A kilencedik napon

Áldozat vagy áldozat?

Bemutató: 2005. április 7.

A koncentrációs táborból feltételesen kiszabadulván kilenc nap áll rendelkezésére, hogy megszerezze Luxemburg püspökének elismerő nyilatkozatát a nemzetiszocialista rendszer létjogosultságát illetően. Patthelyzet, hiszen a pap a halálmezsgyéről kirándul vissza az életbe, s egy ilyen sansz az élniakarást nyilvánvalóan megsokszorozza, azonban személyes és klerikális meggyőződése a legteljesebb mértékben ellenszegül a tőle elvártaknak. Kétféle szerep kínálkozik számára: vagy Júdásként menti a bőrét, vagy a krisztusi mártíromság útjára lép.

A láger hétköznapjait felfestő (egyébként indokolatlanul folytonosan belassított) bevezető képsorok egyike biblikus látomást idéz: bitófát ácsolnak, éppen hármat, mintha a Golgota keresztfái készülnének, az abbé pedig figyeli ezt az előrejelzett sors-jelenést. A film cselekményének középpontjában az a dialógus foglal helyet, amelyet a hatalom luxemburgi oberstumführere folytat napról napra az atyával, retorikus asszókat vívnak, miközben kiderül a náci ellenfélről, hogy elvetélt „lelkiatya”, aki a reverenda helyett az utolsó pillanatban az egyenruhát választotta, így valamiféle abszurd, kifordított katekizmust hirdet s próbál ráerőltetni áldozatára, hisz szívesen venné, ha az áruló státuszának a terhét megoszthatná vele.

A döntés: Júdás vagy Krisztus? A kilencedik napon

Schlöndorff ennek a Harmadik Birodalom eszméibe bódult tisztnek egy rokon-típusát már megrajzolta A rémkirályban, amely egy gyermeklelkű rendszer-rajongót mutat, aki naiv vaksággal hisz a fasizmus létjogosultságában. Gebhardt azonban tudja mi folyik a táborokban, erre rátapintva kerekedik fölébe az abbé, illetve a végleges, megmásíthatatlan válaszlevél átadásával, amely hófehér, tiszta lap, a folttalan lelkiismeret reprezentánsa. A választási lehetőség megadatott, és az elhivatott pap, materiális önérdekét figyelmen kívül hagyva, visszatér a táborba, hogy megmentse hittestvérei életét. Társai nagy része – a történelem és az epilógus tanusága szerint – azonban elpusztul, ő viszont végül megmenekedik a mártírhaláltól. Próbatételként osztályrészül jut neki a helyzet, amelyben visszautasíthatja a kompromisszumot, s „jutalomképpen” megmenekül. A kilencedik napon példaszerű történet az egyenesgerincűségről, eszme-dráma, kissé tételes didaktikussággal, kamara-körülmények között.

A filmet nézve sokaknak jutott eszébe Szabó István Szembesítése, a kollaboránsnak kikiáltott művész és vallatójának kettőse, a hatalom és áldozatának problematikáját másfelől megvilágító, ám hasonló kammerspiel-körülmények között bemutató műve. Ehhez a hasonlósághoz kapcsolódik az az anekdota, mely szerint Dustin Hoffman színdarab-színrevitelre invitálta Volker Schlöndorffot, mivel látta tőle a Mephistót, és rögtön beleszeretett. A német rendező ennek hallatán búcsúzni kezdett, mondván a színészt érdeklő kolléga bizonyos Szabó István, aki Budapesten…, mire a meghökkent színész marasztalni kezdte, hisz ha már itt van, miért ne próbálkozhatnának meg egy közös munkával. Schlöndorff azóta is hálás ezért a csereberéért.