Vranik Roland: Adás

Veszed?

Vranik Roland, a szemlefődijas Fekete kefe rendezője a héten fejezte be második nagyjátékfilmjének forgatását. Az antiutópiáról sokáig csak annyit lehetett tudni, hogy fontos szerepet kap majd benne egy realista eszközökkel felépített fiktív, arctalan város, amelynek végül a romániai Konstanca adott otthont a forgatás négy hetén át. "Alapvetően egy olyan várost akarunk létrehozni a filmben, amit nem lehet felismerni. Konstancának azokat a részeit használtuk, amelyeket tulajdonképpen bármelyik tengerparti városba el tudsz képzelni. Nem a város klasszicista stílusban épült részeit, nem a századfordulós és nem is a lerobbant, szocializmus alatt épült városrészeket forgattuk be a filmbe, hanem az abszolút modern helyszíneket. A tengerparti rész is viszonylag arctalan, nem tudod, hogy ez éppen Kelet-Európa, Anglia vagy Toronto-e. Így lehet keverni az egészet, hogy egy hihető, de fiktív várost kapjunk." - mondta a rendező egy forgatási szünetben a filmhu tudósítójának

Egy realista eszközökkel felépített fiktív, arctalan város Jelenet a konstancai forgatáson

A stáb ugyanis nemrégiben hazatért, és már a Budapestre támadt szeptemberi télben vették fel a filmidő szerinti nyári jeleneteket a Thököly úton. Ennek ellenére sem sikerült a rendezőt szorongó vagy feszült arckifejezéssel lencsevégre kapni, és még a statiszták sem hőbörögtek, kivéve azokat, akiknek ez volt a feladatuk.

A Thököly utat ugyanis mintegy 300-400 statisztával megerősítve vette birtokába a Vranik-stáb. Csütörtök reggel a Nefelejcs utcánál még nem tapasztaltuk különösebb jelét a forgatásnak, csak az útzárért felelős fehérkabátos fiúk lógtak ki némiképp a megszokott utcaképből, még javában dübörögtek a buszok és az autók, a helyszínen lézengő statisztákat csak a kezükben gőzölgő műanyagpohár különböztette meg a munkába igyekvő járókelőktől.

Mit jelent kicsit megmozgatni egy képet A statiszták várakoznak a kellékmozi előtt (Fotó: Valuska Gábor)

A forgatást eredetileg keddre tervezték, ám a hirtelen bekövetkezett esős idő miatt végül a csütörtöki napra tették át a felvételeket. Stalter Judit, a film gyártásvezető-producere elmondása szerint kemény feladat volt átdiszponálni 350-400 embert. „Természetesen nem kellemes, de papírforma szerint 24 órával a forgatás előtt le lehet mondani a napot. Szerencsére a stábtagokkal még időben döntöttünk erről, így nem jelentett problémát a változás."

De a 300 embert nem csak diszponálni nehéz, még rendezni is kell őket. "Nagy asszisztencia kell hozzá, pontosan ki kell találni mindent előre, és nagyon sok idő is kell hozzá. Rohadt nehéz. Csodálom az amerikai rendezőket, mert most szembesültem vele, hogy mit jelent kicsit megmozgatni egy képet, amikor nem az van, hogy dialógusok, egy-két szereplő, néhány instrukció, hanem kifordul a kamera, lát háromszáz embert. Na, hogy ebből valami legyen, azt az életed végéig gyakorolhatod, és még akkor sem lesz tökéletes." - magyarázta Vranik.

Kifordul a kamera, és lát háromszáz embert Vranik Roland rendező és Pohárnok Gergely operatőr (Fotó: Valuska Gábor)

A kamera mögött a Fekete keféhez hasonlóan ezúttal is Pohárnok Gergely áll, a hangmérnök Zányi Tamás, a vágó pedig Kiss Wanda lesz. A főbb szerepekben pedig Hajduk Károly, Rátóti Zoltán és Terhes Sándor lesz látható. A disztópiaként aposztrofált film három testvér sorsát követi nyomon egy, a digitális közegtől megfosztott, kaotikus világban. "Az alapkonfliktus, hogy elszálltak a televíziók és a komputerek monitorjai, nincs adás. Azt akarjuk megmutatni, ahogyan ez a három fiú próbál túlélni ebben a megváltozott, furcsa világban." - magyarázza Vranik az alapsztorit.

