Vasvári Emese - Csupa e betűvel
- Mert nem forgattam annyi filmet, hogy abból cikket lehetne írni. Más filmekről persze beszélgethetünk.
- Fogunk. De előbb pontosítsuk: hány filmben is szerepeltél?
- Az Ábel-trilógia Ábel az országban című része volt az első film, amiben játszottam. Mihályfi Sándor hívott egy picike szerepre, egy nap forgatásom volt. Akkor voltam életemben először gép előtt. Annyira élveztem, hogy azt hittem, megbolondulok. Persze, ennek egyik fő oka az volt, hogy Szarvas József volt a partnerem. Így estem át a tűzkeresztségen.
- Aztán jöttek a Grunwalsky- és Jancsó-filmek...
- Jó pár évre. Szerepeltem Grunwalsky Visszatérés című filmjében és Jancsó utóbbi három filmjében: a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, az Anyád! a szúnyogok és az Utolsó vacsora című filmjeiben.
- Ezek szerint eddig egy "normális" és négy "szabálytalan" filmben szerepeltél. Nem vágynál arra, hogy hagyományosan készülő filmben játsszál?
- Szerintem úgy forgattuk ezeket a filmeket is, mint bármilyen más hagyományos filmet. Forgatókönyvet csak az utolsónál nem kaptunk, de Jancsó fejében nyilván ott volt az egész.
- Akkor hogyan készültetek fel a forgatásra?
- Sehogy. Az a lényeg, hogy figyelj és nyitott legyél, amikor ott van a gép. Azaz Grunwalsky szeme, ahogy forog.
- És nem szeretnél olyan filmben játszani, ahol nem "csak" a nyitottságodra számíthatsz? Ahol nem Emesét játszol?
- Én ezekben a filmekben sem Vasvári Emesét játszottam. Bár mindhármunk - Kapa és Pepe is - az énjének egy részét nagyította fel. Végül is ez olyan, mint a burleszk. Egyébként nem tudom, milyen lehet hagyományos filmekben játszani. A dolgok úgyis azzal függnek össze, hogy kikkel dolgozom. Így aztán, az lesz "hagyományos". Persze, azért valami jó kis kosztümös filmet szívesen forgatnék.
- Amikor a Bárka Színház filmklubjában a Szubjektív filmtörténet című sorozatban vendég voltál, a Napfény a jégen című filmet választottad. Miért?
- Azért, mert nem szerettem volna olyan filmet választani, ami a lelkemre ekkor-akkor nagy hatást gyakorolt. Ez magánszempont. Olyan filmet kerestem, amit a nézők biztosan nem láthattak, amivel megajándékozhatom őket. A Napfény a jégen csemege. Csupa e betűvel.
- És most mondanál néhány filmcímet?
- Ha most kimondanék egyet, kellene mondani mellé másikat, sőt egy harmadikat és tizenötig meg se állnék…
- A színházi és filmes munkádban mit érzel a legnagyobb különbségnek?
- A színház a pillanat élményére épül. Persze, másnap este hétkor van javítási lehetőség. Jó esetben az előadások fejlődhetnek. A filmnél pedig tényleg arra az "egy pillanatra" kell összpontosítani, amikor a kamera forog. Nincs javítási lehetőség. A színház közös munka, a film viszont egy emberé. Jelen esetben Jancsóé vagy Grunwalskyé. Én csak szerepeltem benne. Persze a felvétel alatt csapatmunka folyt.
- Nem beszélve arról, hogy a felvétel örökérvényű.
- Azt már nem tudod megváltoztatni, az biztos.
- Szerinted mely képességeid tesznek jó színésznővé a filmen és a színpadon?
- Valószínűleg, azok a képességeim, amiket használok. Egy tapasztaltabb kollégám azt mondta egyszer, hogy a színészet elsősorban kíváncsiság. Mélységesen igaza volt. Ha a kíváncsiságomat, éberségemet egészségesen nyitva tartom, akkor a saját és a másik képességeinek szakadatlan tárházát használhatom. A többi ízlés, tapasztalat, céltudat dolga. Végül is egy a lényeg. Hosszú idő, élmény és tapasztalat után végérvényesen világossá vált: a néző a legfontosabb. Ha a néző lelkéhez nem jut el valami, akkor semmi értelme az egésznek. Akkor az egész csak zsibvásár vagy panoptikum.
Vidovszky György
