Vattatyúk - Szőke András

Aki magyar moziba, jobb magyar filmekre jár, tizenegy éve ismerhette meg ezt a bolond szót (egy kislány mondja énekelve a filmben, tán a "Vad hattyúk" című mesét értve így.) Aki azóta kicsit is ismerni véli a magyar filmeket, hát a vattatyúkot kis vagy nagy betűvel mindenképp ismeri. 1990 őszén mutatták be, és Szőke András - változatlan csapattal - már a következő évben leforgatta az Európa Kempinget. Ezzel a két filmmel újfajta humor honosodott meg a hazai mozikban: a blődlivel közeli rokon, a szürreális abszurd szelíd féltestvére.
Tíz év alatt Szőke András a legújabb magyar filmművészet pótolhatatlan, egyedülálló figurája lett, egyszemélyes zenekara (ha nem sértő, mondanám: zenebohóca, sőt: zenebohóc-zenekara.)

Szőke igazi amatőrszínészként és amatőrfilmesként kezdte valaha Szentesen, aztán a Szomjas György vezette Kőbányai Amatőrfilm Klubban. Rendező, forgatókönyvíró és színész: mindent tud, amire szükség van: a stúdiót is ő sepri fel, mert amatőrfilmesként Szentesen meg Kőbányán mindent kellett tudnia, és a profi filmgyártásban is így volna ez rendjén. Legalábbis szerinte. De hát miért is különböztetnénk meg a profit és az amatőrt, mindkét fogalomnak és státusnak van pejoratív és van dícsérő értelme. Szőke mindenesetre dacosan amatőr maradt, és nem tudom, megbánta-e, de a néző biztosan nem bánta meg, bizonyíték erre legutóbbi, a tavalyi filmszemlén látott Helyfoglalás avagy a mogyorók bejövetele, amely bizony sokunknak eredetibb és tehetségesebb példázat, mint ama bizonyos agyonfuttatott hivatalos-házi-feladat-Honfoglalás Franco Neróval Árpád apánk szerepében…

A Vattatyúk bonyodalmas nyomozásról szól: egy üzemi étkezdében aranytojást találnak a ketchupben, valaki nyomban megeszi (vagy csak azt állítja, hogy megette), pedig tudjuk, még a szocializmus klasszikusaitól, hogy az aranytojást tojó tyúkot nem szabad megenni. Hát még az aranytojást hogy is szabadna: azt meg főként nem szabad! Sőt valószínűleg a legtöbb dolgot nem szabad megtenni ebben az üzemi étkezdében, meg az üzemben, és az országban sem, ennek ellenére mégis mindenki mindenfélét csinál, amit tiltanak, és ráadásul a tiltóknak már büntetni és megtorolni sincs erejük meg tehetségük. A Vattatyúk ütődött konyhásai, rendőrei, nyomozói és direktorai mindenesetre azt sem tudják, fiúk-e vagy lányok, sőt azt sem tudják, megtörtént velük ez az elmesélhetetlenül kusza eset, vagy csak ők maguk találták ki, és most ravaszul elmesélik: esetleg önmagukat is ők találták ki, önmagukat álmodják a saját, vagy mások álmában, és ha a másokéban, akkor fogalmuk sincs, mi lesz a vége.

Szőke nem árulja el a megoldást, talán nincs is megoldás: a történet ugrál és bukfencezik, a blődli olykor röhögtető blődli marad szóviccekkel és helyzetkomikummal, máskor meg az abszurd humor nemesebb és fényesebb minőségébe emelkedik. Emelkedik, de sohasem fennkölt és fontoskodó - inkább röpköd. A filmbeli kislánynak van igaza: a vattatyúk is lehet olyan rakoncátlan, mint a vad hattyúk.

Bikácsy Gergely

Vattatyúk (1989) - Rendezte és írta: Szőke András, Dobos Mária, Ferenczi Gábor. Kép: Berényi K. József, Dobos Mária, Ferenczi Gábor.Vágó: Szőke András, Szentandrási Éva, Szerednyei Katalin. Zene: Gazdag Tibor, Marinka Csaba, Szatmári Judit, Szőke András, Gül Togay, Polyák Zoltán, Yasar Meral. Hang: Kőrösfalvi Elek, Szabó Antal, Prohászka Béla. Szereplők: Szőke András (A gazdasági igazgató), Badár Sándor (Badár törzsőrmester), Horváth János (Vizi szakaszvezető), Marinka Csaba (A kisegítő), Juhász Gabriella (Pincérnő), Kovács Ágnes (Szakácsnő), Nagy Ilona (Szakácsnő), Hudi Ráhel Ada (A kislány). Gyártó: Hunnia Filmstúdió. 75 perc. Bemutató: 1990. szeptember 27.


m1 január 24, szerda, 23.20.