Az Adás összesen 270 millió forintból készül, ebből 90 millió forintot a Magyar Mozgókép Közalapítvány áll szelektív támogatás formájában, 12,5 millió forint normatív támogatás pedig a Fekete kefe után járt a Filmpartnersnek. „Vannak támogatóink, a TV2 és a Porsche Hungária, és természetesen a Filmtörvény biztosította 20%-ot is igénybe vesszük, mint minden magyar produkció. A többi viszont önerő" - elemzi a költségvetést  Stalter Judit. Az Adás a Filmpartners és a Laokoon Film koprodukciójában készül, Kovács Gábor producer vezetésével, akihez a Stalter-Sipos-Rajna trió a Laokoon Film részéről csatlakozott.

Elszálltak a televíziók és a komputerek monitorjai, nincs adás Hajduk Károly a lámpafényben (Fotó: Valuska Gábor)

Közben a háttérben kialakult egy tekintélyes sor a díszletmozi előtt, ahol a vizualitásra éhes közönség a felirat szerint a Die Hard II. és a Shrek között választhatott. A jelenet szerint a legkisebbik testvér, Hajduk Károly átmegy a kocsmából a moziba. A kocsma azonban - a mozival ellentétben - a legkevésbé sem díszlet, egy nagyon is jól működő vendéglátóipari egység, melyet ezúttal statiszták népesítettek be. A hangosztály és a videoassziszt a kocsma bejáratától néhány méternyire, egy gíroszos mellett vert tábort.

Érdeklődve és fagyoskodva dokumentáltuk az előkészületeket, majd a Murányi utcában felállított melegedő stand felé vettük az irányt, amikor felhangzott Nagy Juli rendezőasszisztens kiáltása: "Mindenki vegye le a kabátját!", mire a mozi előtt sorbanálló statiszták engedelmesen vetkőzni kezdtek. Mivel a stáb által rendelkezésre bocsátott tea hőmérséklete nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, következő utunk a Thököly út egyik talponállójába vezetett, hogy - a korai időpont ellenére - egy felessel védekezzünk a zord időjárás ellen. A kocsmából kifelé jövet a rendező beinvitálta a filmhu kétfős stábját a szomszéd kocsmában zajló jelenetbe.

A kocsmában kaptunk egy asztalt, és egy pohár bornak álcázott kellék-feketeribizlilével valamint a 'médiának' kijáró figyelemmel övezve beültünk a jelenetbe. Megkaptuk az instrukciókat a kirendelt statisztavezetőtől és a film steadycam-operatőrétől, miszerint beszélgessünk békésen, majd fogadjuk értetlenkedve a kocsma közönségének hőbörgését, melyet a tévéadás megszűnése vált ki. Majd kedvesen megfosztottak bennünket felesleges ruhadarabjainktól, tekintve, hogy a filmidő szerint nyár van. Miután elkövettem azt a baklövést, hogy rágyújtottam az első felvétel közben, az elkövetkezendő másfél órában láncdohányzásra kárhoztattam magam, miközben fotósunk, Gábor a forgatás ideje alatt lelkesen fogyasztott az asztalra kiborított kellék-szotyiból. A második felvétel után kiosztották az ebédet, a kocsmában hőbörgő 'kiválasztottaknak' 5 percük volt a zsömle-májkrém-sportszelet kombó elfogyasztására a következő felvételig.

Hogyan lehet túlélni egy ilyen végletes szituációt Vranik Roland a kocsmában (Fotó: Valuska Gábor)

A jelenet délre leforgott, a statiszták átöltöztek ősz-kompatibilis ruhájukba, a holtfáradt rendező pedig készségesen bejelentkezett, hogy diktafonvégre kaphassam. Vranik Rolanddal stílszerűen abban a kocsmában beszélgettünk, ahol pár perccel azelőtt 'elment az Adás'.        

Filmhu:  Nagyon jó kapcsolatban vagy testvéreddel, Vranik Krisztián zenésszel. A filmben a testvérek közt kibontakozó szituációk mennyire szerzői-ihletésűek, mennyiben írtad bele magatokat a történetbe?

Vranik Roland: A testvérség az én életemben nagyon meghatározó, de ez nem ilyen ihletett dolog, hogy ebből én átemeltem volna konkrét motívumokat. Egyszerűen mindig is érdekeltek a testvér-viszonyok, mert nagyon különbözően működnek. Rengetegféle példa van: akik nem beszélnek egymással, akik rivalizálnak, vagy akik egyszerűen csak nagyon jóban vannak. Nyilván a körülöttem látottak, tapasztaltak alapján beleírtam sok mindent, amit erről a viszonyról gondolok, de ez nem egy kiemelt dolog - a látszat ellenére - sokkal inkább egy jó eszköz arra, hogy megnézzük, három ember együtt, illetve külön-külön hogyan tud túlélni egy ilyen végletes szituációt.

