Undorgrund
Császi Ádám
A film egy délután története. A két főszereplő a nagyanyjával élő Isu és haverja, Zoli. Mindketten húszas éveik elején járnak, kisstílű meg-élhetési bűnözők. A történet egy nagyobb tétel drog átvétele és továbbadása, ám a film nem az akcióra koncentrál, a szereplőket általában a történések közötti holtidőkben látjuk. Emellett teret kap benne Isu múltja: kapcsolata apjával, elköltözése otthonról. A film nem a drogokról szól, sokkal inkább kisrealista portré a XXI. századi Budapest két kis Valentinójáról.
filmhu: Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
Császi Ádám: Jelenleg számomra a filmezésben a szociális kérdésfelvetések a legfontosabbak, mert úgy érzem, hogy a kortárs magyar filmművészetből ezek hiányoznak a legjobban. Ezen belül a saját generációm, a húszas éveikben járó fiatalok kérdései és útkeresése foglalkoztat. Előző filmem, az 1 hét (Tóth Zoltán Gáborral) ezt a fikciós dokumentumfilmek stílusában, míg az Undorgrund realista stílusban próbálja bemutatni. Az Undorgrund két peremen lévő fiatalt, két megélhetési bűnözőt mutat be – a peremre kényszerült sorsokban pedig az útkeresés, az önazonosság megtalálásának drámája sokkal kiélezettebben és erőteljesebben jelenik meg, mint a mainstream-ben. Számomra az Undorgrundban a drogárulás csak keret, a film kallódó, magukat a társdalomban elhelyezni képtelen emberek kérdéseiről és kereséséről szól, ami az én generációmra nagyon jellemző. A jövőben szeretnék még többet foglalkozni az Isuhoz és Zolihoz (az Undorgrund két főszereplőjéhez) hasonló karakterekkel - az ügyeskedők, a kibúvókat és kiskapukat keresők, a felelősségtől menekülők, az önmagukkal és a helyzetükkel szembenézni képtelen emberek világával.
filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
Cs.Á.: Az egyik főszereplőmmel, Horváth Kristóffal (Bárka Színház) már az 1 héten is együtt dolgoztunk, és számomra nagyon jó élmény volt a közös munka, így természetes volt, hogy a második filmemben is szerepelni fog. Czukor Balázst (Madách Kamara) a Katona Józsefben láttam először, és szinte kísértetiesen az a karakter volt, akit én elképzeltem. A film operatőrét, (másik) Szőke Andrást a 35. Szemlén ismertem meg, tetszett neki az 1 hét, és megbeszéltük, hogyha lesz új könyvem, felvesszük a kapcsolatot. András juttatott el különben a Future Films-hez, az Undorgrund gyártó cégéhez, akik saját stábjukat hozták, valamint a film anyagi hátterét biztosították – az ő bizalmukat és áldozatos munkájukat ezúton is külön köszönöm. A mellékszereplők részben az én barátaim, részben a stábtagok barátai, ismerősei közül kerültek ki, az apát Gados Béla (Bárka Színház) játsza, akit Horváth Kristóf hozott a produkcióba.
filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást?
Cs.Á.: A forgatást a legemlékezetesebbé számomra a stáb kemény és figyelmes munkája tette, különösen Czukor Balázs és Horváth Kristóf napi tizenkét órás töretlen koncentrációja és erőteljes alakítása. Ki kell még emelnem (másik) Szőke András teljesítményét, aki közvetlenül saját kisfilmjének forgatása után pár nappal kezdte el felvenni az Undorgrundot, és ennek ellenére is a maximumot nyújtotta. Emellett jó érzés volt, hogy gyártásvezetőm, Mészáros László, és a produkciós asszisztens, Mátis Inez maximálisan a prodzsekt mellett álltak és hajlandóak voltak együttműködni a hülyeségeimmel. Az anekdota: mikor azt a jelenetet rögzítettük, amelyben Isut elkapják a rendőrök, Zoli pedig elmenekül, akkor gyerekek jöttek oda, vegígnézték és azt kérdezgették a Kristóftól, hogy „te tényleg bűnöző vagy?”, Kristóf pedig elkezdte magyarázni a filmet, meg hogy soha ne drogozzanak…
filmhu: Milyen hatását érezted eddig a tavaly elfogadott Filmtörvénynek a filmkészítés során?
Cs.Á.: Erre szerintem a Future Films tudna választ adni, a film hivatalos dokumentációjával ők foglalkoztak.
