Végső Zoltán és a KVB - A film hozott vissza a zenéhez
- Czabán Gyurival együtt dolgoztunk a Közgázon. ő, mint klubvezető elég gazdag klubéletet tudhatott maga mögött. Később elvitt a Tilos Rádióhoz, ahol elkezdtünk közösen műsorokat készíteni a hatalmas jazz-gyűjteményéből válogatva. Rám nagyon erősen hatott a Tilosnak a szinte minden irányba nyitott szellemisége, amely mindent befogad. A zeneszerzés szakon a Konzervatóriumban azt hiszem, közel sem tanultam annyit, mint a Tilos Rádióban. Szerintem nagyon fontos, hogy egy zeneszerzőnek nyitott legyen a szellemisége, hogy alapvetően nyitott legyen a világra. A rádiónál próbáltam azt az irányvonalat követni, amit a jazz, a kortárs muzsika, akár a zajzene vagy a hangkollázsok jelentenek, számomra igazán ezek jelentették a kreatív zenei nyelvezetet. Nekem a Tilos Rádió, a zenélés és a filmezés valamennyire összekötődik, és nem tudom, hogy mennyire tudnám kötöttebb formában csinálni mindezt. Talán éppen ezért kerültem a MAFSZ-hoz, a Győri Csilláékhoz, és ezen keresztül már jött az Országalma. Itt a forgatáson találtunk egy olyan helyi, csenyétei dalocskát, amiről később kiderült, hogy egy sztenderd roma folklór dal, amely az ország minden pontján megtalálható: Csenyétén azt éneklik, hogy megjöttek a csenyétei fiúk, Dabason meg azt, hogy megjöttek a dabasi fiúk. Eredetileg szereplőként vettem részt a forgatáson, de egyszer csak megcsináltam a főcímzenét, amire azt mondták, hogy jó és ebből lett a filmzene. Onnantól kezdve már együtt dolgozunk.
- Milyen módszertana van a filmzene készítésének? Hogyan készült el a zene a Feri és az édes élet esetében?
- Természetesen ennek van egyfajta szakmai alapja, amelyet a főiskolán tanítanak: hogy kell harmóniákat, dallamokat szőni, de azért ha filmzenét csinálok, nekem sokkal többet jelent, hogy szinte műhelyszerűen dolgozom a barátokkal együtt. Az együttlét eredménye az, hogy közösen alkotunk. A módszertan pedig valahogy úgy néz ki, hogy van egy forgatókönyv, amit elolvas az ember, de utána jó megnézni már az elővágott változatokat, ott lenni a forgatáson, érezni a munka légkörét. Az Országalma is mutatja ezt, hiszen talált helyi leleteket alkalmaztunk végül. De az a pepecs munka már csak a végén jön, mikor megvannak a pontos idők: ide kell például egy 40 másodperces zene. A filmben nekem nagyon sokat számított a Hollósi Fricinek az alkata. Nagyon jó színészeket válogatott ki a KVB ehhez a filmhez, hiszen a Dózsa Erzsébet is, aki a feleséget játssza, nagyon erős alakítást nyújt. De visszatérve Hollósi Fricihez, akinek a személyisége köré az egész film csoportosul. ő egy olyan karakteres alkat, aki köré lehetett egy filmzenét készíteni. Nem tudjuk pontosan, hogy a „Hogyha egyszer sok pénzem lesz, felülök a repülőre…” kezdetű dal honnan származik, de erről a népdalról, vagy operett-részletről kitaláltuk, hogy az egyik jelenetben ezt fogják énekelni. Akkor én azt gondoltam, hogy megcsinálom főmotívumnak, azaz egy olyan témának, ami magáról a Feriről szól. Szűkíti a teret, hogyha van egy olyan főcímzene, ami magáról a főszereplőről szól, és ez jóval szubjektívabbá tudja tenni a karaktert. Annyira karakteres a Frici alkata, hogy szerintem mindenkinek eszébe jutna például, hogy egy fagottal kell eljátszani, ahogy ballag, szóval hogy kicsit mackós. A vége-főcímnek az a története, hogy mostanában az egyik kedvencünk, Balogh Kálmán feldolgozása az A csitári hegyek alatt…-ról ment állandóan a kanadai forgatáskor. Ami végül belekerült a filmbe, az nem a népdal feldolgozása, hanem csak annak a jele, hogy szeretjük Balogh Kálmánt. A barátokkal való összetartozást jelenti nekem ez a zene. Azt nem tudom, hogy mennyire illeszthető a történetbe, hogy A csitári hegyek alatt… a vége-főcím, de mindenesetre nekem azt jelenti, hogy együtt filmezünk.
- Szerintem Feri történetében is benne van egy népmesei motívum, hiszen az egyszeri szegény emberről szól, akinek egy lottó-aranyhalnak köszönhetően hirtelen eszméletlen mennyiségű pénz szakad a nyakába… De térjünk vissza a filmzene készítéséhez! Amikor kapsz egy 40 másodperces snittet, amihez zene kell: hogyan fogsz neki?
