9 és 1/2 randi

Imázsfilm a szerelemről

Bemutató: 2008. február 14.

Szeretném előrebocsátani, hogy imádom a romantikus limonádékat, egyáltalán nem viszolygok a helyesen használt giccstől, és a közönséget szolgálni kívánó filmeseket sem vetem meg. Az S.O.S. Szerelem!-mel sem voltak egetrengető problémáim, nyilván tele volt kínos pillanatokkal, és talán már csak az emlékezet szépíti meg, de határozottan úgy rémlik, hogy néhány kifejezetten szórakoztató momentumot is tartalmazott. Maradjunk annyiban, hogy kellemes kezdeményezésnek tűnt, és éppen ezért szerintem teljesen jogosan számítottam arra, hogy a 9 1/2 randiban sikerül majd orvosolni az előző darab gyerekbetegségeit, tanulnak majd a hibákból, és egy kevésbé felszínes, kevésbé széteső, kevésbé agyonzenélt-agyonreklámozott romantikus filmet fogok kapni.


 
Ehhez képest teljesen leforrázva tántorogtam ki a moziból, ugyanis a 9 1/2 randi kifejezetten rossz. És ez nem az alapsztorin múlik: a másodvonalbeli bulvárceleb hirtelen határhelyzetbe kerül, kénytelen tíz magányos nagyvárosi nővel randizni, hogy könyvet írjon róluk. Meg kell fejtenie a titkot, miért van ilyen sok magányos nagyvárosi nő? A Bridget Jones-ban van egy egészen hasonló jelenet, amikor a vacsorán részt vevő önelégült párok ugyanezt a szörnyűséges kérdést szegezik a főszereplőnek. Az angol változatban szerencsére nem adnak rá választ - ellentétben a 9 1/2 randival. Az alkotók minden lehetséges fogást eltanultak Hollywoodtól, így a filmben nem is egy, hanem rögtön két nagy monológ formájában próbálnak nagy dolgokat megfogalmazni a szerelemről. 
 
A 9 1/2 randi tulajdonképpen olyan, mintha egy másfél órás imázsfilm lenne a szerelemről. Természetesen megvannak a konkrét termékelhelyezések, egy fokkal talán kevésbé bántók, mint az előző részben - most inkább a trendi, nagyvárosi, problémamentes életérzést festik meg. Látványosan elkent, koncepció nélkül egymásra pakolt jelenetekből építkezik: egyre-másra következnek a tematikus randik, közben próbálna feszülni valamiféle érzelmi szál, hogy a végén egy nagy kerek lufi képében kidurranjon. 

A készítők kezében ott van a know-how

  

Pedig ez a tízrandis vázlat hihetetlen sok érdekes karakterre, rengeteg jól kidolgozott helyzetkomikumra, feszesre húzott szerkezetre adna lehetőséget. A kortárs magyar színésznők színe-java adta nevét ehhez a produkcióhoz: Egres Katinka, Rezes Judit, Pelsőczy Réka, Jordán Adél egy-egy villanásnyi szerepben tűnnek fel, éppen ezért tételmondatokban beszélnek (most csináltattam meg a műkörmöm, szereted a gyerekeket stb.). Egyetlen kivétel akad: noha Stefanovics Angéla karaktere a legsablonosabb, mégis a neki jutott négy-öt villanásban ő tudta leginkább életre kelteni a visszahúzódó férjvadászt. Söptei Andrea, Szávai Viktória, és Kovács Patrícia szerencsésebb helyzetben vannak, mert egy hajszállal több lehetőségük nyílik arra, hogy alakítsanak is valamit a vászon. Tulajdonképpen csak Kovács Patrícia természetessége miatt éri meg egyáltalán megnézni ezt a filmet, amennyire hitelesen hozta az S.O.S. Szerelem! kőbunkóját Fenyő Iván, most annyira nem jön át az ív, ahogyan a tékozló fiúból hősszerelmes lesz.  

A folyamatszerűség hiánya minden bizonnyal a vágás számlájára is írható: a képsorokat szinte bárddal illesztették egymás mögé, semmi ritmusa és íve nincsen,  jelenetekre esik szét a film. A még esetlegesen egyben maradó részeket pedig sikerült olyannyira agyon zenélni, hogy nem aláfestést kapunk, hanem olyan mintha egy Irie Maffia koncert zaja szűrődne be a jelenetekbe. Kedvencem, amikor a két szerelmes hosszan nézi egymást a Duna-parton, majd Kovács Patrícia sarkon fordul, Fenyő vág valami Johnny Bravo féle arcot, és akkor felcsendül egy Quimby-dal, hogy "Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok, " - na itt már én is konkrétan felszisszentem.

Kellett gyorsan gyártani valamit, teljesen mindegy, hogy mit

 
Amit igazán nem értek az az, hogy a készítők kezében ott van a know-how: kiviteleznek egy igényes magyar közönségfilmet, pontról pontra követik a sikerhez szükséges receptet, az eredmény mégsem lenyűgözően profi, hanem éppen ellenkezőleg: elkapkodott, végiggondolatlan, papírízű, elcsépelt, kiszámítható termék.  Rendelkezésre állt minden, ami egy jó film elkészítéséhez szükséges, mégis olyan érzésem van, hogy az S.O.S. Szerelem! sikere után rohamtempóban kellett gyorsan gyártani valamit, teljesen mindegy, hogy mit, csak újra az övék legyen a Valentin-nap. És miközben írom ezeket a sorokat, megérkezik a hír, hogy az övék lett: bemutatásának első napján tizennégyezren voltak kíváncsiak a 9 1/2 randira. Én lennék a legboldogabb, ha tévednék, és a 9 1/2 randi valójában egy színvonalas, szellemes, szórakoztató film, de a tizennégyezer néző nem azt jelenti, hogy Sas Tamás filmje jó. A tizennégyezer néző azt jelenti, hogy megvan a fizetőképes kereslet erre a műfajra, és Sas Tamás és csapata önként vállalta ennek az igénynek a kiszolgálását. Mostmár csak filmeket kéne csinálni.