Vadászat angolokra
Ármány és szerelem
Az 1830-as években egy Falussy nevű gróf meghívására Whitewell, a fiatal angol mérnök Magyarországra látogat, hogy a gróf megbízásából vasútvonalat építsen neki a kőbányájához. A kastélyban találkozik a gróf bimbódzó szépségű árván maradt unokahúgával, akivel egymásba szeretnek. Falussy viszont egy másik magyar főúrnak, Tarnainak szánja a lányt, mivel Tarnai időközben befolyásos ember, császári koronaőr lett, így a gróf reform eszméinek kiváló közvetítője és támogatója lehet a bécsi udvarban. A rivaldafényben ennek a szerelmi háromszög történetnek a kibomlása áll, ám a háttérben, a színfalak mögött az emberi életekkel játszadozó hatalom manipulációi húzódnak meg. Az angolról nem lehet tudni, hogy kizárólag a liberális nézetek és a gazdasági újítások terjesztőjeként vagy az angol külügyminiszter ravasz kémeként utazgat a Szent Szövetség országaiban. Az árva grófkisasszony családját pedig a levert lengyel forradalom megtorlásakor a cár végeztette ki. Itt van még a császári titkos rendőrség is, élén a minden hájjal és aljassággal megkent Stomm főtanácsossal, aki az ünnepi vadászatra össze sereglet rebellis magyar főurak megfigyelését irányítja. Ármány és szerelem, politikai gyilkosság és féltékenység szálai összegabalyodnak, már bizonytalan, ki kit figyel meg, kiből lesz a vad és kiből a vadász. Szenvedélyek izzanak, leselkedő szempárok követnek mindenkit, álnok tervek készülnek a hatalmat képviselő besúgórendszer szorításában, a helyzet a robbanásig feszült.
A filmet a színházi rendező, Bagó Bertalan jegyzi, de létrehozásában oroszlán szerepet vállalt Máthé Tibor operatőr. A napfény aranyló színeiben fürdőző, sárga ruhájában megjelenő grófkisasszony, a melegházi virágok színpompás zuhataga mögött szerelmet valló Tarnai, az erdő sejtelmesen megvilágított avarán csörtető vaddisznó és titkos rendőrök árnyéka a képi varázslat szintjére emelik az egyébként színpadias keretek között mozgó sztorit. Máthé érdeme, hogy filmként látjuk az olykor sterilen, hermetikusan lezárt belső terek légkörét is. A rendező azonban nem mindenben nőtt fel a feladathoz, a feleslegesen túlbonyolított cselekmény, a váratlan fordulatokra épülő forgatókönyv kevés időt és teret engedélyezett a további vizuális energiát mozgósítására, így a film a végére beleszürkül a futottak még tömegébe. Bagó nagyszerű csapattal dolgozott, de Cserhalmi György, Dörner György és társaik ezúttal csak rutinból hozzák szerepüket, a Stomm ördögi figuráját játszó Bertók Lajos kifejezetten gyenge teljesítményt nyújt.
A reformkor és a mai világunk között számos párhuzamot vehet észre a néző, a besúgók természetrajzától kezdve a hatalom működésén át egészen a politikai elit, a lázongó magyar főurak kissé egysíkú jellemzéséig. Erősebb forgatókönyv, több esély a varázslatos operatőrnek talán emlékezetessé tehette volna ezt a tisztességes produkciót.
