Vita a tudományos - ismeretterjesztő filmekről
„Virágozzék minden virág?”
A Réz András esztétából, Rák József rendező-operatőrből és Mosonyi Szabolcs filmrendezőből álló zsűri 27 filmet látott. A velük való beszélgetés valóban beszélgetés volt, a közönséggel folytatott párbeszéd rálátást nyújtott a műfaj minden bújára-bajára, buktatójára az egyébként szánalmasan alacsony létszámú érdeklődők számára. Nem annyira egyes filmekről szóló véleményeket hallhattunk, mint inkább átfogó, elemző, kritizáló vitát.
A beszélgetést Réz András nyitotta meg, és elmondta, hogy kiábrándítóan kevés és kiábrándítóan rossz ismeretterjesztő film érkezett be. Egész konkrétan, pontokba szedve, nagyon világosan fogalmazta meg, mi a baj a magyar tudományos filmekkel.
 |
| A filmesek saját maguk számára teszik lehetetlenné filmjeik bemutatását |
Az ismeretterjesztő filmek nagyon nagy hányada bölcsész témájú, elvétve található egy-két rendkívül gyenge természetfilm is. A zsűrielnök, aki maga is bölcsész, határozottan hiányolta a technikai témájú és a természetfilmeket, amelyek a múltkutatás, „értékmentés” helyett korunk, környezetünk, szervezetünk vagy társadalmunk égető, aktuális, mindenki számára fontos problémáit, kérdéseit mutatná be, mint például a génmanipuláció, a zsírégetés vagy a klímaváltozás. Kiemelte azt is, hogy súlyos formai és terjedelmi problémák vannak ezekkel a filmekkel, mintha a magyar ismeretterjesztő filmek készítői nem vették volna észre, hogy az utóbbi harminc évben változtak a filmek, hogy nem csak a játékfilm vagy a dokumentumfilm, hanem bizony a tudományos filmek formanyelve is átalakult. A hazai alkotók nem csak e tekintetben nem tudták tartani a tempót a nemzetközi fejlődéssel, hanem a televíziózás megváltozott követelményeit sem voltak képesek szem előtt tartani, olyan filmeket készítenek, amelyek nem alkalmasak a tévés publicitásra, moziba meg, valljuk be, ki megy be mostanában ismeretterjesztő filmre... Tehát a filmesek saját maguk számára teszik lehetetlenné filmjeik bemutatását.
A zsűri beszámolt arról is, hogy számtalan filmnek nevezett alkotás érkezett, amelyek nem filmek, mert formai szempontból egyszerűen nem működőképesek. Nem értékelhető az ismeretterjesztő filmek szemléjén például egy „zsebkönyvként használandó növénykatalógus videó formátumban”.
A beszélgetés azonban nem arra szorítkozott, hogy a felvágott nyelvű esztéta ontja magából a magyar szakmát célzó kritikát, hanem a zsűri többi tagjával és a közönség soraiban ülő néhány, többnyire szakmabeli emberrel közösen próbálták azt is megfogalmazni, mi a problémák gyökere, és hogy lehetne változtatni, javítani a helyzeten. Felmerült a kérdés, hogy lehetne harmonizálni, közös nevezőre hozni a tudós és a tudomány nézőpontját a filmes nézőponttal. A „kis csapat” arra jutott, hogy a tudós nem köteles megtanulni azt, hogy hogyan népszerűsítse a tudását, nem kell például értenie a filmkészítéshez, hanem a filmkészítőnek kellene mintegy a nézőt képviselve jó kérdéseket feltennie a tudománynak, tolmácsolnia azt a bizonyos tudásanyagot. És hogy ez miért nem tud így működni kis hazánkban? A probléma gyökere szerintük a pénz mennyiségében és elosztásában keresendő. A beszélgetésen egyébként az MMK Tudományos, Ismeretterjesztő Szakkollégiuma is képviseltette magát.
 |
| A probléma gyökere szerintük a pénz mennyiségében és elosztásában keresendő |
A tudomány részéről jövő közlési szándéknak filmes oldalról egy komoly szakmai és anyagi felkészültséggel kellene ötvöződnie. A megjelent és érintett alkotók azzal a kritikával illették a pénzosztó kuratóriumokat, hogy felaprózzák a pályázók között az amúgy is keservesen kevés pénzt. Ebben a kényes kérdésben nem jutottak dűlőre a jelenlévők, hogy akkor „virágozzék minden virág vagy ne virágozzék?”-ahogy Réz András fogalmazott. Többen elmondták, hogy szerintük a szelektív helyett normatív támogatási rendszer volna jó.
Bár nem könnyen, de azért a beszélgetés végére lassan az is kiderült, hogy mégiscsak volt néhány film, ami tetszett a zsűrinek. Ilyenek voltak Kóthy Judit és Topits Judit filmje, a Forró ősz a hidegháborúban - Magyarország 1956-ban, Tóth Zsolt Marcell Budapesti vadon és Vékás Péter Veress Ferenc című alkotásai.
fotó: Szandtner Dániel
