Kiskakukk közönségtalálkozó

1944 szeptembere. Egy erdő tisztása. Német katonák sziklához kötözik az SS egyenruhába öltöztetett finn orvlövészt, Veikot, hogy felfigyeljen rá egy orosz és végezzen vele. De Veiko talpraesett fiatalember, tudja, hogy a háborúnak hamarosan vége, és életbe akar maradni. Többszöri sikertelen próbálkozás után végül egy zseniális húzással megszökik, és egy lapp parasztasszony, Anni házában talál menedéket. Anni már egy középkorú, agyrázkódást szenvedett, szovjet katonát ápol a házában, akit az úton talált. (Ők hárman csak a saját nyelvükön értenek, de személyiségük magáért beszél. Csak a film nézői értik mindhárom szereplőt, a feliratot olvasva.) A két férfi látszólag ellenségek. A szovjet katona meg akarja ölni a finnt, mert német egyenruha van rajta, és közben mindkettő a nő kegyeiért verseng. Iván, a megszállottan idealista kapitány a fiatal, jóképű Veikoban csak a fasisztát látja. Veiko próbálja elmagyarázni neki, hogy ő valójában finn egyetemista, és a háború már szinte véget ért. Ehhez Tolsztoj "Háború és béké"-jéből, Dosztojevszkij "A félkegyelmű"-jéből és Hemingway "Búcsú a fegyverektől"-jéből idéz. Amikor így végre megértik egymást, jó barátokká válnak. Anni, az egyszerű parasztasszony, szinte középkori körülmények között él. Nyugalma és egyszerűsége rádöbbenti a két férfit, hogy nem a ruha és a nyelv teszi az embert. Nála az élet folyamatos küzdelem a természettel. Férje négy éve vonult be katonának. Félreérhető, burkolt célzásokkal próbálja ágyába csalogatni mindkét férfit, akiket a halál torkából hozott vissza. A mese drámai fordulatot vesz, amikor szintén a félreértésekből adódóan Veiko súlyosan megsérül. A varázslatos fináléban Anni – aki bevallja, hogy valódi neve "Kakukk" – hagyományos lapp rítus segítségével próbálja elérni, hogy Veiko lelke ne távozzon a holtak birodalmában. Dehogy távozik, sőt: egy utódot hagy maga után, de nem csak ő, Iván is…