Zságer Balázs

Kelet-európaiak vagyunk

Zságer Balázs, a Zagar Yonderboi Kvintettből kinőtt frontembere, nem veti meg a slágereket, de még mindig feltétlen híve a Doorsnak és egyéb klasszikusoknak. Az egykor jazzistának készülő billentyűs, aki ma a magyar elektronikus szcéna egyik meghatározó alakja, Török Feri Szezonjában bizonyította, hogy a filmzene-szerzés sem áll távol tőle, sőt!

filmhu: Évekkel ezelőtt Kaposvárott láttalak először egy The End nevű zenekarban. A következő snitt Yonderboi. Mi történt a kettő között?

Zságer Balázs: A kettő között volt még egy állomás. Azelőtt a The Enddel blues-feldolgozásokat játszottunk és egy idő után eljutottunk arra a szintre, hogy most már saját számokat is írjunk. Ekkor azonban nagyon megoszlottak a vélemények és a zenekar 2 részre szakadt; Ligeti Gyuriékból lett a brit popos The Puzzle, a másik vonalon a Garderobe zenekar indult el, amit én alapítottam, és néhány évig működött is Kaposvárott. Acid-jazz-szerű zenét csináltunk, én írtam a számokat. Dob, basszusgitár, gitár, billentyű, szaxofon, ének - elektronikus alapokon.

filmhu: Vevő volt erre az ottani közönség?

Zs. B.: Igen, egy jó koncertzenekar volt a Garderobe, olyasmi, mint a Jamiroquai. Legtöbbször egyetemi bulikon játszottunk. Ekkor tájt találkoztam Yonderboi-jal is egy szilveszteri bulin Kaposvárott, ahol mi léptünk fel. Megbeszéltük, hogy remixeli néhány számunkat. Ő akkor érettségizett, készült a főiskolára, én épp diplomáztam, aztán jött az ötlet, hogy költözzünk együtt Pestre, s kezdjünk el dolgozni egy lemezen.

filmhu: Vagyis csakúgy beleugrottatok a mélyvízbe, mivel épp nem volt más dolgotok?

Zs. B.: Végül is volt egy felkérésünk. Vajdai Vili, Kamarás Iván szólólemezének a producere azt akarta, hogy mi csináljunk alapokat az albumhoz. Nekünk meg olyan hirtelen jött az egész, hogy még albérletet keresni se volt időnk, ott laktunk Vilinél, de előfordult, hogy a stúdióban aludtunk. Az albumra voltaképpen régi magyar örökzöldek feldolgozásai kerültek grúvokkal, esztrád hangszerelésben. Az Operaház szimfonikusaitól az Ifj. Bergendy fúvós-szekcióig mindenkit mozgósítottunk. Tényleg óriásprodukció volt óriási költségvetéssel, de a végén valahogy elsikkadt, valahol elakadt a marketing-gépezetben.

filmhu: Hány éve volt ez?

Zs. B.: 99-ben. Ezzel egy időben elkezdődtek Yonderboi lemezének a felvételei, ebben hangszeresként működtem közre, illetve vagy 4-5 szám rám eső részét szereztem.

filmhu: Miért volt szükséged saját formációra?

Zs. B.: Mivel előtte is írtam számokat, hiányzott, hogy én határozzak meg egy számot az elejétől a végéig, s a Quintettben igazából mint billentyűs szerepeltem, de szerettem volna a saját kreativitásomat is felszínre hozni. Meg aztán már a turnék során kiderült, hogy akiről szól a dolog, az igazából nem szereti a városról-városra, színpadról-színpadra vándorlást. Nekünk, a kísérő-zenészeknek pedig éppen az volt a lényeg, hogy minél több helyre eljussunk és játszhassunk. Yonder 2002 körül aztán úgy döntött, hogy nem adunk több koncertet, csak ha megjelenik az új lemez.

filmhu: Ugyanazokkal a zenészekkel dolgozik a két zenekar?

