamera nem használható.
9. Tilos archív képeket illetve nem az adott programhoz készült nyersanyagot használni.
Lars von Trier, Zentropa Real ApS, 2003. augusztus 19.
Beszélgetés a doguk-ról
A beszélgetés a manifesztum felolvasásával kezdődött, majd ezzel kapcsolatban tett fel kérdéseket a kihelyezett moderátor. A szabályokat alátámasztva később levetítettek két már elkészült filmrészletet is.
Érdekes azonban a mostani bejelentés, mert amint az a kiáltványban szereplő dátumokból is jól látszik a dogumenturiest már néhány évvel, ezelőtt megfogalmazták.
”A pár éve alakult Zentropa elsősorban játékfilmekre és tv-filmekre szakosodott, melyeket Lars von Trier, ahogy az a dogma 95-bol is jól látszik, a dokumentumfilmekhez hasonlóan, minél hitelesebben akart készíteni. Jó példa erre Az Idióták – mondja Carsten Holst. Ezért aztán jött az ötlet, Larsnak amúgy is sok ötlete van, és mindig is szeretett volna dokumentumfilmet készíteni, hogy megalkossuk a Dogumentariest. Természetesen a Dogumentaries a Dogma 95-bol származik. Lars szerint ugyanis jelentősen manipulálva van az, amit manapság a televíziókban dokumentumfilmkent lehet látni. Ezért úgy látta jónak, ha a dokumentumfilmes rendezők is lefektetik szabályaikat akár csak annak idején a játékfilmes rendezők. A dogumentaries alapja, hogy a legtöbb újságírónak már előbb megvan a sztorija, minthogy látta volna a szereplőket vagy a film helyszínét. Amikor kimegy filmezni valójában a saját ötletét, veszi filmre, nem pedig azt a történetet, amit ott lát. (kiemelés tőlünk - filmhu). Ezért megpróbáltunk keresni hat, elsősorban skandináv rendezőt. A cél az volt hogy hat különböző stílusú dokumentumfilmes rendezőt találjunk, hogy meglássuk melyikük, hogyan alkalmazza az általunk hozott szabályokat.”
A hat különböző rendező megtalálása a producer elmondása szerint elég szubjektív volt. ”Lars egyszerűen szerette volna ha a Zentropához csatlakoznának az általa kiválasztott filmesek. A dogumentaries szabályait amúgy bárki nyugodtan alkalmazhatja, akárcsak a Dogma 95-et. A Zentropa tulajdonképpen ennek a hat filmnek a finanszírozását vállalja”- mondja Carsten Holst.
 |
| Carsten Holst, Bente Milton, Margreth Olin, Paul Hollender fotó: Áprily Zoltán |
A jelenlévő rendezők közül Bente Miltonnak kihívás volt alkalmazni a szabályokat. Szerinte ugyanis nehéz objektíven szemlélnie a valóságot, hiszen mindenki a saját egyéniségén keresztül érzékeli azt. Így lehet, hogy mindannyiunk számára talán mást jelent a valóság. A kiinduló ötlete is ez volt, amikor a koncepcióba illő történetet kezdett keresni. Egy filmforgatáson talált rá aztán szereplőjére, aki igazi polihisztor. Nem elég hogy pszichológia és szociológia szakot végzett, filmekben szerepel, énekel, de ráadásul UFO-nak képzeli magát, mivel alacsony termete és jelentős testi károsodásai miatt, szerinte inkább arra hasonlít, mint egy emberre. Bente azért tartotta érdekesnek ezt a történetet, mert amellett, hogy szereplője tanult ember, számára a valóság az, hogy ő valójában egy földönkívüli. Ez is azt támasztja alá, hogy mindenki számára más a valóság. A levetített filmrészlet is alátámasztja ezt, melyben Ufónak öltözve dalol az említett szereplő. Vicces volt és elgondolkoztató. Itt merült fel először a 3-as pontban megfogalmazott ”áldozat” kérdése, vagyis hogy tekinthető-e áldozatnak a filmben látható szereplő, de a rendezőnő elmondása szerint maga szereplő nem tekinti magát annak, így végül a szabálynak megfelelően csupán egy felirat jelzi, hogy a filmben nincs ”áldozat”.
Margreth Olin rendezőnő filmjéről sajnos nem nagyon tudott érdemben nyilatkozni, mivel az meg nem készült el, jelenleg a vágás stádiumában van a projekt. Így azt sem tudta megmondani, hogy nehézséget jelent e majd alkalmaznia például a vágások közti elsötétedéseket, vagy a kötelező feliratokat. Jövőre meglátjuk.
Paul Hollender filmjében arra keresi a választ, hogy vajon mi van most Afganisztánban, hogy eljöttek onnan a CNN és különböző hírcsatornák stábjai. Az általa levetített filmrészlet drámai képsorokat is tartalmaz. Szálláshelyükkel szemközt ugyanis egy pokolgép robbant fel a nyílt utcán, több mint 10 embert végezve ki és kb. 50-et megsebesítve. A szobája erkélyén álló Hollender épp az utcát filmezte, amikor bekövetkezett a robbantás. A rendező elmondása szerint számára nem jelentett nehézséget a szabályok alkalmazása, mivel egyetért azokkal. Szerinte rendkívül fontos, hogy hiteles dokumentumát adja a valóságnak. Az ő filmje kapcsán merült fel először a vágások közti fekete képkockák zavaró hatása, mivel elég rövid snittekkel dolgozott. De amint azt elmondta, kb. 4-5 perc, míg hozzászokik az emberi agy és utána mar nincs probléma vele.
”A fekete képkockák ötlete egyébként Lars Von Triertol származik, aki egy a hetvenes években a dán tévénél dolgozó rendezőnőtől, Lisa Mullertol leste el a technikát, aki mindig tett fekete kockákat a vágások közé. Ez Lars szerint sokkal hitelesebbe teszi a filmet, mivel így néző mindig tudja, hogy mikor vág a rendező, hogy mikor szól bele a történetbe és így igazabb lesz az, amit mesél.” – mondja Carsten Holst
A dokumentumfilmes dogma ugyanakkor nemcsak a fekete vágások kérdését veti fel. Jól látható, hogy szabályai részben hasonlóak a dogma 95-hoz, de kérdés, hogy vajon miért most kellett előállni egy kiáltvánnyal. A résztvevők egyetértettek abban, hogy nem az a céljuk, hogy jobb dokumentumfilmeket készítsenek, mint amik eddig készültek, hiszen a filmtörténet rengeteg nagyszerű dokumentumfilmet vonultatott mar fel korábban is, hanem hogy hitelesebb, tisztább, igazabb filmek szülessenek, amelyek mentesek a manapság tapasztalt manipulációktól. A hat filmet jövőre fogja bemutatni a Zentropa, egyelőre csak a televízióban.
A Koppenhágai Nemzetközi Film Fesztivál egyébkent a napokban zárul, a versenyprogram végeredményeként Arany Hattyút fognak kiosztani. A versenyben 14 film szerepel, ezek közül jónéhány skandináv országból érkezett. Az egyik nagy esélyesnek Ferzan Ozpetek filmjét, a Facing Windows-t tartják, de a versenyben szerepel meg Gothár Péter Magyar Szépsége is.
