Zsinóron; Jégbe fagyva

Határátlépők

A ’71-es évjáratú, dán Andres Rønnow Klarlund hasonló gesztussal hökkentett meg a Fesztivál – megkockáztatom – talán legszemkápráztatóbb, és minden bizonnyal egyik legszívfacsaróbb művével.

A Zsinóron című animációs nagyjátékfilm gyönyörűen megmunkált, ki tudja, hány zsinóron mozgatott marionettbábjait megöli, háborúba küldi, árulásra-lázadásra kényszeríti, szerelmessé teszi Klarlund, a mágus. Hogy aztán álomszép hősnője, a porcelánfehér-„bőrű”, ébenfekete, mélykék szemű Jhinaa szájába adja a mondatot, amelyet a lány hűséges madarához, Olához intéz: szabadulj meg a zsinórjaidtól, szállj el messzire;  mert így nem jó neked.  (Eközben – a direktor művészi invencióját bizonyítandó – hárfa-zene szól.)

Hús-vér figurák Zsinóron

Klarlund fantasy-meséje, tragikus mítosza öngyilkossággal kezdődik: fiához, Hal Tara herceghez intézett búcsúlevelének megírása után elszakítja zsinórjait Hebalon uralkodója. Hal és barátja-harcostársa, Erito elindulnak, hogy megküzdjenek a trónra igényt tartó, gonosz Sahróval. A várban marad Erito felesége, Eike, két gyermekével és Hal húga, Jhinaa – aki hamarosan világra segíti Eike újabb gyermekét. Hal és Erito eközben sivatagon vágnak át (a vakító sárga látványvilág erősen emlékeztet a Star Wars bizonyos epizódjaira); Eritót barátja megölésére buzdítja az Egyzsinóros; a befagyott 1000 halott harcos tavánál szembesülnek a háború borzalmaival; és Hal hamarosan megtudja, Hebalont az erőszakkal leigázott város, Abagosz romjaira építették. Hal – véres kezű apja intelmeire hallgatva - békét és szeretetet akar, de amíg eljut idáig, meg kell tanulnia gyászolni és érezni – ám úgy tűnik, csak a veszteséglistája nő.

A mélyen emberi, szakrálisan emelkedett felnőtt mesében majd’ szakadatlan zuhog az eső. A pompásan fényképezett, szürkéskék-arany-sárga-vörös-zöldeskék-földbarna filmben többek között megtörténik, ami ha bármikor is eszembe ötlene – vagy akár álmodnék róla - erős aggodalom öntene el. Elhiszem, hogy két marionettbáb szeretkezik. „Esküszöm a zsinórjaimra”, mert Klarlund kétségtelenné teszi: a vakmerő dán fabábúi hús-vér emberek - és micsoda színészek!

A brit Juliet McKoen munkája legalább olyan varázslatos-félelmetes világba vezet el minket, mint Klarlund. A Jégbe fagyva – látszólag – egy fiatal nő, Kath Swarbick fokozatos, ám annál erőteljesebb elmeháborodását, és annak stációit mutatja meg. Kath nővére, Annie, két éve tűnt el nyomtalanul az angol kikötővárosból, Fleetwoodból. Ezt testvére képtelen elfogadni; öngyilkossági kísérlete után magán-nyomozásba kezd. Egyetlen úton indulhat el: egy biztonsági kamera által rögzített szemcsés felvételt néz Annie-ről, aki a kikötő egyik sikátorának macskaköves útján sétál, magassarkú cipője beleakad a kövezetbe. A halfeldolgozó-üzemben dolgozó Kath életében hamarosan teljesen összeolvad a képzelet és a „valóság”; hangokat hall, látomások gyötrik.

Jó ideig kizárólag az kötötte le a figyelmemet, hogy Shirley Henderson milyen ijesztő-bámulatos  fizikai és lelki metamorfózisra képes; vajon mikor száll be a „vak révész” ladikjába, amely átviszi a túlpartra?

Shirley Henderson Jégbefagyva

Csakhogy McKoen nem elégedett meg ennyivel: a tökéletes dramaturgiájú lélektani drámát nézve egyre kétségesebbnek tűnik, vajon puszta paranoiás képzelgés-e, hogy Kath azt gyanítja, bűntény történt; nővére haláláért valaki felelős. Az elsőfilmes rendező a pszicho-thriller elemeit is meg-megvillantó, feszes kvázi-krimibe vált. Emellett belesző történetébe egy hiteles-szép szerelmi szálat, amely – nem meglepő módon – a Kathnek lelki segítséget nyújtó, mozgássérült feleségét ápoló indiai származású érsek és a lány között bontakozik ki, csodás lassúsággal.

A színészvezetést is magas fokon művelő McKoen igen figyelemre méltó filmjében – Shirley Henderson mellett – remek alakítást nyújt Noyen Roy érsek szerepében Roshan Seth, emellett mind kiválóak az epizód-szereplők. Kiemelésre érdemes Philip Robertson operatőri remeklése.

Az „első integrált bábfilmet” jegyző, bátor Klarlund és az idegszálainkat mozgató McKoen ugyanarra próbálja „rávenni” nézőjét: gyerünk, törjük át a határainkat; nézzük meg, mi van ott, ahová eddig nem merészkedtünk.
Ha velük tartunk, nagy kalandban lesz részünk.