Zs. B.: A Zagarban rajtam kívül ketten vannak a Quintettből. Kovács Andor, a gitáros, aki szintén kaposvári és már a Garderobe-ban meg az Éhező Apácákban is együtt játszottunk és Dj Bootsie. Lázár Tibor, a dobos később csatlakozott hozzánk. A lemezen egyébként több vendégzenész is szerepel, az énekesi poszton Ligeti Gyuri az egykori The End-ből, aki néha a koncertjeinken is látható. Szeretem, ha egy zenekaron belül emberi kapcsolat is van, nemcsak szakmai. Nekem fontos, hogy kohézió legyen a csapatban, mert az megjelenik a színpadon is. Ezért nem lettem session zenész, aki bármilyen zenekarba elmegy játszani. Sokan csinálják, meg lehet élni belőle, de ez nem minden. A Zagar-on kívül egy zenekarban játszom még, az pedig a Skeg. Ez a formáció egyébként még Sena kísérőzenekara is egyben és az az érdekessége, hogy soha nem próbálunk, így minden szám a színpadon alakul ki teljesen improvizatív módon.

filmhu: Jó néhányszor elhangzott már a beszélgetés során a jazz szó. Mekkora szerepet játszik az életedben?

Zs. B.: Volt egy korszakom, amikor nagyon fontos volt. A Garderobe-os időszakban a jazz tanszak előkészítőjére jártam, felvételiztem is az akadémiára, de nem vettek fel. Ma már nem sajnálom, jó stílusgyakorlat volt, amit beillesztettem a saját zenei világomba. De ki tudja még, mit hoz a jövő? Néha elszállunk a próbákon, s akkor megy a free, meg a heavy metal. Sokféle stílust, műfajt szeretek, ezért sem szeretném magamat csak a jazz felé elkötelezni.

filmhu: Hova nyúlsz még anyagért? Slágerek?

Zs. B.: Nagyon sokféle zenét szeretek és sokféle van rám hatással, de a gyökereim egyértelműen a rock és a blues felé hajlanak; Jimi Hendrix, The Doors, Pink Floyd. Vannak nagyon jó mai zenék is amiket szeretek; dj Shadow, Mr.Scruff, Blur, Rhythm and Sound, de nem jelentenek olyan inspirációs forrást, mint a régiek. Emellett figyelemmel kísérem a kortársaimat, kedvenceim közülük Mango, Deutsch Gábor, Erik Sumo egy-egy száma, ja és nem utolsósorban a filmzenék; Nino Rota, Phillip Glass, Goran Bregovic, Vukán György. 

filmhu: Van egy stílusa Yonderboinak, egy másik a Zagarnak. Miért volt szükség egy harmadik, közös projectre, a Trevira Modernre? Egyáltalán mi a különbség a kettő között?

Zs. B.: Zagar és Yonder között a zenekészítés metódusában van a különbség. Ő otthon megcsinálja a zenét az elejétől a végéig, s utána a zenészek megpróbálják ezt a színpadon reprodukálni. Ezzel szemben mi a próbákon együtt találjuk ki azokat a dolgokat, amiket később lemezre rögzítünk. A Trevira Modernnel pedig egyelőre két szám készült el. Ezek is már hároméves dalok, csak most jelentek meg egy 10”-es bakeliten. Ez még a „hajnal”, a kezdetek, amikor úgy vágtunk neki Budapestnek, hogy Trevira Modern lemezt fogunk csinálni. Ez most átment egy hobby-projectbe, nem köti semmiféle szerződés, amikor eszünkbe jut, és időnk van rá, foglalkozunk vele.

filmhu: Meg lehet élni a zenélésből?

Zs. B.: Meg. Koncertek, filmzenék, színház. Pár éve már nem kell a zene mellett mással is foglalkoznom. Kezdetben még dolgoztam informatikus menedzserként egy zenei software-eket árusító cégnél, de nem vagyok jó informatikus, ma a számítógépet csak eszközként használom a komponáláshoz.

filmhu: Kivel lépsz vagy lépnél fel szívesen?

Zs. B.: Azokkal játszom szívesen, akikkel emberileg is megértjük egymást. Annak idején a The End például csak ezen az elven működött, mára ez átmentődött a saját zenekaromba. De a Skeg-gel is szeretek játszani, Mangóval, Márkos Bercivel, Senával. Velük is jól kijövök. De mindenkinek megvannak a saját elképzelései, útjai, s ezek nem mindig találkoznak.

filmhu: Elég sok dologgal foglalkozol egyszerre. Szerveztél egy fesztivált, s a hírek szerint te leszel a De Phazz énekesnője által készítendő szólólemez egyik producere…

Zs. B.: Az Édentől Keletre fesztiválra a Trafóból érkezett a felkérés. Kerestek egy kurátort, aki meghatározza a fesztivál zenei arculatát és 2003-ban rám esett a választásuk. Pat Appleton lemeze pedig még nincs sínen, egyelőre csak előzetest kért tőlünk a kiadó. Deutsch Gábor és én is csináltunk egy-egy számot, de még nem érkezett válasz Németországból, hogy mi lesz a lemez sorsa.

filmhu: Hogy találkoztál Török Ferivel?

