Zsaruvér és csigavér

2001. december 15-én este két visszatérés között választhattak a magyar nézők: az RTL Klubon a fél éve padlóra küldött népi bálvány, Kovács Koko István veselkedett neki, hogy újból bizonyítson, az M1-en pedig az Ötvös Csöpi féle magyar Piedone-figura támadt fel újra. Kokónak sikerült, Bujtor viszont – hiába szorítottunk neki – akkorát bukott, mint Rottenbiller. Pedig (majdnem) minden a régi, s lehet, hogy éppen ez a baj. Gonosz külföldiek, illetve külföldivé lett magyariak igyekeznek elzabrálni a honnak unikális kincsét, ez esetben Beatrix királyné nyakékét (Dumas horkantva fordul egyet sírjában) egy balatonfüredi ékszerbolt 2mm-es síküveggel, és egy izomsorvadt nyugdíjassal védett vitrinjéből! Ötvös Csöpi, a Balaton-felvidéki Bud Spencer, miközben főállásban vitorlázik, mintegy mellékesen megoldja a bűnügyet leleplezve az exkurva rablónőt (az illető kéjhölgynek, akit Sáfár Anikó játszik, gyors fejszámolással egy Kádár-kori Balatonfüredi luxusbordélyban kellett volna szolgálnia!). Újra itt van a mindig okosabb, kétbalkezes Kardos doki, azaz Kern „Woody Allen” András, hogy lelkes hivatástudattal hátráltassa a nyomozást, és a végén besöpörje az elismerést, mialatt a valódi hős már tengerésznótákat dörmögve szeli az elalgásodó Magyar Tenger habjait.

Újabb Pogány Madonna remake-et láthatunk tehát, időközben azonban nem csak a forint, de a hiánygazdaságra épülő magyar szórakoztató film eszközei is csúszó leértékelésen mentek át, és egykori értéküknek csupán töredékét érik. A versenytársak nélkül győzni képes amatőrizmust leléptette a ’90-es évek hazai Hollywood Bumm-ja. Ma már az egykor sikeres Pogány Madonna (1980, rendezte: Mészáros Gyula) Csak semmi pánik (1982, r: Szőnyi G. Sándor), Az elvarázsolt dollár (1985, r: Bujtor István) Hamis a baba (1991, r: Bujtor István) kliséinek retrója, beta-videós újraélesztése halva született kísérlet. A megváltozott vizuális környezetben a rendezői tehetség és képzettség hiánya kínosan szembeötlő, az összegányolt fusi elfogadhatatlan. Hiába a régi színészek (Kern András, Kállai Ferenc, Zenthe Ferenc, Sáfár Anikó, Psota Irén, Bessenyei Ferenc), a nem létező színészvezetés, képi ötlettelenség, gyenge forgatókönyv miatt a film egy B-kategóriás vidéki hakni benyomását kelti. Mindezt tovább súlyosbítja a nézőcsalogatónak bedobott több tucat forrónadrágos, feszes pólós, színészet ellen beoltott női modell-színész „játéka”.

A műfaj (jelen esetben a megjelölés: bűnügyi vígjáték) bosszút áll azokon, akik nem ismerik szabályait, vagy húsz éve levetett gönceit próbálják ráadni. Ez a műfaj ma feszes tempót, dinamikus kameramozgást, húzós zenéket, frappáns szócsatákat, természetes és közvetlen színészi játékot követel. Az állványra hegesztett kamera, az egyforma, statikus beállítások, deklamáló vagy null-emóciós színészi játék, a midire emlékeztető hangeffektek, a mindent a másodlagos női nemi jelleg vonzerejére bízó látványvilág garantált unalmat szül, főként, ha még az a kisiparos szakmaiság sincs mögötte, amely a dél-amerikai sorozatokat jellemzi. A Piedone-figura a Szomszédok stílusában pácolva inkább az abszurd felé húz.

Talán ha a sajátos és furcsa hazai hagyománnyal ellentétben az égetően fontos műfaji filmeket valóban filmrendezők, és nem rendezést próbálgató sikeres színészek rendeznék… A közszolgálatin szombat este főműsoridőben vetített Zsaruvér és csigavér csak abban reménykedhet, hogy a tévéfüggő nézők java éppen Madárnak és Kokónak szurkolt a kereskedelmin.

Vaskó Péter

Zsaruvér és csigavér – magyar, 2001. Rendezte és írta: Bujtor István. Kép: Pellei István. Zene: Frenreisz Károly. Vágó: Révész Márta. Hang: Krajcsovits István. Szereplők: Bujtor István (Ötvös Csöpi), Kern András (Kardos doktor), Kállai Ferenc, Zenthe Ferenc, Sáfár Anikó, Gór Nagy Mária, Psota Irén, Bessenyei Ferenc, Rák Kati. Gyártó: Buda-Film Stúdió.