- Amikor megkapom azt a snittet, azonnal beindul egyfajta asszociációs folyamat. Erről csak annyit tudok mondani, hogy azon gondolkodom: ha zenélnem kellene, mit raknék ezekhez a képsorokhoz? A szóban forgó jelenetnél annyi történt, hogy azonnal beugrott egy japán hangszer hangszíne, amit a szintetizátor tud produkálni, és tudtam: ez oda jó lesz. Pontosan ki lehet számolni, hány taktus kerüljön az adott ütembe. Sokszor viszont egyáltalán nem megkomponált zenéről van szó, hanem csak egy intermezzóról, vagy effektről. Az eleje-főcím egy komponált zene. Úgy született, hogy a Gyuri hozott egy Angelo Badalamenti számot, ami egy terjengős, nyomott alapú hangzásvilágban mozgott, és azt mondta, hogy valami ilyesmi kellene. Tehát az is működik, hogyha hoznak egy alapzenét, persze a végeredmény csak jellegében lett hasonló a mintájához, hiszen le lett szűkítve benne minden gesztus: van egy repetitív felső pilinckázás, és alatta változnak, feldúsulnak a harmóniák, ahogy haladunk előre a jelenetben. A Kis utazásban például a vízállásjelentést használtuk, mert ennek szerintem van egy korhangulata. Kitaláltuk, hogy összecseréljük a helyszíneket, és olyanok hangzanak el benne, hogy a Balaton Szegednél, vagy a Velencei-tó Sajópüspökinél meg ehhez hasonlók – ezek egy sajátos hangulatot hoznak létre a hangsáv segítségével.
- Hogyan értékelnéd, a filmzene önállóan is megállja a helyét?
- Ez egy alkalmazott műfaj. Nekem szerencsém van, hogy már többször dolgoztam együtt Czabán Gyuriékkal, és a filmjeik indokot adtak a zenéléshez. Én alapjáraton zenekritikákat írok, de a film nagyon fontos, hogy a zenét alkalmazott műfajjá tudta tenni a számomra, és van indoka annak, hogy zenét írjak. A mai környezetben nagyon kevés olyan inspiráló hatás van, ami a zeneírás felé vinne. A Tilos Rádió nagyon fontos volt nekem, mert nyitott környezetet biztosított, de konkrét zeneművek megszületéséhez más kellett. A konzervatórium után a nyilvánosság számára nem is csináltam zenéket, legfeljebb otthon ültem le a zongorához, és improvizáltam, de hát ezt nem hallotta senki. Engem végül is az hozott vissza a zenéléshez, hogy filmekhez zenét csináltam. Ma igazából minden művészet arról szól, hogy hogyan tud társulni más művészetekkel. Mindenki abban látja az előrelépést, hogy miképpen kapcsolhatja saját magát másokhoz. Az alkalmazotti műfajiság, mint a filmzene is, arról szól, hogy különböző tényezőknek meg kell felelni.
- Hogyan tud a zene visszahatni a filmre? Ismersz példát arra, hogy újravágtak jeleneteket a zene miatt?
- Nem kutakodtam még így a filmtörténetben, de abban biztos vagyok, hogy a Huszáriknál a Tóth János kockákat vágott ki akár csak a zene miatt. A Feri…-nél a vége-főcím úgy készült, hogy előre megbeszéltük, milyen legyen. A szám négy perces lett, akkor a meglévő képsorokat aztán úgy vágták meg, hogy a zenéhez stimmeljen. Mindenképpen működik az oda-vissza hatás. A zene a képek sorrendjét is meghatározhatja. Mi nagyon sokat dolgoztunk azzal, hogy a megfelelő kép kerüljön a megfelelő kockához. A Feri… elején van egy képsor, amikor meg a munkájába. Alatta negyedes harmónia-akkordok mennek, Feri nagyjából ritmusra lépked, és volt légkalapács-hangfelvétel, utána arra a ritmusra alátettük azt is. Talán aki észreveszi ezeket a dolgokat, még jobban tud örülni a filmnek.
- Ha egy zene csak aláfestő szerepet játszik egy jelenetben, az nem biztos hogy szerencsés megoldás, hiszen ideális esetben ugyanolyan önálló eszközként kell működnie, mint például a vágásnak!
- A Feri…-ben sokszor gondolkoztunk egyes jeleneteknél azon, hogy itt üresjárat van: tegyünk be valami zenét? Végül úgy döntöttünk, hogy nem, hiszen itt azért van üresjárat, mert a történetben is így van. Senkinek az élete, meg a körülöttünk zajló történések nem lineáris és nem a végtelenségig tartó folytonosság, hanem szünetek tagolják. Sokkal valószerűbb úgy egy film, ha olyan ritmusa van, mint magának az életnek. A zenéim soha nem konkrét jellegűek, inkább leíróak. Ez valami olyasmit jelent, hogy nem akar didaktikus lenni, és annyira alkalmazott zene, hogy leginkább egy virtuális hangszer, a szintetizátor, egy sampler felel meg neki. A legközelebbi filmet már lehet, hogy egy kisebb kamarazenekarral hangszereljük, vagy fúvósokkal. Egyelőre úgy ítélem meg, hogy a legmegfelelőbb hangszerelési módszer az, ha én leülök, megírom a zenét, aztán mindent feljátszok.
Strausz László