Zs. B.: Vajdai Vili révén ismerem. Mielőtt elkezdett forgatni, megkeresett, elhozta a forgatókönyvet és elmondta, hogy miről szól az egész. Látva a Moszkva teret érdekelt a dolog, de felmerült a kérdés; tisztában van-e vele, hogy a mi zenénk nem kimondottan vidám nyári zene - merthogy a film nagyrészt a Balatonon játszódik. Biztatott, hogy higgyem el, éppen erre van szüksége, s ismeri azt a melankolikus vonalat, ami rám jellemző. Aztán jöttek a „brain stormingok”. Mutogatta a zenéket, amik inspirálják őt, mint filmkészítőt. Sok mindent hallgattunk Velvet Underground-tól az Air-ig, aztán én is mutogattam olyan zenéket, mint a Clinic vagy dj Shadow. Valójában valami texasos dolgot szeretett volna, nem countryt, inkább bluest. Ez pedig nem állt távol tőlem. Végül a blues-os betétek amerikai beütésűek lettek, de némi elektronikával beoltva, magyar kézzel. Ezzel próbáltam kifejezni azt a karcagi nihilt, amiben a főhősök élnek. Az Alföld, mint magyar Texas. Így indul a film, aztán a Balatoni jeleneteknél elkalandozik mindenféle nu school, latin meg absztrakt hip-hop felé.

filmhu: Milyenek a betétdalok?

Zs. B.:  Kutzora Edinával szerepelünk is a filmben, pontosabban „vendéglátózunk”, a Hol van az a nyár trip-hop átdolgozását játsszuk egy balatonaligai szuperbárban. Látszunk vagy két percig, ha egy hosszabbat pislantasz, már ki is mentünk a képből, ehhez képest vagy egy éjszakán át forgattuk ezt a jelenetet - a filmkészítés tényleg nem piskóta - aztán van egy strand-jelenet, ahova Senának írtam egy dalt, és a film vége felé az Amorf Ördögök-ből is ismert Bori mennyasszonyként cigányzenére énekel. Végül a főcímzenét, az Eastern Sugar-t, amiből valószínűleg klip is készül, Ligeti György énekli.

filmhu: Hogy zajlott a zeneírás? Mi épült mire? A kép a hangra, a hang a képre?

Zs. B.: Forgatókönyvet kaptam, annak alapján majdnem az összes dal vázlatát elkészítettem. Voltak olyan számok, amiket már a forgatáson használtak, mint például a Hol van az a nyár, vagy egy másik, ami a háttérben szól, amikor a srácok egy balatoni diszkóban vannak. Az összes zene elkészült az utómunkálatokig, s már arra vágták a filmet. A forgatókönyv alapján meg kellett terveznem a zenei arculatot is, s rájöttem, hogy kell írnom egy főcímzenét, ami aztán meghatározza a többi szám hangszerelését, zenei világát, s amibe minden beletorkollik majd a végén.

filmhu: Valahogy úgy működik ez, mint az opera nyitánya?

Zs. B.: Valami olyasmi. A főcímdal eleve meghatározza a hangzást. Az Eastern Sugar, a film a végén hangzik el. Az is tetszett a Feri koncepciójában, hogy a film angol címe: Keleti cukor, mert ez hasonlít ahhoz, amit mi a zenében képviselünk. Ez fontos összekötő kapocs volt számomra. Az első lemezünk, a Local Broadcast is ezt a szellemiséget tükrözi, mi nem akarjuk letagadni a kelet-európai mivoltunkat, s mindenáron úgy kinézni, s olyan zenét csinálni, mint bármelyik nyugat-európai fiatal.

filmhu: Mennyire követted az utómunkálatokat?

Zs. B.: Ott ültem a vágószobában, és rájöttem, hogy tényleg rengeteg lehetőség van egy moziban, de én nem csinálnék filmet. Nem lennék képes rá. Maximum egy ötperces klip erejéig vállalnám.

filmhu: Ennek fényében most egy kicsit másképp látod a klipjeiteket is?

