A mag

A pokol tornácán

Bemutató: 2003. április 17.

Annak idején a tudományos-fantasztikus irodalom atyját, Jules Verne-t legtöbb fantazmagóriájáért megmosolyogták, ezek közül jó néhány technikai újítás azóta megvalósult, lett példának okáért helikopter, hangosfilm, televízió vagy űrrakéta. Verne a föld központi magja felé tett utazást 1864-ben képzelte el, és rögtön papírra is vetette az Utazás a Föld középpontja felé címmel. Ezt a ma még épp ésszel felfoghatatlan, enyhén szólva abszurd, de ki tudja, talán valamikor megvalósuló ötletet tette meg filmje alapszituációjául Jon Amiel (Tökéletes másolat) –a környezetszennyezésnek köszönhetően a Föld belső magja, mely folyamatosan áramlik, megállt; a világméretű katasztrófát megakadályozandó egy katonákból és tudósokból álló team próbálkozik újraindítani azt.

A mag a sci-fi, a katasztrófafilm és akciómozi keveréke – amennyiben a néző képes békét kötni a film alapszituációjával, a mozi első felében néhány látványos elektrosztatikus vihar részese lehet, melyek porig rombolják Róma műemlékeit, a Golden Gate-et, a Trafalgar Square-en Hitchcock klasszikusát idézve, galambtámadást váltanak ki; míg a mozi második felében megkezdődik az akció, avagy egy űrutazás inverze: asztronauták helyett terranauták ássák magukat egyre mélyebbre, hogy néhány nukleáris töltetet felrobbantva megmentsék a világot...

Mindehhez olyan kiváló színészek asszisztálnak, mint a mainstreamben ezzel a filmmel debütáló, kaméleonságáról híres Neil LaBute-fétisszínész, Aaron Eckhart, az Oscar-díjas Hilary Swank, Delroy Lindo és a leghálásabb szerepben Stanley Tucci, aki a National Geographic vagy a Discovery természetfilmjeiből jól ismert tudósok karikatúráját hozva még haldoklását is cirkalmas metaforákban mondja diktafonra, hogy az utókor nehogy lemaradjon valamiről.

A mag nagyon egyenetlen mozi. Részleteiben izgalmas akció-jelenetekkel dúsított, Tucci karakterében kifejezetten vicces, Eckhart és Swank személyében vonzó, összességében azonban kissé unalmas alkotás, mely a katasztrófafilmek jól ismert dramaturgiája alapján működik. A tudósok jelleme, családi háttere, motivációi a küldetés során bontakoznak ki, minél jobban megismerjük őket, annál biztosabb, hogy rövidesen halálnak halálával halnak, végül pedig természetesen csak a kemény mag, avagy Ádám és Éva (Eckhart, Swank) élheti túl a pokoli küldetést, az örök visszatérést és a halálon diadalmaskodó életet szimbolizálandó.