Sok választásod nincs egy ilyen utópisztikus történetben Pohárnok Gergely operatőr és Vranik Roland rendező (Fotó: Valuska Gábor)

Filmhu:Ha jól értem, Téged inkább az emberi reakciók, válaszok érdekelnek ebben a szélsőséges helyzetben.

V.R.: Igen, szerintem az a legizgalmasabb, hogy hogy hat ez az egyénre. Ugye sok választásod nincs egy ilyen utópisztikus történetben, főként ebben, mert mindenképp apokalipszist vonna maga után, ha kihúznánk a digitális szőnyeget a fejlett országok alól, ez kétségkívül népcsökkenést, anarchiát, háborúkat okozna. Na most én ezt a következményt mellőztem, és egy saját víziót állítottam fel, átléptem ezt a fajta realizmust, ami az események valós következménye volna. Ebben az általunk teremtett világban nem a Mad Max-őrület a lényeg, hanem az, hogy az egyén mit kezd magával egy kifordult világban. A függés nagyon fontos itt, monitor és televízió-függő a társadalom jelentős hányada. A film arról szól majd, hogy mit okoz, ha megvonjuk az adást.

Filmhu: A Fekete kefe nyers humora azért visszaköszön majd?

V.R.: Hát igen, nem tudom megtagadni magam, van bennem némi szarkazmus, egyfajta minimalista humor, de alapvetően végtelenül nyomasztó a történet. Persze a Kefében is volt valami nyomasztás, de ott pont a tét nélküliség, a nihil volt ábrázolva. Az Adás alapszituációjának viszont elég durva tétje, és elég súlyos következményei vannak. A humort azért - amennyire lehet - itt-ott belecsempészem, mert anélkül nem igazán tudok elképzelni semmit. 

Filmhu:Negatív a film végkicsengése is?

V.R.: A függés sajnos nem pozitív. Ahogyan én most látom a filmet, pozitív üzenetet nem nagyon találok benne. De nincs ebben semmifajta bírálat, hogy az embert elragadta volna a digitális pokol, ez egyszerűen egy állapot. A függés semmiképp sem jó, ez a tény az, ami a negatív hangvételt megalapozza, de ezen kívül nem üzengetek, legalábbis nem áll szándékomban.

A következményt mellőztem, és egy saját víziót állítottam fel Rátóti Zoltán napok óta éhezik a szerepe szerint (Fotó: Valuska Gábor)

Filmhu: Nyomaszt bármilyen szinten az a tudat, hogy elvitted a Magyar Filmszemle fődíját három éve? Érzel e-miatt különleges elvárásokat valamilyen irányból?

V.R.: Ez nagyon változó. Néha rettenetesen nyomaszt, de nem az, hogy megnyertem a filmszemlét, hanem az a magam felé támasztott elvárás, hogy egy jó dolgot csináljak. Ez egy sokkal nagyobb kihívás, sokkal nagyobb feladat, komplexebb, erősebb, sokkal alaposabban ki kell találni, ki kell sakkozni mindent. A Kefe egy más világ volt, egy sokkal könnyedebb vonulat. Itt a saját elképzeléseimnek való megfelelés nyomaszt elsősorban, a Filmszemle fődíja és az ehhez kapcsolódó elvárások momentán egyáltalán nem érdekelnek. De utálnám magam, ha valami rossz dolgot csinálnék, ha modoros lenne, ha nem működne, ha rosszul sikerülne. Csak az érdekel, hogy valami jó süljön ki ebből, hogy érdemes legyen elkölteni ennyi pénzt a filmre, hogy érdemes legyen végignézni azt a másfél-két órát.

Ezzel a végszóval pattant fel a rendező úr a biciklijére, és indult meg a Mafilm felé, ahol már zajlottak a következő jelenet előkészületei. Mire a filmhu csapata átért a Filmgyárba, a Mafilm udvarának egyik félreeső zugában már lógott egy felhasított ökör, és nagyban hemzsegtek körülötte a statisztalegyek. 

A saját elképzeléseimnek való megfelelés nyomaszt elsősorban A fellógatott ökör a Mafilm udvarán (Fotó: Valuska Gábor)

A fellógatott állat azonban túl nagynak bizonyult, ezért a problémát orvosolandó Pohárnok Gergő az építészettől kért egy létrát az ökörnyúzáshoz.  A délelőttihez képest jóval kevesebb szereplővel operáló jelenet felvételére még a nap is kisütött, és örömmel konstatáltuk, hogy minden a tervek szerint halad, valószínűleg csak az ökör nem fogja tudni kiheverni a forgatás viszontagságait.

Az Adással a tervek szerint február elején, a 40. Magyar Filmszemlén találkozhat majd a közönség.