Zs. B.: Egy kicsit igen. Az első klipünket például a FillCell Stúdió csinálta koncertfelvételekből. Ott csak ritmusra vágtuk képeket, ebbe én is bele-bele szóltam. Most már nem az érdekel egy klipben, hogy pontosan ütemre van-e vágva. A Bossa Astoria kliphez, amit Fabricius Gábor rendezett és Garas Dani, a Moszkva tér és a Szezon operatőre fényképezett, már blue boxban játszunk, s régi budapesti neonreklámok vannak alánk vetítve. Szinte animációnak tűnik az egész. Ezt a klipet a magyar Viva Tv egyébként nem játszotta, mivel szerintük a képeken szereplő neonreklámok tulajdonosainak fizetniük kellene a vetítésért, mert ez reklámnak minősül. Olyan neonok vannak a filmben, amik az éjszakai Budapest arculatát határozzák meg, mint Állatkert, Bábszínház, Eszpresszó, Süt-Főz-Fűt, Segítse Munkánkat!, Ne szemeteljen!..stb.

filmhu: Fogsz még filmzenét írni?

Zs. B.: Szeretnék, illetve egyet már írtam is azóta Fabricius Gábor Tower című kisfilmjéhez. Ez voltaképpen egy húszperces sci-fi, ami alatt végig szól a zene. Itt sokkal absztraktabb dologról van szó, mint a Szezon esetében. Összetett hangzás, kicsit dubos, de benne van a régi C64-es játékok feelingje is gitárral vegyítve. Gondolkodom rajta, hogy ezt is meg kéne jelentetni, hiszen a Szezon külön soundtrack formájában megjelenik majd a film premierje után, szeptemberben. Most azon dolgozunk, hogy ami a filmben atmoszféraként hallható, abból dalokat kovácsoljunk, hogy legyen füle és farka a dolognak, s szimpla hanganyagként is megállja a helyét. A cd-n olyan dalok is szerepelnek majd, amik a filmből kimaradtak, amikért megvívtuk a harcot a Ferivel.

filmhu: Ezen kívül milyen lemezzel rukkoltok elő legközelebb?

Zs. B.: Egy koncertlemezt szeretnénk csinálni. Mostanában minden koncertünket felvesszük, s ezeket akarjuk kikeverni úgy, hogy az Eastern Sugar filmzene után megjelenhessenek. Ez egy kicsit dinamikusabb lemez lesz, mint az eddigi munkáink.

filmhu: Külföldön mennyire ismernek titeket?

Zs. B.: Az első lemezünk először itthon jelent meg, s itt is szeretnénk megvetni a lábunkat először, de alakul az európai ismertségünk is. Ausztriában megjelent a lemezünk, többször is játszottunk Bécsben, Innsbruckban, Hollandiában, Csehországban, Szlovákiában, Szentpéterváron, Olaszországban. Nagy az érdeklődés Franciaországban is - oda még nem jutottunk el. Rádiószinten egyébként ott vagyunk „Európában”, a bécsi Fm4 underground adón többször játszottak, de voltak számaink a berlini multikulti rádió listáin is. Ezen kívül több külföldi válogatás-lemezre licenszeltek számokat az első albumról.

filmhu: Törekedtek arra, hogy „kompatibilisek” legyetek?

Zs. B.: Nem. Szerintem azzal tudunk valamit kezdeni, ha megtartjuk a saját zenei ízlésünket és a gyökereinket. Semmiképp nem szeretnénk EU-komformok lenni, hogy ne lehessen megállapítani honnan jöttünk - ha erre gondolsz. És ezt nem a folkon keresztül, a népzenei vonal felhasználásával akarjuk megvalósítani. A worldmusictól egyenesen feláll a szőr a hátamon, ez az autentikus folk-zene európai fülekhez idomítása. Mi ezt kikerülve szeretnénk magyarok, kelet-európaiak maradni.

filmhu: Melyek azok a stílusjegyek, aminek a segítségével ezt meg tudjátok valósítani? Mitől lesz egy zene magyar vagy kelet-európai, de nem folk?

Zs. B.: Egyszerűen azokat az érzéseket próbáljuk eljátszani, amik ebben a régióban érnek minket. Azért is írjuk koronás z-vel a Zagart, mert direkt nem akartunk annyira angolszászok lenni. Lehet, hogy ez nem magyar betű, de legalább ezt a régiót jellemzi.