A nyomozó

„Philip Marlowe? Az meg mi?”

Bemutató: 2008. október 2.

Keresztbe tett ujjakkal ültem be Gigor Attila filmjére. Mindig drukkolok a magyar filmgyártás elszánt fiataljainak, akik megpróbálják a magyar műfaji filmet feltámasztani – talán nem is létező – poraiból. Gigor Attila a Filmművészeti Egyetem végzett hallgatója azonban ennél is tovább jutott: miközben felvállalta a zsánert, egy szórakoztató, játékos, egyéni hangú filmet is letett az asztalra.

A történet főhőse Malkáv Tibor kórboncnok, aki nem csak azért tölt sok időt a hullák társaságában, mert ez a foglalkozása, hanem mert – lévén maga sem egy kiváló kommunikátor – jobban szót ért azokkal, akik nem beszélnek. Egyetlen evilági kapcsolata édesanyjához fűzi, és – ironikus módon – ez lesz az, ami bajba sodorja.

Felvállalta a zsánert: egy szórakoztató, játékos, egyéni hangú film

Édesanyja ugyanis súlyos beteg, az életmentő műtétre pedig nem telik a kórboncnoki fizetésből. Szorongató helyzet, melyben az ördög/Mephisto felbukkanása szinte törvényszerű. Meg is jelenik egy félszemű (magát kreatívan Küklopsznak nevező) idegen, aki üzletet ajánl: 10 millió forintot egy gyilkosságért. Malkáv szinte gondolkodás nélkül elfogadja az ajánlatot. Amikor pedig egy napon megcsörren a telefon, hősünk mozi helyett inkább gyilkolni megy. A gyilkosság után Malkáv megtudja, szorosabb szálak fűzik az áldozathoz, mint gondolta, ezért nyomozni kezd…

Ha valaki azt hiszi, a bűn-bűntudat tragikus drámája kerekedik a történetből, bizony nagyot téved. Malkáv Tibornak ugyanis nincs bűntudata. Érzései is csak elvétve, látható talán egy sincs. Malkáv Tibor mégis szerethető figura. Malkáv Tibornak – elmondása szerint – nincs humorérzéke, a néző mégis végigvihorássza a filmet. Pedig az egységnyi időre jutó hullák száma nem kevés: a kórboncnok leendő munkáit bemutató epizódok (amik mintha a groteszk haláleseteket bemutató Született Lúzer című sorozat narráció nélküli részei lennének) nemcsak a főhőst, de a nézőt is immúnissá teszik a halál tragikumával szemben.

Nyoma sincs az elsőfilmesekre oly jellemző sokat akarásnak

Gigor tehát a bűn-bűnhődés tematika helyett más irányba kalandozik: Dosztojevszkij neve helyett Raymond Chandleré sejlik fel, a film pedig inkább a film noir-ok cselekményszövését idézi: akárcsak Philip ’Humphrey Bogart’ Marlowe, Malkáv is egyre kevesebbet ért a körülötte zajló eseményekből, cselekvő hősnek tűnik, ám a szövevényes ügy szálait valójában a nők tartják a kezükben.

Gigor azonban amennyire követi a krimi vagy a film noir sémáját, annyira fel is bontja azt. A posztmodern két talán legkedveltebb elemét, a groteszket, és az önreflexiót is felvonultató film ezen a ponton mutatja meg leginkább a szerzőiségét. A film több helyen reflektál önmagára, a mozira, különböző irodalmi művekre. A gyilkosság vizualitásában a film noir-t idézi, a moziban a Nándorfehérvár hősei című (fiktív!) film plakátjáról Fenyő Iván és Csányi Sándor néz vissza a szereplőkre. Amikor az egyik szereplő Malkávnak odaveti, olyan, mint Philip Marlowe, Malkáv visszakérdez: „Az meg mi?”. Ezeket az apró kikacsintásokat Gigor mindig humorba csomagolja, így azokat egy percig sem érezzük idegennek vagy önmagáért valónak.

Malkávnak nincs humorérzéke, mégis végigvihorásszuk a filmet

A narratív játék legötletesebb példája az a jelenet, amikor – a történetet megszakítva – a főszereplő a tanári pulpituson állva a szereplők előtt próbálja meg összerakni a történet mozaikjait. A szereplők sorban állnak fel, és foglalják össze, miért lehetnek gyanúsak vagy éppen ártatlanok. „Az a baj, hogy mindent, amit tudok, tőletek tudom”. A nézői tudás-nem tudás problematikájának frappáns összefoglalása.

A film cselekményének gerincét tehát a nyomozás adja, ám a történet maga szinte végig a háttérben marad: sokkal inkább a következő poént, mint a rejtély egy újabb mozaikját várjuk lélegzetvisszafojtva. A humor minden formája felbukkan: a pihentnek mondott verbális poéntól a finom intellektuális humorig terjed a paletta.

Minden beállítása a cselekményhez illő, pontos és átgondolt

Gigor Attilán kívül a film másik erőssége a főszerepet alakító Anger Zsolt, akinek úgy sikerül megszerettetni az általa játszott figurát, hogy az egész film alatt szó szerint a szeme sem rebben, sőt, az arcának egyetlen izma sem. Padon ülni pedig úgy tud, ahogy csak Tom Hanks tudott a Forrest Gump-ban. Mivel Anger Zsoltot nem Tom Hanks-nek hívják, az arany szobrocska esélye minimálisra csökken, ez azonban mit sem von le az alakítás értékéből.

Jó érzékkel, precízen felépített film, minden eleme a helyén, minden egyensúlyban. A képi megjelenítést is a profizmus fegyelmezettsége jellemzi, nyoma sincs az elsőfilmesekre oly jellemző sokat akarásnak: egyetlen kép sem önmagáért való, minden beállítása a cselekményhez illő, pontos és átgondolt.

Gigor Attila a vetítés után elmondta, volt az életének egy rossz periódusa, amikor az látszott az egyetlen megoldásnak, ha ír egy forgatókönyvet, amiben sokan meghalnak. Nos, a magyar filmgyártás és Gigor Attila érdekében kívánom, a jövőben menjen ez rossz periódus nélkül is.

Most fogom leírni tizedszer Gigor Attila nevét, remélem elég ahhoz, hogy bevésődjön. Gigor Attila (11), megjegyezték?

Malkáv Tibor nincs jóban az élőkkel. Malkáv Tibornak jobbára nincsenek kapcsolatai. Egyetlen élő hozzátartozója a haldokló anyja. A műtétre nincs pénz. Malkáv Tibor elvállalja, hogy megöl egy vadidegent anyja megmentéséért. Malkáv Tibor végez Szirmai Ferenccel. A pénzt megkapja, úgy tűnik, minden rendbe jön. De másnap Malkáv Tibor levelet kap Szirmai Ferenctől. Kiderül, hogy nagyon is közük volt egymáshoz. Malkáv Tibor bajban van. Ki kell derítenie, ki bérelte fel és miért, ha el akarja kerülni a felelősségre vonást. Malkáv Tibor boncmester. Malkáv Tibor egy halott nyomába ered, hogy váratlan dolgokat tudjon meg saját magáról.