A csapda

Az ember, aki nem szeretne ott lenni

Bemutató: 2007. szeptember 13.

Az eleinte lassúnak tűnő tempóban kibontakozó dilemma, a csapda a következő. Mladen és Marija egyetlen fiú gyermeke halálos szívbetegségben szenved, a műtét elvégezhető lenne, mindössze Berlinbe kéne utazni egy szívspecialistához, aki potom 26 ezer euróért meg is mentené Nemanja életét. Csakhogy a szülők anyagi lehetőségei ezt kizárják. Az édesanya tanárként - úgy látszik, ott is alulfizetett értelmiségi szakma - dolgozik, az apa pedig egy posztszocialista, pusztuló építőipari vállalat mérnöke.

Mladen kapcsolati tőkéjét igyekszik használni, először jönnek a barátok, majd a távolabbi ismerősök – eredménytelenül -, a banki hitelről nem is beszélve. Sőt ott még mosolyogni is kell, az alkalmazottnak mindenképpen - „ez a szabály”, különben repül az utcára. Közben Marija büszkeségét félretolva újsághirdetéssel keres támogatót a költségek fedezésére. Végül amikor minden remény elfogyna, jelentkezik egy titokzatos idegen, aki vállalja a teljes műtét és járulékos költségeinek kifizetését, ám az ígért összegért cserébe kér egy szívességet. A látszatra meglehetősen jó anyagiakkal rendelkező vállalkozó-formájú idegen azt szeretné Mladentől, hogy öljön meg egy mindenki számára terhes, „az ország fejlődésének útjában álló” figurát. A megbízó igazi elsőgenerációs újgazdag, később láthatjuk lakása falán azt a műremeket, egy olajfestményt, amely mobiltelefonálás közben teszi őt halhatatlanná.

Vesztesek és "vesztesebbek" Minden elvárásnak engedelmeskedsz?!

Ölni vagy nem ölni -- szól az apa shakespeare-i dilemmája, amely felemészti őt és feleségével meglévő mély, intim kapcsolatát. Elemi erővel szembesül azzal a ténnyel, amit majd a megbízó mond ki, - az Emberi és polgári jogok nyilatkozata, és annak tartalmát magában foglaló számos ország alkotmánya ellenére - az emberek nem egyenlők, mert életük nem ugyanannyit ér!

Ez a puszta tény gyilkolja Mladent és Mariját, és hajszolja bele mindegyiküket megalázó, kétségbeesett pénzszerzési kísérletekbe. Az iskolai szabályzat ellenére az anya például egyik, körülbelül 13 éves tanítványánál vállal korrepetálást, hogy annak szüleitől próbáljon pénzt szerezni. Ám a szerbiai rendszerváltás egyik győztesének lakásán ismét csak szembesül saját tehetetlenségével: a falon lógó üres képkeret önmagában fedezné az áhított műtétet és annak minden járulékos költségét.

A főszereplő színészeket mesterien sikerült kiválasztani, itt nem Brad Pitt sminkkel ráncosított arcával találkozunk, hanem két nagyon is hétköznapi ember, egy teljesen átlagos középkorú házaspár áll előttünk. Az egykor talán vonzó férfi és nő külsőleg és belsőleg egyaránt átalakulhatott az évek alatt, a mindennapi rutintól lassan megtörő tartást püffedt arc, kis pocak, löttyedő izmok jelzik. Ennek ellenére lehet, hogy Mladenben még van annyi erő, hogy a szükséges pillanatban meghúzza a ravaszt?! Ha igen, milyen élethez lehet ezután visszatalálni? Mi van akkor, ha a Csapda  „megoldása” után egy még súlyosabb következik? Van-e egyáltalán megváltás egy ilyen helyzetben? Úgy tűnik, van, de nem hollywoodias végkifejlettel.

Sminkes ráncok nélkül, de elhasználtan Natasa Ninkovic és Nebojsa Glogovac

Ezeket az alapvető erkölcsi-morális kérdéseket feszegeti Srdan Golubovic filmje. A csapda hosszú flashback-ekkel tagolt keretes szerkezetében egyes eseményszálak időnként kiszámíthatóvá válnak, máskor éppen ellenkezőleg, szinte zavarosnak hatnak, de éppen ettől fokozódik tovább a történetben rejlő feszültség. Talán nem okoz meglepetést, hogy a szerbiai, véres háborúkkal terhelt rendszerváltás vesztesei és győztesei a konszolidálódott viszonyok ellenére nem emberi érdemeik szerint részesültek az újra elosztott javakból, ami pedig nem ismeretlen itt, a többi észak-balkáni országában sem.